Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn)

2013/06/25  ·   Fesztivál   ·  Szarka Károly

A Fishing on Orfű, bármennyire is bőséges a hazai fesztiválkínálat, büszke rá, hogy egyszerre kínál hegyet és tavat is. A helyszín tehát még véletlenül sem nevezhető unalmasnak, a délutáni koncertek előtt lehet például strandolni a Pécsi- vagy az Orfűi-tónál. A fesztivál pénteki napján zenélt többek között a Pál Utcai Fiúk, a Kistehén és az Isten Háta Mögött, szombaton fellépett az újjáalakuló Európa Kiadó és a Kaukázus, és természetesen a Kiscsillag sem hiányozhatott.

Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn)

Szinte hihetetlen, hogy az ember alvásigénye meddig képes csökkeni egy fesztiválon, még ha nappal kirándul vagy úszik, éjszaka iszik, táncol, ugrál, és a lejtős domboldal ellenére rohangál egyik színpadtól a másikig, vagy a sátortól a mosdóig. Hajnali négy-öt előtt nehéz elaludni, nem mintha bárki ilyen tervvel érkezne, viszont legkésőbb reggel nyolc-kilenc magasságában a nap már szinte felgyújtja a sátrakat. Ekkor rohamozza meg mindenki egyszerre a vizesblokkokat, amelyeket az orfűi kempingben meglehetősen szűkösre terveztek, és azt sem gondolták át, hogy egyetlen tekercs vécépapír több ezer főre talán egy kicsit kevés… Bár egy rutinos fesztiválozó mindennel felszerelkezik. A második (vagy a nulladikat is beleszámolva harmadik) nap reggelén nem csak a vécéknél és zuhanyzóknál volt sorbaállás, hanem kedvenc vegyeskereskedés-szerű büfémnél is. Nem is maradtam ott, inkább átugrottam Pécsre, mivel szükségem volt billentyűzetre és internetre a tudósításhoz.

Mert ugye a tudósítónak egy fesztiválon dolgoznia is kell, míg a zenész ismerősökkel, újságíró kollégákkal, régi és új barátokkal való italozás, na meg a csajozás és a strandolás nem tartozik a szűk értelemben vett munkaköri leírásba, még ha mindez része is a Fishing on Orfű hangulatának. Nem volt megnyugtató az információ, mely szerint Orfű és Pécs között „naponta többször is” közlekedik busz. Viszont a járatok ritkásága ellenére sem alakult ki tömegnyomor, kényelmesen el lehetett férni, miközben a busz vadregényes szerpentineken kanyargott. Némi kérdezősködés után sikerült internethelyet találni Pécs belvárosában, a tágas és éppen borzasztó fülledt Széchenyi tér közelében. Aztán vissza Orfűre, vissza a tóba megmártózni, majd jól lebarnulva a nagyszínpad elé, meghallgatni a Pál Utcai Fiúkat. A PUF frontembere, Lecsó elmesélte, hogy lerobbantak a turnébusszal, de végül sikerült időben eljuttatni a tagokat és a hangszereket a helyszínre, és eljátszani olyan megunhatatlan dalokat, mint a Közel az éjfél, a Legelő, a Bál, vagy a Lecsónak jó lesz. Nem is az az érdekes, hogy például nekem, aki jónéhány PUF koncerten voltam már, még mindig érdekesek ezek a dalok, hanem hogy a zenekar hogy tudja az unalom látható jelei nélkül újra és újra eljátszani őket.

A szomszédos színpadon aztán rögtön a Kistehén zendített rá, a forróságban még forróbb hangulatot teremtve. Néhány dal erejéig énekelt Kollár-Klemencz Kata, a frontember Kollár-Klemencz László tinédzser lánya is. A Heaven Street Seven a szokásos színvonalat hozta, aztán a figyelmem a keményebb zenékre irányult. Az Isten Háta Mögött ellentmondást nem tűrően zúzta le a közönség arcát a maga sajátosan metálos, progresszív rockzenéjével, a sokoldalú Pálinkás Tamással a frontvonalban. A nap egyik legjobb koncertjét adó IHM-et éppen egy olyan zenekar követte, amely bevallottan nagy hatást gyakorolt rájuk: a hetvenes években indult Vágtázó Halottkémek koncertje igazi csemege volt a maga brutálisan kemény sámánzenéjével. A nagyszínpadon aztán a Supernem darált telt ház előtt, már ha egy völgy esetében szabad így fogalmazni, a későn fekvők és a rockzenét kedvelők örömére pedig a Subscribe tagjai játszottak Rage Against The Machine-dalokat lelkesen pogózó közönség előtt, meglehetősen autentikusan.

A Fishing on Orfű utolsó napján, szombaton néhányan kipróbáltuk a fesztiválozók által sűrűn látogatott, nagyobb méretű, de kiépítetlen és csak stégekkel rendelkező Pécsi-tóhoz képest felüdülést hozó Orfűi-tó strandját homokos partjával és árnyas fáival. Vízhólyagos lábakkal is megérte gyalogolni egy kicsit, már csak a festői táj miatt is, a strand üzemeltetője részéről meg jófejség volt olcsóbban adni a belépőt a fesztivál-karszalaggal rendelkezők számára, bár a kerítés rései belógási lehetőséget is biztosítottak. A büfében dolgozók nem győzték kiszolgálni a tolakodó vendégeket, idegtépően sokat kellett várni a lángosokra, elfogyott a sajt, röpködtek a reklamációk, valaki a panaszkönyvet követelte. A fesztivál nagyszínpadán két nemrégiben visszatért együttes követte egymást. A nyolcvanas évek kultikus zenekara, az Európa Kiadó újjáéledt poraiból, Menyhárt Jenő, Másik János és több régi tag mellett olyan fiatal zenészekkel erősítve a sorait, mint például a dobon, trombitán, hegedűn és billentyűn is játszó, éneklő, vokálozó Darvas Benedek. A dalok remekül szóltak, és átadtak valamit a régi vágású underground életérzésből, de a fiatalok körében az életkori sajátosságok miatt jóval ismertebb Kardos-Horváth János és zenekara, a Kaukázus jobban megénekeltette a közönséget a Teszkóval, a Tartós békével, na meg napjaink szinte minden buliján elhangzó Szalai Évával.

A kettő között belehallgattam a Nemjuci koncertjébe, ahol a férfiszemek és a fényképezőgépek gyönyörűségére látványosan vonagló Németh Juci két szám között keményen beszólt a közönség hölgytagjainak, hogy hiába a sok lebarnult hát, szép cici és formás fenék, azért illene figyelni egy kicsit egymásra is, nem pedig negyedóráig lefoglalni a zuhanyzót és pazarolni a vizet… Ő maga nem is került sorra, ezért aztán szívből jött a „Kapjátok be!” felkiáltás, még ha el is mosolyodott közben. Jucit és a Nemjucit az Óriás követte, a mikrofonnál az előző este az Isten Háta Mögött zenekarban basszuson is játszó Egyedi Péterrel, és dalban mutatták meg, hogy kell Fát dönteni.

A nagyszínpad előtt aztán olyan embertömeg zsúfolódott össze, hogy a Kiscsillag koncertjén mozdulni is alig lehetett. Volt bőven gúny meg irónia, de volt mélység is, Hú de sötét, Country, Sirály, Menetszél és Ha én lennék, meg elhülyéskedett verzióban a Kit simogasson. Sőt Lecsó elénekelte az eredetileg a Kispál és a Borznak írt Vackolj belém című számot is. Az Orfűn otthonosan mozgó Lovasi András és zenekara a hely szellemének megfelelően természetesen eljátszotta az amúgy minden más koncerten is elhangzó Fishing on Orfű című opust, a mikrofonnál az eurovíziós álmokat dédelgető Rátgéber Lászlóval. Említésre méltó még a nulladik napi Kispál-gála után duplázó Pluto koncertje. A zenekar ugyan csak egy sátrat töltött meg, azt sem teljesen, de a koncert kiválóan szólt, a sűrűn és kórusban elhangzó „Nagyszínpad, nagyszínpad!” kiáltások pedig mindenképpen a közönség elismerését jelezték.

A vasárnap reggeli sátorbontás után a fáradt, elgyötört, de boldog újságíró ismét Pécs felé vette az irányt, ahol szintén fáradt, elgyötört, de boldog fesztiválarcokat látott. A vonatom Budapestre indulásáig és többórás, lassú zötyögéséig volt még másfél órám, így hát a perzselő hőség és a csomagjaim súlya ellenére is a város mediterrán utcáin bolyongtam. Közben eszembe jutott egy párbeszéd az előző napok valamelyikéből, a Pécsi-tó partjáról. „Be letettek már mutatva egymásnak, vagy csak úgy vagytok?’ – kérdezte egy lány egy fiútól, aki néhány másik sráccal üldögélt vízbe lógatott lábbal, és énekelt vegyesen Republic-, Kispál- és 30Y-dalokat, úgy, mintha országos cimborák lennének. „Nem lettünk bemutatva, csak úgy vagyunk, de hát ez a fesztivál lényege” – válaszolta a fiú.

És tényleg: csak úgy lenni, szabadon. Utazni, sátorozni, ismerkedni, sodródni, meghallgatni egy csomó koncertet, vagy éppen lekésni őket, és helyettük egy rég látott ismerőssel összefutni.


Képtár

  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14680
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14681
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14682
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14683
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14684
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14685
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14686
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14687
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14688
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14689
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14690
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14691
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14692
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14693
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14694
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14695
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14697
  • Csak úgy lenni (péntek és szombat Orfűn) kép 14698
 

 

Szólj hozzá!


A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A héten ez már a második költözködős-fesztiválos hírünk, a másik a cikk végén. Másfél évtized után Balatonszemesről Keszthelyre teszi át...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Az Oasis debütáló lemezét hozza el Liam Gallagher a Szigetre

Újabb fellépőket jelentett be a Sziget. A most közzétett majd' 50 előadó között szerepel Liam Gallagher, generációjának egyik legsokszínűbb és legsikeresebb előadója, az idénre új albumot is ígérő Halsey, a 8 Grammy-t birtokló Skrillex, a 21. század egyik legkiemelkedőbb pop’n’soul énekesnője, Janelle Monáe, az idei Brit...

Kalóztól kongáig: öt jó koncert a közelgő Budapest Ritmo fesztiválon

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló Budapest Ritmo idén is igazi zene csemegékkel szolgál. A már bemutatott fellépőkön kívül – link a cikk végén – további ajánlatokat teszünk régi/új izgalmas előadók felfedezésére.
Új koncertek