A Volt fesztivál a szívem csücske, és nem csak a sztárfellépők miatt. (Habár kicsit zokon vettem, hogy a Thirty Seconds to Mars koncert beígért közvetítését az utolsó pillanatban visszamondták.) Maga a helyszín csodaszép, a Soproniak kivételesen kedves emberek, a fesztivál pedig a több ezer látogató ellenére is még mindig családias hangulatú!
A helyszínre való megérkezésünk részleteivel nem untatnék senkit, bár nem Volt zökkenőmentes. De a lényeg, hogy még épp időben leértünk a tervezett kezdő koncert megtekintéséhez, ami esetünkben az egyik nagy kedvenc, a Belmondo zenekar fellépése Volt. Czutor Zoli és bandája a nem éppen ideális koncert időponttól – délután négy -, és a tikkasztó hőségtől eltekintve igazi rockos buli hangulatot varázsoltak a GDF Suez (ma se tudom ez mit takar) színpad köré, és úgy tűnt, ezt a fesztiválozásban megfáradt közönség is lelkesen fogadta.
Maximális respect Zolinak, aki komoly vírusos betegséggel és némi gégegyulladással nyomta végig a koncertet, illetve a közönségnek is, akik a tűző napon és 40+ fokban álldogálva énekelték a számokat! Ennél jobb nyitányt nem is kaphattam volna! A koncert után átkísértük Zolit az irodalmi sátorhoz, ahol Kupa Julcsival közösen tartottak egy rövid felolvasást saját prózai, és igen szórakoztató szerzeményeikből.
Amint kiműveltük magunkat, egy gyors stílusváltással elindultunk a nagyszínpad felé, ahol már javában dübörgött a Bullet For My Vallentine nevű walesi banda, a maga zúzós módján. Eddigi munkásságuk sajnos nem hagyott bennem mély nyomokat, ezért inkább csak a távolból szemléltük, mi folyik a színpadon és annak közelében. Azt hiszem, a délutáni csendes pihenő helyett sokan választották a tömeges pogózást, ami még távolról szemlélve is ijesztőnek tűnt. Viszont a zenekar tagjai szemmel láthatóan élvezték a fellépés minden pillanatát, úgyhogy valószínűleg szép emlékekkel távoztak. A buli végét már nem vártuk meg, inkább elindultunk és kicsit körbenéztünk.
Azt kell mondanom, a tisztaságra még így az utolsó napon se lehetett komolyabb panasza senkinek. Aki rutinos fesztiválozó, az pontosan tudja, hogy ez általában sarkalatos pontja a szervezésnek. Gyakorlatilag egy örök harc az eldobált szemét begyűjtése és a mosdók tisztántartása. Az adott körülmények között nekem úgy tűnt, ezúttal a szervezők álltak nyerésre.
Sajnos, sok időnk nem volt két koncert között, hogy mindent alaposan szemügyre vegyünk, de a szokásos halálugrás, falmászás, katapult-átékok mellett, akinek kedve szottyant, kipróbálhatta kézügyességét is, például az idei fesztivál kabalája, a robot megformálásával. De szintén alap a karaoke, és persze lépten-nyomon különféle dj pultok mögött tevékenykedő „lemezpörgetők”alkotásaira is rophatjuk éjjel-nappal.
Folytatjuk
Szólj hozzá!