Az utóbbi hetekben nem csak a zene világát, de szinte mindenkit felkavart a szomorú hír: Ozzy Osbourne – mindössze tizenhét nappal utolsó fellépése után –  július 22-én elhunyt.

Életét hosszú évek óta komoly egészségügyi küzdelmek árnyékolták be: 2019-ben diagnosztizálták Parkinson-kórral, amely később állandó járásképtelenséghez és jelentős fájdalmakhoz vezetett, emellett gerincműtétei is tovább rontották az állapotát. Ennek a küzdelemnek a családi közlés szerint végül szervi elégtelenség vetett véget: a legendás zenész békésen, szerettei körében hunyt el Buckinghamshire-i otthonában.

A nevét a Black Sabbath alapító frontembereként és a heavy metal keresztapjaként írta be a zene történetébe (meg még mi mindennel...). Betegsége ellenére még az utolsó fellépésre, a július 5-ei „Back to the Beginning” búcsúkoncertre is felállt – bár már egy speciális trónon ült és csak ülve énekelt –, hogy méltó lezárást adjon életművének. Sharon, az egykori menedzseréből lett feleség, kitartó támogató és gyermekei anyja elmondta, hogy Ozzy nem volt hajlandó beszedni a gyógyszereit, hogy tisztábban tudjon énekelni – és tisztán lássa a közönséget is, rendkívüli fájdalmai voltak, és zenésztársai is elmondták azóta, mennyire gyenge volt. A birminghami Villa Park stadionban tartott esemény volt Ozzy végső ajándéka a közönségnek – és fordítva.

Lemmy Kilmister története hasonlóan legendás: a Motörhead ikonikus frontembere tíz évvel korábban, 2015. december 28-án hunyt el. Csak néhány nappal a halála előtt szerzett tudomást a prosztatarákról, amely végül a halálát okozta, s amelyhez szívritmuszavar és pangásos szívelégtelenség társult. Halálának körülményei egyszerre voltak drámaiak és megrendítően békések: Los Angeles-i otthonában, kedvenc videojátékával játszva lett rosszul, és néhány órával később elhunyt. Már a diagnóziskor tudta, hogy nem sok ideje van hátra – és mégis, a végsőkig önmagát adta.

Utolsó fellépése mindössze tizenhét nappal a halála előtt történt, 2015. december 11-én, Berlinben, a Max-Schmeling-Hall színpadán. A Motörhead turnéjának utolsó állomása volt ez, tízezer rajongó előtt. Lemmy akkorra már erősen legyengült, de végigénekelte a teljes koncertet – állva, látszólag rendíthetetlenül. A fellépés után még beszélgetett zenésztársaival, akik közül sokan csak utólag értették meg, milyen komoly erőfeszítés volt ez számára. Nem volt búcsúbeszéd, nem volt szentimentális gesztus – csak zene, pontosan úgy, ahogyan ő mindig akarta.

Lemmy élt, Lemmy él, Lemmy élni fog!

Mindketten azok közé a művészek közé tartoznak, akik nemcsak zenéltek, hanem legendává váltak. Utolsó koncertjük és haláluk közti, szinte sorsszerűen egyező tizenhét napos időköz nemcsak véletlen egybeesés – hanem talán egy utolsó, csendes párhuzam két ikon útjának lezárásában.

Az életük vad volt, a zenéjük örök, a búcsújuk méltó. És most már mindketten a rock halhatatlanjai közé tartoznak (17).

Ozzy Osbourne, Black Sabbath, búcsúkoncert, gyász, Lemmy, Motorhead