Van az a fajta történet, ami nem azért ragad meg, mert bizonyított – hanem azért, mert túl nagyot állít...

Freddie Mercury állítólagos eltitkolt lánya pontosan ilyen: egy hirtelen fellobbant sztori, amely 2025 végén kapott gellert, és azóta is inkább kérdőjeleket termel, mint válaszokat.

A sztori alapja Lesley-Ann Jones Love, Freddie című életrajzi könyve –  szerző állítja, hogy Mercury 17 naplót hagyott hátra, ezek alkotják az anyag gerincét –, amely egy „B” néven emlegetett nő elmondására épít. A kötet szerint a nő 1976-ban született, és azt állítja: Mercury volt az édesapja, aki a nyilvánosság előtt soha nem beszélt erről, a szűk környezete viszont – a könyv állítása szerint – tudott róla.

Csakhogy az állításokat már a kezdetektől erős szkepszis kísérte.

A Guardian 2025 augusztusában idézte Mary Austint – Mercury egykori menyasszonyát és élete egyik legközelebbi szereplőjét –, aki azt mondta: ő nem tud semmiféle gyerekről vagy naplókról, és elég „megdöbbentő” lenne számára, ha Mercury mindezt úgy titkolta volna, hogy ő semmit sem érzékelt belőle. Az Independent pedig később arról írt, hogy Brian May is „badarságnak” tartja a történetet.Ami persze hoz magával újabb felvetéseket, amelyek a hollywoodi forgatókönyvek azon fajtájára vonatkozik, amelyekben a hirtelen felbukkant örökösöket a család megpróbálja ellehetetleníteni...

Most ehhez a már eleve vitatott narratívához érkezett egy új fejlemény: a Far Out Magazine 2026. január 15-én azt írta, hogy a Mercury állítólagos titkos lányaként emlegetett nő 48 évesen meghalt, néhány hónappal azután, hogy a történet újra nagy publicitást kapott. A hírt más médiumok is átvették, jellemzően ugyanazzal a megkötéssel: „alleged”, vagyis nem tényként kezelik a rokoni kapcsolatot. 

A mostani hírek szerint a „B.” néven emlegetett nő 48 éves korában hunyt el, és több lap egy ritka daganatos betegséget jelöl meg halálokként. A beszámolók egy hosszabb lefolyású betegségről szólnak, amelynek részleteit azonban sem hivatalos közlemény, sem orvosi dokumentum nem támasztja alá nyilvánosan. A halál körülményeit illetően a sajtó nem elsődleges forrásokra hivatkozik, hanem egymást idézi, ami önmagában is óvatosságra int. Az életéről szóló információk hasonlóan töredékesek.

A történet szerint Európában élt, civil foglalkozást választott, tudatosan kerülte a nyilvánosságot, és két gyermeke született, akiket halála után a családja nevel tovább. Ezek az adatok azonban nem független forrásból származnak, hanem ugyanabból a narratív körből, amely a rokoni kapcsolatot is állítja. Hivatalos megszólalás, hitelesített életrajzi adat vagy nyilvánosan ellenőrizhető dokumentum ezeket sem támasztja alá.

A történet egyik legérzékenyebb – és legtöbbet idézett – eleme egy kézzel írott levél, amelyet a „B.” néven emlegetett nő tulajdonítanak magának. Ebben a következőket írja:

„Freddie Mercury volt és ma is az apám. Születésem pillanatától kezdve egészen élete utolsó tizenöt évéig nagyon szoros és szeretetteljes kapcsolat kötött össze minket.”

A levél szerint Mercury nemcsak tudott róla, hanem aktívan jelen volt az életében:

„Imádott engem, és teljes mértékben elkötelezett volt irántam. A születésem körülményei sokak szemében szokatlannak, sőt meghökkentőnek tűnhetnek – ez nem meglepő. Mindez azonban soha nem csorbította az elszántságát, hogy szeressen és gondoskodjon rólam. Úgy becsült, mint egy féltett kincset.”

Ez a levél érzelmileg erős, és jól mutatja, miért ütött a történet sokaknál. Ugyanakkor  fontos hangsúlyozni, hogy a levél tartalmát nem hitelesítették. Így a szöveg – bármennyire személyes és következetes – önmagában nem bizonyíték, hanem a mese része.

Ha a történet nem igaz, akkor sem feltétlenül egyetlen „elkövetőt” kell keresni. Az ilyen narratívák inkább a rajongók vonzódását tükrözik a rejtett fejezetek iránt, amit kihasznál a social és a hagyományos média, valamint az a tény sem visz közelebb az igazsághoz, hogy egy állítást sokkal könnyebb elindítani, mint cáfolni.

Freddie Mercury esetében ez különösen erős terep, hiszen a magánélete mindig is szűkszavúan volt dokumentálva, az örökség kezelői pedig tudatosan kerülik a pletykák nyilvános cáfolását. A DNS-vizsgálatok korában egy ilyen kérdés technikailag gyorsan lezárható lenne, ám amíg ez nem történik meg, a történet lebegő állapotban marad, bár a közönség egy idő után szeret végpontokra érni – „kiderült/bizonyítást nyert/lezárult”.

Ez az ügy azonban nem ilyen.

A mostani fordulat inkább azt mutatja: a Freddie Mercury körüli legendák világa még évtizedekkel később is képes új fejezeteket nyitni, Viszont akkor járunk el felelősen, ha a történetet nem szenzációként, hanem vitatott állításként kezeljük: mivel sem nyilvános genetikai vizsgálat, sem független, hiteles dokumentáció nem került elő, az egész történet óhatatlanul megrekedt az állítások és cáfolatok között.

Amíg a bizonyítás legegyszerűbb útját senki nem választja, addig a történet inkább a popkultúra meséinek világába tartozik. Egy 48 éves ember halála önmagában súlyos és kegyeletet érdemlő esemény. De jelen állás szerint a „titkos lány” története nem jutott el oda, hogy életrajzi tényként kezelhető legyen – és ezen a mostani sajnálatos  fejlemények sem változtattak semmit.

Ehhez a  cikkünkhöz viszont ényeket használtunk fel:

Miért maradt el a Queen manchesteri koncertje 1982-ben?