Kihívás: nem szereti a fesztiválokat – elment a Fezenre tudósítani... (1.rész)

2019. július 29.  ·   Fesztivál   ·  Mohácsi Mohabácsi Zoltán

Jelenleg a Fezenes botránytól hangos a sajtó: a rendezvény közösségi oldalán azt közölték, körülbelül 15-20 "viselkedni nem tudó látogató" összeverekedett a fesztivál területén vasárnap a hajnali órákban. Információik szerint komolyabb sérülés nem történt, de a rendőrséggel közösen úgy döntöttek, leállítják a rendezvényt a közönség "maradéktalan biztonsága" érdekében (MTI). Mi inkább békésebb vizekre evezünk – vissza egészen a második napig.

Mohácsi Márta fotói

Nem szeretem a fesztiválokat. Azért nem, mert zenéket, koncerteket szeretek odafigyelve hallgatni, és nem vagyok képes egyik zenéből a másikba esni, és órákon keresztül tömni magamba a hangokat. Nem is szoktam fesztiválokra járni. Ami csapdába csalt: a progresszív metál királya, a Dream Theater koncertje volt a székesfehérvári FEZEN-en, mert ők bár rengetegszer jártak Magyarországon, valahogy soha nem sikerült személyesen meghallgatnom őket. Így kezdődött…

És amennyire csalóka a Fezenen való részvételem indoka, annyira csalóka volt a fesztiválon való ottlétem intenzitása is, amennyiben a fentieknek megfelelően, nagyjából célirányosan tértem be a választott előadók elé.

A második nap

Azért második, mert az elsőn, sajnos, még dolgoznunk kellett. S ez a második nap is nyögve nyelősen indult. Fehérvári szállásadónk és egy éppen nála levő vendége lebeszélt, hogy kocsival menjünk el a fesztiválra: busszal simán vissza tudunk jönni, a Fezenről van egy fesztivál-busz a belvárosig (valóban volt, igaz, mindössze háromszori indulással), onnan meg éjjeli járattal eddig és eddig eljövünk, onnan csak egy piciny séta (na, ez nem volt, Fehérváron évek óta sincs éjszakai járat, maradt a hajnali taxivadászat, ha nem is nem csilliárdos árfekvésben, de rossz szájízzel fizetve, igaz, annyit, amennyire számítottunk).

Szóval mentünk busszal, a busztól meg gyalog. Nem keveset, de még nem brutál sokat. A bejáratnál megtudtuk, hogy van másik bejárat is. És ott kapjuk meg a belépőnket, mert itt egyáltalán nem. Oké, hol is van a másik bejárat? Háááát… emerre megkerüljük a fesztivál egész területét, és ott. Ott volt, igazat szólt a biztonságis. Csak arra nem számítottunk, hogy megyünk annyit, mintha a Hajógyári-szigetet kerülnénk meg, de teljesen, miközben cseppet sem volt hideg, szakadt rólunk a víz. De sokkal nagyobb baj volt, hogy telt-múlt az idő a monumentális sétával, amit megúszhattunk volna az infóbirtokában – és ha nem hallgatunk a magabiztos házigazdára. Irány a kis pavilon a belépőkért, és ott már szerencsére nem volt semmi gond. Csak egy kicsi: fotós párom megkapta a maga plusz press-es karszalagját, amivel elvileg ide-oda beléphetett volna, aztán kiderült, hogy a jogosultsága a színpad előtti kordon mögé szól, vagyis semmire sem jó, de ez már a sebaj-kategória volt. Hurrá, bent voltunk a Fezen-en!

A Lord utolsó három dalára értünk oda. Hamarabb szerettem volna, így jártam. A Vándort és a Szállj szabadont még teljes egészében hallgathattuk meg. A Lord élőben csuda jó, ez a két dal is bizonyította, hogy jobban jártunk volna, ha nem járunk rosszul, és végig tudjuk néni, hallgatni, énekelni őket.

A következő kiszemeltem Ákos volt. S itt máris szembesültem azzal, hogy egy fesztivál részvétel nem csak arról szól, hogy milyen koncerten veszek részt, hanem arról is, hogy mire nem jutok el. Aznap este kimaradt az Age Of Nemesis, a Special Providence, a Margaret Island, a HétköznaPI CSAlódások és az Arch Enemy.

Ákos, elsősorban az ominózus, irgalmatlanul félreértett, magyarázott „női princípium” interjúja óta méltatlanul lett megosztó személyiséggé. A közönség azonban közönség. Azt lehetetlen elvitatni, hogy Ákos hihetetlenül profi produkciókkal lép a nagyérdemű elé. Mikor milyennel. Volt már rockos, volt már andante, volt már unplugged, volt már szintipop. S az a meglepő, hogy minden verzióban képes önmaga maradni. Még akkor is, amikor éppen nem tetszik. Itt, a Fezenen szerencsémre rockosra vette a figurát. Azért is szerencsére, mert az én ízlésemnek egy kicsit sok volt a régi, Bonanza Banzai-szám, de legalább azok sem szintin szóltak. Ami szólt, az viszont nagyon jól szólt, és Ákos közönsége, mint a rajongó közönségek általában, bármire vevők. Nekem tetszett a koncert, a hangzástól a fényekig, Ákos kommunikációjáig, meglepetésemre fotós-párom megszökött, mert unta. Én egyáltalán nem, maradtam is végig.

Aztán rohantam is a LÉNYEG felé, mert pillanatokon belül kezdődött a Dream Theater előadása. Az amerikai progresszív metál csapat 1985-ös indulásával némileg újraértelmezte mind a metál, mind a zenei progresszivitás fogalmát. Tény, hogy néhány lemezzel hatalmas törzsi háborút váltottak ki a hallgatóik között, illetve a tagcseréjük legalább ekkora vitákat gerjesztett. Egy-egy lemezük megjelenése immár eseménynek számít. Ez a Fezenes fellépésük az idén megjelent, majdnem egyöntetű elismerést kiváltott Distance Over Time című lemezük promó-turnéja is. Nem véletlen, hogy a ráadással együtt tíz számból álló koncertprogram négy darabja erről a lemezről szólt. Az együttes tagjai hihetetlen virtuózai a hangszereiknek, ezért jóval több mint metál, amit játszanak. Éppen ezért nem volt vad tombolás a színpad előtt, bármennyire is keményen döngölt a muzsika, sokkal inkább elmélyült figyelemmel hallgatta, nézte a nagyérdemű a bandát. Tény, hogy nézni való is volt bőven, színpadképben is, a vetítésekben is, a zenészek játékában is. A DT tagjai nem veszettül tombolós figurák, a zenére figyelnek, és zene az nagyon volt, itt a Fezenen is. S bár az énekes James LaBrie már nem fiatal, és a DT énekszólamai nem egyszerűek, hiba nem volt az ő teljesítményében sem.
Úgy gondolom, a DT legnagyobb dicsérete, hogy amikor a tömegből kijöttem, mert volt egy pont, ahol a fájt a basszus, és odamentem a sörsátor előtt ülve kortyolgató páromhoz, aki egyáltalán nem ismerte az együttest, annyira nem szereti a metált és csúnyán beszélni sem szokott, most csillogó szemmel ezt mondta:

Ez k...va jó, nem semmi, amit játszanak!
És figyelmesen végig is nézte, hallgatta a koncertet. Khm, a pazar koncertet.

De mert ez fesztivál, ugye, ami jött az megy, és jön a következő adag. A DT miatt a Colorstar-ról lecsúsztunk, de mert éhesek voltunk, és étel után kajtattunk, akarva nem akarva (nem akarva!) belefutottunk a másik nagy színpadon zajló Majka koncertbe. Van bennem előítélet, vannak jelenségek, dolgok, amiktől ismeretlenül is igyekszem távolságot tartani. De miközben ettük az igencsak méretes, nagyjából baráti árú, de elsősorban finom hamburgerünket, belehallgattunk, pislantottunk Majka show-jába. Bármennyire és egyáltalán nem a mi világunk, de semmiben, el kell ismernem, hogy a maga műfajában úgy volt profi az egész, ahogyan volt, Majka előadónak jó, ha énekesnek nem is annyira. De még ez a véleményem sem mérvadó, mert miközben mi majszoltuk a hambit, a lángosos lányok, mert éppen melegedett az olaj, munkafacérok voltak, így kint álltak a sátor előtt, táncoltak és táncolva énekelték a dalokat. Ahogy nagyon sokan a hatalmas közönségből. Amely nagyságban fájdalmasan hasonlított a Dream Theater közönségének a nagyságához. Vagy talán überelte is. S volt tombolás is rendesen.

S eddigre rendesen el is fáradtunk. Még egy kis hörgős Apey & the Pea várhatott volna ránk, de tudva, hogy elég nyűgös utunk lesz hazafelé („Holnap autóval jövünk, az biztos!”, „És ki nem iszik?”, „Egy idő után én.”), meg hogy egyikünk sem szereti ezt a műfajt, elindultunk a kijárat felé.

Kis színesek a fesztiválról

A fesztivál alapterülete határozottan emberi mértékű. Ez viszont azzal jár, hogy a előadások helyszínei meglehetősen közel vannak egymáshoz. Ennek ellenére az áthallás voltaképpen minimális volt: gondolom ez a színpadok tájolásának és a sátrak ponyváinak köszönhető. Már ahol van ponyva. A színpadok előtt van elég hely, nincs tömegzsufi, lehet lélegezni, táncolni, tombolni. Talán egyetlen együttes-helyszín párosítás nem volt a szerencsés: a szombat esti Queensrÿche-n zsúfolásig megtelt a sátor, ahová a koncertet tervezték. Ha nem közeledett volna a vihar, amely hamarosan véget is vetett a fesztiválnak, a meleg elviselhetetlen lett volna odabent. Így járt a szél.

A másik két legfontosabb kérdés: az ételek-italok választéka és árfekvése, illetve a mosdókkal való ellátottság és állapot. Azt kell mondanom, hogy a büfésátrak, kocsik előtt tulajdonképpen szinte sehol, vagy alig egy-két embert kivárva kellett sorba állnunk, akár enni, akár inni akartunk. Az árak közepesek: egy korsó sör egységesen hatszáz forint volt (minden bizonnyal a Dreher-rel volt szerződésben a Fezen, mert másfajta sör nem is volt), az ételek hétszázötven-kétezer forint között (a kedvencünk a csülkös bableves lett, tejföllel, kenyérrel: ezerkettőért). Egy lángos mindennel: nyolcszáz. Egy sült kolbi hétszázötven, de méretes darab. És így tovább... – sok minden volt, a gyorséttermi csócsákon át a rendes főtt kajákig. Vagyis nem volt olcsó az étkezés, de annyira nem is kellett elvetemült árfekvésben enni-inni. Ha valaki nem sörözni akart, kapaszkodós kannában vehetett bort, fröccsöt, és volt egy raklapos ivója a Fütyülősnek is.

Mosdó, bármerre mentünk, az utunkba akadt. Csütörtök este a központibb helyeken már elég penetráns állapotban, de ezt az orrfacsarást a többi napon nem éreztük, azt viszont tapasztaltuk, hogy a délutáni kezdésre kitakarították minden, feltöltötték vízzel, papírral. Vagyis volt gondoskodás.

Tényleg apróság, de aki nagyon nem volt kíváncsi éppen semmire, az felülhetett egy két lehetőségből álló vidámpark cuccaira is. (Teszem hozzá, az egyik lélegzetállító volt.)

Aki nem volt annyira előrelátó, hogy fejfedőt hozzon magával, az egy rövid regisztrációért a Harman sátránál (akik a hangosítást csinálták, vö: JBL) kaphatott egy kis kék kalapot, olyasmit, mint amit Philip Marlowe hordott. Nem sikerült kinyomozni honnan, de sokak jártak Jack Sparrow kalpagjában is, esélyes, hogy ahhoz meg Captain Morgan Cabrio sátornál jutottak hozzá, de erre senki ne igyon mérget!

S aki éppen besokallt a zenétől, annak a camping területén úgynevezett reaktiváló programokat találtak ki a szervezők. :-)

Folyt köv.

***

Nos, aki ezek után még mindig arra kíváncsi, mi történt vasárnap a fesztiválon, annak álljon itt a főszervező közleménye:

FEZEN 2019, Dream Theatre, Lord, Majka, Ákos

Képtár

  • Kihívás: nem szereti a fesztiválokat – elment a Fezenre tudósítani...  (1.rész) kép 77016
  • Kihívás: nem szereti a fesztiválokat – elment a Fezenre tudósítani...  (1.rész) kép 77017
  • Kihívás: nem szereti a fesztiválokat – elment a Fezenre tudósítani...  (1.rész) kép 77018
  • Kihívás: nem szereti a fesztiválokat – elment a Fezenre tudósítani...  (1.rész) kép 77019
  • Kihívás: nem szereti a fesztiválokat – elment a Fezenre tudósítani...  (1.rész) kép 77020
  • Kihívás: nem szereti a fesztiválokat – elment a Fezenre tudósítani...  (1.rész) kép 77021
  • Kihívás: nem szereti a fesztiválokat – elment a Fezenre tudósítani...  (1.rész) kép 77022
 

 

Szólj hozzá!


A Dal 2019 elérte a mélypontját – mi lesz 2020-ban?

A Dal 2019 elérte a mélypontját – mi lesz 2020-ban?

A Dal 2020-t illetően úgy tűnik, hogy a 2019-es versenyhez nagyon hasonló műsorsorozatra számíthatunk, de nagyon meghökkentő határidőkkel és...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

A legtitokzatosabb francia világsztár – Mireille Mathieu

Tizenegy nyelven énekel, 150 millió albumot adott el és olyan világsztárokkal állt színpadra mint, Julio Iglesias, Tom Jones, Paul Anka és Elvis Presley. Mireille Mathieu személyében a világ egyik legsikeresebb, mégis legszerényebb és egyben legtitokzatosabb énekesnője látogat el 2020. március 3-án Magyarországra. Íme, néhány...

Heti hetes – zenész módra

A Fülesbagoly blog YouTube csatornáján hétről hétre ismert magyar zenészek kommentálnak aktuális zenei híreket. Az első részben terítékre kerül a klipszemle, az online zaklatás, a bakelit újbóli felvirágzása és a zenei lopás is.

Nick Cave újra Budapestre jön!

Jövőre újra ellátogat Magyarországra Nick Cave és zenekara, a Bad Seeds. A zenekar a legfrissebb lemezét, a napokban megjelent Ghosteent mutatja be 2020. június 2-án a Papp László Budapest Sportarénában. Legutóbb tavaly júniusban jártak Magyarországon, akkor is az Arénában.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek