Azt írják a sajtóanyagban: "Kevés zenekarnak sikerült annyira jól a névválasztás, mint a Rise Againstnek. Miközben a divatirányzatok jöttek-mentek, a Rise Against a művészi ellenállás biztos iránytűje maradt." A második mondattal egyetértünk, de ami az elsőt illeti: még ma is sok nem annyira rajongó keveri a banda nevét a Rage Against-tel (the Machine).Tom Morello bandája 1991-ben alakult Los Angelesben, a Rise pedig 1999-ben Chicagóban, az előző alternatív rock zenekarként aposztrofálja magát, az utóbbi pedig punk rockként. Szóval, van néhány közös dolog bennük, de azért zeneileg mást képviselnek, ha hozzáállásuk nem is annyira különbözik: az immáron banda nélküli Morello elkötelezett harcosa a szabadságnak és az egyenlőségnek, vállalva ennek minden konfliktusát, ami most Amerikában nem kis dolog, Tim McIlrath (énekes, ritmusgitáros és szövegíró) pedig ezt nyilatkozta:
"Egy jobb világért vívott küzdelem szinte mindig egy népszerűtlen véleménnyel vagy egy kisebbségi hanggal kezdődik.”
A Rise Against gyakran szól dalaival a világ igazságtalanságairól és szívesen állnak jó ügyek és szervezetek mellé is, mint például az Amnesty International vagy a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals). A mostani ICE elleni küzdelembe – Morelloval ellentétben – szóban nem szálltak bele, dalban annál inkább.
A Loma Vistánál megjelent lemezükön, a Ricocheten (Geller?) talán az eddigi legzsigeribb, legsürgetőbb és legnagyobb téttel bíró dalciklusukat alkották meg, hiszen a Rise Against legutóbbi opusza óta eltelt négy évben a világot ellepték a szemérmetlen hazugságok, az arcátlan kapzsiság és a sokkoló kegyetlenség – ez a leépülés pedig nem kerülte el a banda figyelmét sem. Az album ezeket a válságokat veszi nagyító alá és világos éleslátással, nyers érzelmekkel boncolgatja őket.
„Egymásra vagyunk utalva, akár tetszik, akár nem. Minden, amit teszel, hatással van valakire. Kapcsolatban állunk más országokkal és gazdaságokkal, kapcsolatban állunk az okmányokkal nem rendelkező bevándorlókkal. Kapcsolatban állunk minden döntéssel, amit a vezetőink hoznak. Nem vagyunk annyira elszigeteltek, mint hisszük. Amit teszünk - legyen jó vagy rossz - visszaüt ránk” – nyilatkozta McIlrath
Az album írása még a 2021-es Nowhere Generation maratoni turnéja után kezdődött. A rájuk jellemző módon McIlrath és a zenekar másik dalszerzője, Joe Principe basszusgitáros újra összeült, hogy összegyűjtsék és összevessék az ötleteiket. Amikor ezek kezdtek egységgé állni stúdióba vonultak Zach Blair szólógitárossal és Brandon Barnes dobossal, azzal a kimondott céllal, hogy elengedjék azt az elképzelést, hogyan kellene szólnia egy Rise Against-dalnak. Producerként Catherine Markst (Boygenius, St. Vincent) kérték fel, és rábízták, hogy kitágítsa az amúgy is monumentális dalaik határait. A keverésért felelős Alan Moulder (Nine Inch Nails, Paramore, The Killers) pedig kifinomult, atmoszferikus hangulatot adott a végső anyaghoz.
„Amikor túlterheltnek érzed magad, amikor úgy tűnik, egyedül állsz szemben a világgal, fontos emlékezni arra, hogy minden ellenállási mozgalom egy kicsi, szenvedélyes csoportként indult. A dalaink elvihetnek egy sötét helyre, de mindig hagyunk magunk után reménymorzsákat, hogy ki is találj onnan” – tette hozzá a frontember.
A Ricochetet éppen ezért úgy írták meg, hogy a megoldás része legyen. A Rise Against most új, dühös dalaival és régi klasszikusaival tér vissza a Budapest Parkba július 1-jén.
A teljes körű jegyértékesítés február 6-án, 10 órakor indul.
Rise Against, Budapest Park
Szólj hozzá!