Általában a mínuszos nap nem tartozik a legmenőbbek közé, ilyenkor inkább a hazai közösségnek kedveznek a szervezők, de a Blink182 fellépése kapcsán lehetett számítani a tömeges jelenlétre a Nagyszínpad körül. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a kezdésre valóban megtelt a tér, de ennek ellenére számomra tegnapi nap legérdekesebb és legjobbnak ítélt koncertjei közé a főattrakció mégsem került be. De nézzük sorban.
A Nagyszínpados nyitóprodukció a nemzetközi vizeken is kitűnően lavírozó, a népszerűsegi listán egyre feljebb kúszó Ivan and the Parazolnak jutott. Igaz, hogy a délutáni hőségben a Szitizenek inkább választják a hűsölést a koncertek helyett, de azért a fiúk megmutatták, hogy nálunk is vannak olyan csapatok, akiket érdemes megmutatni az idelátogató külföldieknek.
Utánuk a már rutinos Leningrad következett, és meg kell mondanom, ahhoz képest, hogy még mindig erősen délutáni volt a hangulat, jó kis bulit csaptak. Még a szörfözés is beindult a közönség soraiban, és attól függetlenül, hogy az orosz szövegekből az emberek 90%-a egy kukkot sem ért, mégis folyamatosan énekelték a dalokat.
A Leningrád után kicsit érzelmesebb vizekre eveztünk a The 1975 jóvoltából. Számomra ez a koncert volt a nap egyik legjobban várt produkciója, és azt kell mondanom, nem csalódtam. Itt nem volt pogózás a tömegben, viszont kellőképpen elandalogtunk a tikkasztó melegben. A banda énekese, Matt Healy fura figura, viszont tökéletes indie énekes a maga filigrán alkatával, szigorúan bokáig érő fehér nacijával és félig felnyírt göndör hajával. Profi buli volt minden szempontból, és ezen még az sem rontott, hogy Matt szemei időnként fennakadtak a plafonon, amiből azt a következtetést vontam le, hogy már akkor sem volt túlságosan szomjas, mikor a színpadra lépett. Igaz, hogy ehhez a zenéhez át kell szellemülni, szóval ennyi még belefért.
A finom hangzás után érkezett a magyar meglepivendég, akire simán fel mertem volna tenni a nem létező vagyonomat, de ezen lépjünk túl. A Tankcsapda a Szigetre is elhozta gigantikus produkcióját a jubileumi 25. évforduló alkalmából. Lehet, hogy most nem leszek népszerű, de sajnos nekem már kissé unalmassá vált az utóbbi időben a banda. Valahogy úgy érzem, túl sok a körítés és kevés a valódi érték. Kedvelem én a dalaikat, ezzel nincs semmi baj, de annyira idegen volt a sok tűz, füst és egyéb kellék, hogy nem is néztem végig a koncertet. Sorry...
Ugyanerre a sorsra jutott nálam az est főszerepőlje a Blink182. Sosem voltam fanatikus rajaongó, de azért persze én is szívesen hallgattam a slágereiket, és tényleg kíváncsi voltam mit hoznak ki a buliból. Hát részemről semmit. Biztos bennem van a hiba, hisz a Nagyszínpadnál erre a produkcióra olyan tömeg gyűlt össze, hogy magam is elcsodálkoztam, de ettől függetlenül nem kapott el a gépszíj. A koncert egyetlen értékelhető része, a cukisági faktort elérő családi jelenlét a színpadon, ugyanis az összes gyermek ott kóvájgott műsor közben, amit a felvételvezető is előszeretettel rakott ki a kivetítőre. Kicsit olyan családi örömmuzsikálás fílingje volt a dolognak, ami tényleg nagyon aranyos volt, viszont ezáltal nálam nem érződött az az igazi punk-rock stílus a maga őszintén nyers stílusával. Hiába, múlnak az évek, és az egykori szabadszájú fenegyerekekből konszolidált családapák lesznek...
Mindeközben persze a magyarokat se hagytuk szó nélkül, folyamatosan ingáztam a Nagyszínpad, és a Petőfi között, felmérve hol nagyobb a buli. És az Óriással kezdtem, akik szintén a kora délutáni hőségben próbáltak életet lehelni a közönségbe, több-kevesebb sikerrel. Majd a Belmondoval hangolódtunk tovább az esti produkciókra. A Road koncertjén már valamivel többen voltak, de az igazi őrület kedvenc magyar bandánk a Fish! buliján volt. Nem véletlenül szoktam úgy emlegetni, hogy az egyik legjobb fesztiválzenekar, és ez most is beigazolódott. Tulajdonképpen majdnem megtelt a fedett nézőtér, és olyan hangulat kerekedett, amit még egy külföldi sztárcsapat is megirigyelne. Volt itt minden, Krisz szokásos beszólogatásai – Sziget lévén különös figyelmet kaptak a külföldiek –, Zsolti őrült tornamutatványai gitározás közben, Matyi pózolásai a kamerának - ammi egyébként ritkaság -, André meg... hát ő csak van a doboknál. :) A közönség pedig énekelt, tombolt, parancsszóra hátatfordított, vagy éppen szép kis körben rohangált. Na ilyen egy igazi Fish! koncert! Nálam egyértelműen vitte a napot, de valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül.
Utánuk a szintén nagy kedvenc PUF lépett színpadra, de nem volt szerencséjük az időponttal, mivel egybeesett a Blink182 koncerttel, így be kellett érniük a közönségnek azon részével, aki arra a műsorra nem volt kíváncsi. Ezek első pillantásra negyvenes és igen lelkes magyarok voltak – sziget a Szigetben...Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb PUF koncertje, de a Nagyszínpados sztárfellépőnél ezerszer értékelhetőbbnek bizonyult, még akkor is, ha Lecsó ledarálta menet közben az összes gitárját – viszont megkínűlta pálinkával a közönségét, és ez dicséretes.
Részemről itt zártam is a napot, mert tartalékolni kell az erőt a továbbiakra, hisz a mai nappal már tényleg beindul az éjszakai turnus.
Szólj hozzá!