Miért szeretünk zenélni a tábortűznél? Miért, szeretünk?

A fesztivált az ausztrál trombitás-sztár, Timmy Trumpet indítja, aki az elmúlt években a világ egyik legkeresettebb elektronikus előadójává vált. A fellépése egyértelműen a STRAND nagyívű, látványos arcát erősíti – azt a vonalat, amelyben a fesztivál a nemzetközi EDM-körforgásba is igyekszik bekapcsolódni.

További fellépők itt.

A Tábortűz helyszín viszont évek óta a fesztivál egyik legkedveltebb „ellenpontja”: itt nincs klasszikus színpad, a zenészek és a közönség szó szerint egy körben ülnek, és a műsor inkább közös zenélést jelent, mint koncert. Az idei fellépők között ott lesz Co Lee, Gyuris, Járai Márk és Mehringer Marci, akik akusztikus formában hozzák a dalaikat – de a legnagyobb változás most nem a lineupban van. A szervezők ezúttal a közönséget is bevonják: a jelentkezők közül maguk az előadók választják ki, ki zenélhet velük élőben a tábortűz körül. Ehhez egy rövid bemutatkozás és egy videó kell, a határidő július eleje.

A Tábortűz egyébként nem új keletű kísérlet: az elmúlt években olyan nevek fordultak meg itt, mint Lovasi András, a Carson Coma akusztikus felállása, vagy épp Azahriah – vagyis a helyszín már bizonyította, hogy a fesztivál legnagyobb nevei is szívesen lehuppannak a tűz mellé.

De miért?

Az ilyen tábortüzes helyszínek azért működnek jól, mert kiszedik a zenét abból a közegből, ahol általában van: nincs kordon, nincs színpad-nézőtér távolság, nincs „produkció”. Egy kör van, emberek meg a tűz, amelyhez atavisztikus ösztöneink kapcsolnak minket. Figyeld meg, bármelyik fesztiválon, ahol tüzet raknak, nagyon hamar odagyűlnek az emberek, és akkor is szívesen bámulják a sötétben táncoló lángnyelveket, amikor nem kapcsolódik hozzá produkció. Van benne egy másik réteg is: az, hogy itt nincs szerep. Egy olyan előadó, akit amúgy több ezer ember néz a színpadon, ugyanabban a körben ül, mint te. Nem „lejön a közönség közé”, hanem egyszerűen nincs hova lejönni. Ez az a pillanat, amikor a profi zenészből zenélő ember lesz. Ezen csavart egyet most a STRAND fesztivál: itt a nézőből is zenész lehet.

(Boomer noszatalgia: az egészben van egy ismerős érzés is – legalábbis annak, aki emlékszik még az úttörőtáborok estéire, ahol a tábortűz volt a nap fénypontja. Szó szerint és átvitt értelemben is :) )