Az ingyenes rendezvényeknek éppen az a buktatója, ami a lényege: bárki részt vehet rajtuk, nem kerül egy fillérjébe sem. Ennek megfelelően bazisokan tudnak összegyűlni egy efféle eseményen. Így volt ez szombaton az Óbuda Napja elnevezésű ingyenes koncertfolyam során is (jó, volt ott még más program is, de ha már így hívnak minket...). Délután, kora este még nem volt gond, de a főműsorra (péntek: Quimby; szombat Vad Fruttik) annyian gyűltek össze, hogy rengetegen kívül rekedtek a kordonon.
Az érdekes az, hogy itt évekig nem volt kordon, kerítés, beengedő ember sem. Igaz, amikor indult a buli, akkor a nagyszínpadot a Fő téren helyezték el, a kajás-piás-vásári cuccokat pedig a kitolták a szélére és a térről eredő utcákba. Nem tudni, mi okozta a változtatás, talán az, hogy az ingyenes buli árát a vendéglátóhelyektől kell beszedni, vagy mi (feltevés), de a koncertek Szentlélek térre történő áttolásával egyszerre több dolgot sikerült elintézni: a tömeg elképesztő módon megszorult az oda vezető szűk úton, ahol pályanehezítésként még árusok is helyet foglaltak (ráadásul az új placcra kevesebb ember fér be, mint anno a Fő térre). Valószínűleg ezért lett idén a kordon: a kapuján egy idő után csak befele lehetett menni, a kijövetel valahol máshol volt, és annyi embert engedtek be, amennyi a másholon kijött. Így fennállt az a helyzet, hogy a Szentlélek tér tömve volt, a kordon kapujában ott szorongtak a kívül rekedtek, a Kobuciban véget ért a Biorobot-koncert, és a kiözönlő tömeg pont beleszaladt az előbbi csoportulásba. Pályanehezítésként a két szélen még árusok is helyet foglaltak. Miközben a Fő tér fele üres volt. A másik felét a sörpadok foglalták el.
Biztos van minderre logikus indok, csak nekünk nem sikerült meglelni.
Szóval, pénteken azért maradtunk le a koncertről, mert szakadt az eső, de az elszántak szerint akkor sem volt sokkal jobb a helyzet, szombaton meg nem jutottunk be. Illetve, bejutottunk, úgy fél órával a koncert előtt, de a pasim azt mondta, amíg a beállás tart, menjünk ki, igyunk egy sört (azóta kijöhetett a sarokból).
Ezer szerencse, hogy ott volt a Kobuci – ahol délután csendesülős Frenk-akusztik is volt – , s ahol egyszerűen nincs záróra, nagyjából addig vannak nyitva, amíg ember van; mi hajnal 3-kor jöttünk el, és még jócskán voltak. Full respect a DJ-nek, hogy állta a rohamot, már ami a számrendeléseket illeti, innen üzenjük neki, hogy tényleg higgye el: a tömeg egy idő után bazira szeret a magyar alternatív slágereket üvöltve táncolni.
Nem tudom, a többi hátrahagyott hogy oldotta fel a bánatát, nekünk végül sikerült, igaz, másnap fájt a fejünk és a szívünk is túl nagy lett.
Szólj hozzá!