A szabadság Szigete nem egy szlogen

Igazából nem voltam itt évek óta, és igaz,  akkor sem volt gond a hangulattal, nincs rossz emlékem a segítőkről sem. Most azonban feltűnően udvarias, tisztelettudó mindenki.

Például:

HÉV-re felszállás

A BKK-s alkalmazottak kezelik a jegyeket, közben mosolyognak és nagyon udvariasak. Még egyszer mondom: BKK-s ellenőrök! Szürreális, ugye? Boldog vagyok, hogy ezt mondhatom. Hazafelé ugyanez, sőt a jegykezelő hölgy megkérdezte tőlem, milyen volt a koncert. Mondtam, volt több is, melyikre gondol (én buta, azt hittem, csak úgy random érdeklődik és az is kedves lett volna tőle), de öntudatosan közli, hogy Wiz Khalifáról szeretne hallani. Óriási!

Merre kell mennünk?

Minden gyönyörűen ki van táblázva, nem csak a csorda után haladva talál oda ember. Ha mégis eltévedne, ... de nem, nem tévedhet el. Lehetetlen.

Jegykiadás

Papír odaad, kód beolvasás, szalagkiadás, mindez udvarias köszönéssel a napszaknak megfelelően. Tehát képben vannak :)

Csomagátvizsgálás

Itt azért szoktak izgalmas dolgok történni, a beengedő biztiőrök nagyon különbözőek tudnak lenni, Jó, persze, az ember magától nyitja a táskáját, de ha nem (pl. a fotóstáskánál), akkor udvariasan megkérik erre. És nem tapiznak (ez most biztonsági szempontból nem is tudom, hogy jó-e vagy rossz. Személyes szempontból természetesen jó.

Infó

A Sziget területén bárkitől kérdezünk valamit, a lehető legkészségesebben válaszol. Nyoma sincs annak az undorító flegmaságnak és fintorgó arcoknak, akikkel rendszeresen találkozom, amikor belépek egy bevásárlóközpontba vagy bárhová. A be- és kiengedő szekusok mindenhol határozott, de udvarias mosollyal terelgetik a kijáratoknál a befelé menni akarókat, és senkinek sem jut eszébe vitatkozni, visszamosolyognak és mennek tovább.

Közönség

Megszoktuk már az itthoni koncerteken, hogy mindig a legmagasabb emberek állnak elénk, és még a nyakukba veszik a barátnőjüket is  – és ezekből a vállalkozó kedvű magas fiúkból rengeteg van. Ez most is így van, de valahogy – talán az egész napi "normális hangnem" miatt – ez sem zavar annyira. Sőt! Mikor az esti koncertre a tudomisénmilyen nemzetiségű srácok esernyővel (napernyővel?) a fejükön jöttek be pont elém, kézzel-lábbal (úgyse hallottunk volna semmit) megkértem őket, hogy vegyék már le, sem eső, sem tűző nap, viszont most már nem látom a kivetítőt abból a 10%-os szögből se, ami még jutott nekem. Arról nem beszélve, hogy az ernyő kinyúló pöckei balesetveszélyesek a tömegben. Rámmosolyogtak, és egyetértőleg konstatálták, hogy tényleg indokolatlan a fejfedőjük és levették. Ennyi az egész - próbáljuk ezt már valahogy bevezetni a hétköznapokba is, normálisan kommunikálunk, közben mosolygunk és oldjuk meg a problémákat!

Talán színre lépett egy új generáció, akik már belátják, hogy nem a fizető vendég van értük, hanem fordítva. Vagy egyszerűen a Sziget valóban egy sziget Budapesten, ahol tényleg rengeteg a külföldi, de magyarnak lenni sem szégyen, mert például a vendéglátásból is eddig nálam jeles!

Fotók: Mohai Balázs, Bruzák Noémi/MTI