Almát a körtével: miközben itthon a Sziget jövőjéért megy a harc, a tengerentúlon 160 zenekar készülődik fesztiválozni

A Szigettel kapcsolatban mostanra már nemcsak a zenéről, hanem a politikáról, az aranyrészvény-ötletekről és bizonytalanságról is beszél mindenki. Gerendai Károly a Dellában arról mesélt, hogy csak 99 százalékban meri kijelenteni, lesz-e Sziget 2026-ban – márpedig ilyen mondatot tőle rég hallottunk. Az elmúlt hetekben inkább a frakciók egymásnak feszülése szólt hangosabban, mint a fesztivál, amely az elmúlt évtizedekben Európa egyik legismertebb zenei zászlóshajója lett.

Közben a számok is kijózanítók. A Sziget-bérletek eladása évek óta zuhan, főleg a külföldi vendégek morzsolódtak le. Míg a 2010-es évek végén 50–60 ezer bérlet fogyott el – 85 százalékuk külföldiekhez került –, addig a legutóbbi kiadás előtt már csak 22 800 bérlet talált gazdára, és ezeknek is csupán 70 százaléka ment határon túlra. Gerendai szerint ebből egyértelmű a tanulság: a line-up önmagában kevés, a Szigetnek színesebb kulturális ajánlattal kell csalogatnia a világot, mert a helyi adottságok ezt kívánják.

Az is furcsa egybeesés, hogy miközben a Sziget pénzügyi helyzete nem indokolta volna a tulajdonos Superstruct Holding kivonulását, az amerikai tőkealap mégis hátat fordított a rendezvénynek. Időarányosan teljesítették a hároméves üzleti tervüket, a teljes portfóliójuk pedig jelentős nyereséget termelt. Elvileg tehát keresztfinanszírozással simán fenntartható lett volna a Sziget. A döntés valódi okát azonban máig nem tudni.

A licencjogokon keresztül azért továbbra is velük marad valamilyen formában a külföldi fél, bár ezekben akadnak olyan kikötések, amelyek, ha akarják, könnyen „fájdalmassá” tehetik egy esetleges új korszak indulását. A következő év még így is reményteli: a 2026-os line-up ugyan nem ismert, de a bérletek iránt már most nagy az érdeklődés, és vannak fellépők, akik a hónapokig tartó szervezési leállás ellenére sem fordítottak hátat a fesztiválnak.

Árakról egyelőre óvatosan beszél Gerendai: szerinte várhatóan maradnak az idei szinten, a budget food koncepció is velünk marad, és az éttermeknél ugyan néhány fejlesztést parkolópályára tett, de a vendéglátásai nem sérülnek attól, hogy újra a Szigetre koncentrál.

És miközben itthon azon megy a vita, hogy mi legyen egy budapesti fesztivál sorsa, a világ túlvégén egészen más hangulat uralkodik.

A napos oldalon, Floridában, épp most jelentették be: a Welcome To Rockville 2026 több mint 160 fellépővel tér vissza. Guns N’ Roses, Foo Fighters, My Chemical Romance, Bring Me The Horizon – és a lista korántsem teljes, íme:

A Welcome To Rockville története jól mutatja, hogyan lehet egy fesztiválból lassan, de biztosan óriás eseményt építeni. A rendezvény 2011-ben indult Daytona Beachen, akkor még egynapos formában, mindössze tízezer fős kapacitással, és a Godsmack volt az első headliner. Innen nőtte ki magát néhány év alatt négynapos rock- és metalünneppé, amely mára az Egyesült Államok egyik legnagyobb ilyen jellegű fesztiváljának számít. A kezdetektől fogva az a cél, hogy a rock minden korszakát és hangzását bemutassa a klasszikusoktól a modern metal legújabb hullámaiig. A szervezők szerint a Rockville szellemisége arról szól, hogy életben tartsa és továbbvigye a rock műfaját – és a számok, a fejlődés üteme alapján úgy tűnik, ezt valóban sikerül is megvalósítaniuk.

Az amerikai fesztivál jövőre azzal ünnepli 15. évfordulóját, hogy nem egyszerű line-upot állít össze, hanem akkora rockünnepet, amely Európából nézve már-már irreálisnak tűnik... :)

A kontraszt éles: míg Budapesten politikai vita dönt(ött) arról, hogy egyáltalán lesz-e helyszín, addig Daytona Beachen arról beszélnek, hogyan lehet még tovább növelni a rendezvényt, amely tavaly már 230 ezer látogatót vonzott. És bár két kontinens két teljesen más zenei és gazdasági környezetben működik, a különbség mégis látványos.

A Rockville példáját nem azért cibáltuk ide, hogy  „bezzeg ott”. Inkább azért, hogy milyen az, amikor egy fesztivál zavartalanul tud működni. A Sziget túl nagy múltú ahhoz, hogy könnyen elengedjük. De ahhoz, hogy újra vonzó legyen, nem elég visszanyerni a politikai támogatást: vissza kell találni a nemzetközi közönséghez is, akik évekig a Sziget ikonikus sokszínűsége miatt utaztak Budapestre.

A kérdés talán tehát nem az, hogy jövőre lesz-e Sziget. Hanem az, hogy milyen lesz – és hogy visszatalál-e ahhoz a lendülethez, amely valaha Európa egyik legnagyobb zenei ünnepévé tette. Mi bízunk abban, hogy a Rockville-hez hasonló energiák egyszer nálunk is megjelennek majd – ha másképp nem, hát a K-hídra felfeszített molinókon lobogva, emlékeztetve rá, hogy még mindig érdemes hinni egy nagyobb, hangosabb, színesebb jövőben: WELCOME TO SZIGET!