Tankcsapda–film: A három rohadék anyaszomorító belecsempészi a rockot a mindennapokba

2016/05/11  ·   Ajánló   ·  Görögh Atus

Tegnap volt a Tankcsapda film, A három rohadék rockcsempész díszbemutatója az Uránia moziban, és már egész nap hiperventilláltam.

Tankcsapda–film: A három rohadék anyaszomorító belecsempészi a rockot a mindennapokba

A Tankcsapdát senkinek nem kell bemutatni. Pontosan ismeri mindenki, még a VW Golf–őrültek is csumára tekert hanggal hallgatják a Mennyország Tourist-ot a Scooter és a Tiesto között. De persze a többség nem a pillanatnyi divatszám hatására lett igazi fan, hanem mert együtt nőtt fel a zenekarral. Amikor 94-ben az esztergomi Molotovban 60-70-en voltunk a koncertjükön, azonnal éreztem, hogy ez egy hosszú szerelem lesz a részemről. És most 2016-ban ugyan olyan izgalommal várok minden Tankcsapda–hírt, mint 22 évvel ezelőtt.

Vörös bársonyszőnyeg a bejáratnál, hostess lányok az ajtóban, fotósok és tömeg. Úgy éreztem magam, mint egy Oscar–gálán, noha soha életemben nem voltam, de valami ilyen érzés lehet az is. Egyet leszámítva, itt nem divatdiktátorok tervezték a résztvevők ruháit, hanem az élet és a rock and roll. Fittyet hányva minden trendi vonalra a puccos megjelenés itt abban merült ki, hogy a rock minden stílusjegye felfedezhető volt az emberekben. Úgy éreztem, hazaértem! Nem kaviár–pezsgő, hanem sör és cigi.

Na de a lényeg a film, ezért nem is szaporítom a szót. Nyilván telt ház van, és a vetítés előtt a három rohadék is beül a nézőtérre. Mindenki kuss, kezdődik a film. (Imádkoztam, hogy a vesém bírja ki a film végéig, ugyanis legurult egy kis sör az aulában...) És most vagyok bajban, mert nem akarom lelőni a poénokat, amelyek szállóigék lesznek, erre mérget veszek. Ez lesz az én generációm Kopaszkutyája. Persze ez a film nem egy korrajz, hanem egy hiteles rock and roll életérzés kulisszatitkait annak minden nyers és mocskos poénjával együtt bemutató dokumentumfilm.

Ahogy a Kopaszkutyába voltak monológok, amelyek tovább éltek a köznyelvben:

Amikor mennek Billhez, mert kell egy énekes a zenekarba, és ő épp bélásozik az utcán a mankójára támaszkodva.

–Te, arról nem volt szó, hogy egylábú!

– És? Nem jobb szélsőnek hívjuk!

A Tankcsapda–filmben hemzseg az olyan párbeszéd, ami kultikus lesz, és mindenre magyarázat egy-egy vitánál. Amikor Lukács arról beszél, hogy meddig tartott a leghosszabb és legrövidebb kapcsolata, vagy amikor Sidi valami flamenco témát játszik az öltözőben, és belép Lukács, vagy amikor Fejes Tomi a Mol vezérkarával tárgyal  – és sorolhatnám estig. Vinnyogva a röhögéstől ültünk a moziban, és amikor hazafele mentünk, már bele is volt építve egy-két mondatba a frissen tanult életszemlélet. És persze, hogy tovább röhögtünk.

A vágások hűen tükrözik a zenekar életét. Amikor a turnékról és kulisszatitkairól kapunk egy blokkot, gyors vágások, hangzavar, zene, állatságok, poénok, majd hirtelen vágással a kontraszt. A magánember Lukács, aki a természetben sétáltatja a kutyáit, távol a várostól, a nyüzsgéstől. Azonnal megértjük, hogy milyen is ez az élet. Milyen szélsőségek mentén mozog. A jó értelemben persze.

A Csapda egy önmagához hű zenekar, akik minden szélnek ellenállva ma már egy erős brand-nek számítanak. Önmaguk lehetnek, ami a mai világban igen erős tény.

A három rohadék a filmben mit is csinál? Isznak, büfögnek, sört vedelnek, káromkodnak, röhögnek azon, ki milyen büdös és zenélnek. És tessék, az ország legnagyobb rockzenekara lettek ők, mert a hitelesség árad belőlük. Mennyire jó érzés lehet, hogy elindulsz Debrecenből 89-ben, hogy megváltsd a világot, és rengeteg lepukkant kocsmában zenélsz gombokért, alkalmi melókat vállalsz, hogy az álmodat életben tartsd (és persze magadat). Reménytelenül írod a dalokat, komoly erőfeszítés, hogy vegyél egy csomag húrt a gitárodra, olcsó szesztől fáj a fejed másnap, de nem adod fel.

És 2016-ra presztízs a Tankcsapda köreiben lenni. Presztízs főtámogatónak lenni, presztízs meghívni őket, és kurvára megkerülhetetlenek. Profi stáb van mögöttük, és nem mellékesen, családként működnek együtt. Erről álmodtak – és elérték. Egy ízig-vérig rockzenekar, akik teszik a dolgukat, kizárják a bulvárt, és ha kedvük szottyan, lemennek állatba, mert megtehetik. Ők a szájonbaszott Tankcsapda, akik önmaguk maradtak.

Generációk adják át egymásnak a sztorikat, és generációk találkoznak a koncertjeiken. Fanyaloghatnak a hitetlenek, de próbáljátok meg utánuk csinálni, hogy igazi mocskos rohadékként büfögj, vedelj, káromkodj, röhögj magadon, hogy milyen büdös vagy, és mindezek tükrében érd el, hogy szeressen az egész ország. Hajrá!

Szóval május 13-tól tessék keresni a Mol kutakon a Tankcsapda DVD-t, mert megéri, és persze megérdemeljük!

Köszönjük, Tankcsapda, és rohadjatok meg, de kurva jó életetek van!


Képtár

  • Tankcsapda–film: A három rohadék anyaszomorító belecsempészi a rockot a mindennapokba kép 50629
 

 

Szólj hozzá!


A közönség megszavazta a legijesztőbb KFT-dalok listáját

A közönség megszavazta a legijesztőbb KFT-dalok...

Bábu vagy, Balatoni nyár, Afrika – gondolnád, hogy már 45 éves a KFT? Miközben a zenekar az utóbbi években látványos fiatalodáson ment...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Summer Hell 2026 – amikor a Barba Negrában felizzik a nyári pokol

Ha nyár, akkor kánikula, fesztiválok – és egy este, amikor a Barba Negra környékén konkrétan megnyílik a föld: 2026. július 25-én In Flames, Napalm Death, Bleed From Within, Unearth és Employed To Serve sorakozik fel a Summer Hell aktuális felvonásán. A svéd In Flames épp Európa-szerte nyomja majd eddigi legnagyobb szabású nyári...

Visszatérés a tett helyszínére: duplán ünnepli meg a jubileumát a 45 éves Solaris

Kevés olyan zenekar létezik Magyarországon, amely immár 45 éve töretlenül alkot és arat sikereket hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. A Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Solaris ezt a páratlan jubileumot ünnepli majd meg 2026.március 21-én és 22-én a Várkert Bazárban.

Lecsap a páncélököl a Dürer Kertben: a Panzerfaust teljes egészében lejátssza a tetralógiát

A Panzerfaust legutóbb 2024 novemberében járt Budapesten, amikor a német Kanonenfieber európai turnéjának előzenekaraként lépett fel a Barba Negrában. Ezúttal azonban már főzenekarként érkeznek vissza: július 30-án a Dürer Kert közönsége élőben hallhatja a teljes The Suns of Perdition-anyagot.

Ahány ember, annyi Völgy: kész a program, tessék választani! (Ha tudtok...)

A Művészetek Völgye talán éppen azért tudott 35 éven át meghatározó maradni, mert sosem kizárólag koncertfesztiválként működött. Sokkal inkább egy ideiglenes kulturális miniországként, amelyben ugyanúgy megfér egymás mellett a nagyszínpados koncert, a hajnali táncház, a színházi premier, a falusi udvarok spontaneitása és az...
Új koncertek