Este még úgy volt, hogy a Subscribe kapja meg a legjobb fesztiválzenekar címet, még akkor is, ha ez a 2. napon egy kicsit korainak tűnik. Igaz, ekkor már túl voltunk legalább tíz koncerten, ami jelent némi összehasonlítási alapot. Egyszerűen van különbség koncert és fesztiválkoncert között, ami nem csak abban nyilvánul meg, hogy kétszámonként elhangzik a "Helló, PAFE!" felkiáltás, és ezt a Subi csillagos ötösre tudta.
Csongor Bálint többször is elmondta, hogy tavaly ilyenkor elmosta az eső a bulijukat, és mennyire jó, hogy most nem, és mindannyian őszintén örültünk ennek, bár ekkor már erőteljesen szaggatta a szél a nagyszínpad molinóit. Elővigyázatosságból át is sétáltunk a nagysátorba, kényelmesen, iszogatva, de egyszer csak - látva az emberek arcát - hátrafordultunk, és akkor úgy igazán beparáztunk.
Esküszöm, én láttam az Apokalipszis lovasait, ahogy húzzák maguk után a sötét fellegeket, amelyek rohamos gyorsasággal zabálták fel a kék ég maradékát. Sebaj, be a sátorba, úgyis a Paddy and the Rats jön, majd bokázunk egyet, s mire véget ér a koncert, a lovasok is végeznek. Velünk.
A koncert még el is kezdődött, s mivel csordultig volt a sátor túlélni vágyó emberekkel, ennek megfelelően emelkedett volt a hangulat is. Talán le sem ment az első szám, amikor biztonsági okokból lekeverték a hangot. És innentől fogva vette át a Paddy and the Rats a vezetést a Subscribe-tól.
Először megpróbáltak átcsapni akusztikusba, de a biztonságiak nem engedték, amit nem nagyon értettünk, mert azzal, hogy valaki zsinór nélküli gitárral áll a dobogón, s lehetetlen küzdelmet folytat azért, hogy erősítés nélküli hangja a sátor végében állókhoz is eljusson úgy, hogy közben dörög-villámlik, még nem veszélyeztetik a fesztiválozók életét. Aztán megpróbáltak playbackelni, jelesül betették a cédéjüket, és nagyon elkezdtek ugrálni a zenére, de úgy, hogy mindenki a másik hangszerét vette magához. Megint félig ment le a szám, amikor teljesen lehúzták a hangot. Akkor szétosztották a kincstári söreiket a nép között, mire az istenadta rákezdett az IN-GYEN-SÖR skandálására. Végül nem tudtak mást tenni, mint elvegyülni és autogramot osztani. Mindent megtettek azért, hogy kárpótolják a közönséget a megszakadt buliért, akik, miután a világítást is lehúzták, elkezdték magukat szórakoztatni.
Először az volt a rigmus, hogy MEG-SZOP-TUK, és ezzel mindannyian egyetértettünk, beleértve az egyre felhősebb tekintetű biztonsági embereket is. Aztán jött az A-KUSZ-TIK, utána a már említett ingyensör, sztem még visszajött egy rövidre az előző napi Belgáról (fél órát csúszott a koncert) a MIJA-FASZ-VAN, majd a skandálás átcsapott közös éneklésbe, először a Süssfelnap végtelenített verziója hangzott el, majd az Esik eső karikára.
Személy szerint nagyon hálás voltam a hangzavarért, mert elég riasztó lett volna a sátorba szorulva hallgatni, hogy tombolnak kint az elemek. Szerencsére, a vihar egy óra alatt letudta a Pannónia Fesztivált, s amikor már csak a csendes eső és a földön heverő napernyők emlékeztettek a földindulásra, a zenekar is folytatta a koncertet - talán nem is kell mondani, milyen lelkes közönség előtt - a biztonságiak láthatóan megkönnyebbülve fékezték meg a tömeget. Inkább ez, mint a másik...
Kicsit csúszott a nagysátor programja (és a talaj), de tekintve, hogy a nagyszínpadon két buli is elmaradt (Alvin, Zagar), ez volt a jobbik verzió. A Paddy után a Kowalsky meg a Vega lépett színpadra,
"Ez is csak egy nap, nem a világvége"
énekelték, s a fesztiválexpressz mintha mi sem történt volna, robogott tovább.
Általában csak pár fotó kerül fel egy-egy koncertről, a Paddy and the Rats bulijáról az összeset felraktuk - köszönettel a helytállásért.
Szólj hozzá!