A SZIN az egyik legszerethetőbb fesztivállá érett az évek során

A SZIN a legrébben talpon álló rendezvénysorozata kis hazánknak, és ennek megfelelően a szervezők kellő tapasztalattal látnak neki minden évben a kivitelezésnek. Az egyik legvonzóbb tulajdonsága maga a helyszín, ami kis túlzással hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a Sziget. A tiszai panoráma és a helyben található hűsítésre is kiválóan alkalmas medencék már önmagukban is megérnének egy nyaralást, de ha hozzá csapjuk még a zenei kínálatot is, akkor nem kérdés, hogy ebből a kombóból csak jó dolgok születhetnek.

Mivel a programok sokszínűek, a műfaji keveredéseknek köszönhetően szinte minden korosztály talál magának érdekességet, amiért hajlandó kiadni pénzt egy napi jegyért, vagy akár bérletért. Ennek pedig kifejezetten örülök, mivel egyre kevesebb olyan fesztivál van, ahol nem csak a tini korosztálynak szeretnének örömforrást nyújtani a szervezők.

Bár a készpénzes vásárlást már itt is lenullázták és az árak sem boltiak, azért még mindig a megfizethető kategóriát képviselik, így talán nem kell egy teljes havi fizetést elköltenünk a négy nap alatt. A szárazság miatt porral itt is találkozott az ember, ha akarta, ha nem, viszont jóval kevesebb mennyiségben, ami köszönhető az aszfaltos járdáknak, a még némileg zöld területnek és valószínűleg a jó pár árnyékot adó fának is. Itt jegyezném meg, hogy amit idén a Szigetnek nem sikerült megoldania, azt a SZIN gond nélkül kivitelezte, nem csak fertőtlenítő pontokkal volt tele a helyszín, de még a kézmosáshoz is sikerült szappant szerezniük, ami ezek szerint mégsem olyan lehetetlen küldetés. A tisztaságra amúgy is csillagos ötöst tudok adni, szemmel láthatóan volt külön brigád arra, hogy ne a saját mocskunkban tapicskoljunk folyamatosan, de ahogy elnéztem, szerencsére a fesztiválozó közönség is fogékonyabb volt a saját környezetének megóvására, mint az egyébként szokás egy ilyen rendezvényen.

A biztonsági szolgálat sem a nagydarab morcos fazonokkal volt tele, sőt, kifejezetten kedvesek és együttműködőek voltak, ami szerintem fontos szempont egy fesztivál életében, ugyanis egy kekeckedő vagy erőfitogtató biztis hamar el tudja rontani az emberek kedvét egy-egy teljesen indokolatlan megmozdulással.

Mivel idén egyetlen napot töltöttünk kinn – ráadásul a teltházas szombati zárót vettük célba –, így fellépők tekintetében csak néhány információval szolgálhatok, de az biztos, hogy méltó befejezése volt a fesztiválnak – és egyben lezárása az idei fesztiválszezonnak.

A késő délutáni sávban A Dal versenyét kétszer is megjárt Fatal Error zenekarral izzadtunk a napon, majd benéztünk a szegedi kötődésű Belmondo zenekar koncertjére, onnan visszavánszorogtunk a Paddy and the Rats ugrálós bulijára, ami alatt be is esteledett. Utoljára akkor jártam a  Csaknekedkislány koncertjén, amikor még csak pár néző lézengett a színpad előtt. Mára ez igencsak megváltozott, hisz a srácok szinte fullosra töltötték a szabadtéri színpad előtti teret, és bármerre néztem, mindenfelé önfeledten éneklő fiatalokat és kevésbé fiatalokat láttam magam körül. Mindeközben a nagyszínpadot már a Curtis nélkül fellépő Majka és szép számú csapata vette birtokba. Őszintén szólva nem vagyok nagy rajongója, de be kell vallanom, kifejezetten tetszettek az áthangszerelt dalok, a show, a „vaker” ahogy szokás mondani, na meg az "majkás" energiaáramlás is a közönség felé. Kezdem érteni mitől olyan népszerű ez a srác, és miért járnak ezrek a koncertjeire. Szép munka volt, meg kell hagyni.

Természetesen nem hagyhattuk ki örök kedvencem, a Fish! zenekar buliját, ahol minden esetben garantált az őrület! Az idei sláger egyértelműen a tömeges evezés a nézőtéren, de nagy sikere volt a két szélről induló, majd középen összecsattanó pogózás fordított verziójának, vagyis, hogy középre tömörül mindenki, majd adott jelre szétválnak, és ki jobbra, ki balra veszi az irányt. Ebből is látszik, hogy egy halas bulin sosem unatkozik az ember.

Amikor megláttam a programbeosztást, kicsit aggódtam, ugyanis a Fish! és a szupersztár Jason Derulo fellépése nagyrészt egy időben volt, és bár utálom, ha késéssel indul egy koncert, most az egyszer kifejezetten örültem annak, hogy kockahas uraság röpke fél órás csúszással érkezett a színpadra, így még a halak után átloholva sikerült jó pár dalt meghallgatni tőle. Igazság szerint először kételkedtem abban, hogy élőben énekelne, mert a fejmikrofon és a rengeteg tánc, amit lenyomott, azt az érzést keltette bennem, hogy ezt biztos nem bírná szuflával. Viszont, amint rendes mikrofon került a kezébe és kieresztette néhol üvegrepesztő hangját, egyértelművé vált, hogy ez bizony nem magnóról szól. Jason Derulo slágereit az is ismeri, akinek első hallásra a neve semmit nem mond. Az olyan dalok, mint a Swalla vagy a Savage Love – hogy csak a közelmúltból válogassunk –, a maga idejében nem csak a csapból, de még a lefolyóból is visszaköszönt, annyit játszották mindenfelé. Ami jó, az jó – és ezek a dalok annyira belemásznak az ember fülébe, hogy napokig nem szabadul tőle. Mindezt megfejelve szexi táncosokkal a színpadon, akik természetesen erotikus mozgásokkal színesítik a produkciót, nem kétséges a siker. Az egész műsor szépen összerakott, szórakoztató, és mind a női, mind a férfi szemeket gyönyörködtető volt, míg főszereplőnk valódi showman a javából, aki még arra is hajlandó volt, hogy lepacsizzon a közönséggel. (Ez a Covid-mizéria miatt még mindig ritka jelenség sztárkörökben.)

Az éjszakánk hasznos eltöltése érdekében még eltöltöttünk pár órát a méltán népszerű Necc Partyn, ahol a 90-es és 2000-es évek slágerei pörögnek hol eredetiben, hogy mixelve, de mindenképpen ízlésesen kivitelezve, majd a hajnali 3 órás zárás után kissé megfáradva, de pozitív élményekkel távozva intettünk búcsút a SZIN-nek és ezzel a 2022-es fesztiválszezonnak is, abban a reményben, hogy soha többé nem kell kétévnyi kényszerszünetet tartanuk bármely ok miatt.

A SZIN szervezői már most készülődnek a 2023-as szezonra, hisz az új dátum szerint augusztus 23. és augusztus 27. között a jubileumi, 55. fesztiválra kerül sor, amire a korai madaras bérletek azonnal el is röppentek. Kíváncsian várjuk milyen fellépőkkel ünnepelhetünk majd együtt Szegeden jövőre!