Hogy milyen volt régen a Sziget? Nem érdekel az már itten senkit, pedig nekem még maga Demszky Gábor csapolta a sört a Banán klubnál, mert még volt olyan, aztán, amikor aztán átköltöztek a jazz színpadhoz, mert még olyan is volt, akkor a helyén Dalmát pince lett, és ott ivott az összes szentendrei. Mert még voltak ilyenek a Szigeten. Meg még létezett a Lovarda is, az arról volt híres, hogy egy idő után mindenki az asztalon táncolt, mert akkor még nem papírból voltak a sörpadok, amik két részeg francia alatt ma már összerogynak, hát, ha még két részeg német telepedne rájuk, na, azt a hempergést megnézném.
Én még láttam a Quimbyt egy kocsma melletti dobogón Tom Waits számokat játszani, hallod, aztán tavaly meg már főműsor meg minden, hová jut a világ, a Hanák is nagy mellénnyel jár, nagy sárgával, valami biztonsági őr a Magic Mirrornál, pedig már nem lép fel a Lady Dömper, akit ez a hülye nagyon kedvelt.
Na, fogd be a szád és nyisd ki azt a lapát füled: hallasz-e magyar szót? Nem, mi…? Ez az egész olyan lett, mint az a Bábel, amiből kitoloncolták a magyarokat, amit valahol megértek, de azért mégis. Azt mondja nekem a pultos, hogy bitte. Ki vagyok én, tán a Wucherer ezredes? Bitte. Aztán csak leülnek. Nálunk otthon mindig megkérdik, leülhetnek-e az asztalhoz, aztán persze akármit válaszolnak, leülnek, de legalább megkérdezték! Ezek meg csak mennek, mint tank a szántóföldön, az sem érdekli, hogy ott állsz előtte, félresodor, és azt se mondja, bitte. Igaz, régi Szigeten meg az volt az idegesítő, hogy ha valaki rálépett a sarkadra, egy fél órát pironkodott miatta.
Na, azt nézd! Látod? Kiitta a poharát, és elengedte. Egyszerűen lazított a szorításán, és ott, ahol volt, ledobta a poharát a fölre. Hát mi ez itt, szeméttelep? Az, pedig járnak itten ezek a nagycsipeszesek, de nem túl lelkesek, kukát meg nem mernek kirakni, mert úgyis kiborítják, hogy dobolni tudjanak rajta.
Mi kezdődik? A Tankcsapda? De hát egy bazinagy P betű van a színpadon. Te, a Lukácsnak mikor ment el a hangja? Méz kell arra meg pálinka, de nekik csak alkoholmentes sört szabad, mesélte a Hanák. Nem, fogalmam sincs, kik a külföldi fellépők, de nem is köll nekem azt tudni, elég elnézni a fiatalokat, ahogy lengetik a zászlót meg dobálják a sörrel teli poharat: te, ezeknek ennyi pénzük van? 10 éve álltam utoljára az első sorban, de akkor a fejemre ejtettek egy bakancsos gyereket, amelyik aztán a zenekari árokban landolt, de nekem jobban fájt.
Azt meséltem, amikor a Hanákkal kolbászt sütöttünk? Akkor még az ilyen marhák is a mézes bödön közelébe tudtak jutni, mint mi, csak azt nem mondta nekünk senki, hogy enni is akarnak, ráadásul annyian, hogy csak kapkodtuk a fejünket meg a kezünket, ami mindig odaégett, a kalbász is, de kiírtuk, hogy garam masalás kolbász, nem tudtuk ugyan, mit jelent, de hosszabb sor állt nálunk, mint a sima sült kolbászosnál. Azóta van itten „traditional hungarian pizza” is. Hát, mi a fene van abban, gulyásleves? Csirkepörkölt? Túrós csusza? A fenét, hagyma meg kolbász, na, ezek is tanultak tőlünk valamit.
Mit csinálok egész nap? Hát, szórakozom. Jobb, mint a Grand Hotel vagy a comedy chanel. Ennyi hülyét egy helyen még nem látott a világ. A múltkor eltört a sarki csap szelepe, úgy vágott a víz az égbe, mint a szökőár, egy darabig csak ugráltak alatta, aztán egy kukatetővel (hol találtak ezek kukát…) ráirányították a sugarat a bámészkodókra, volt ám sikítozás, de a csúcs az volt, amikor a marhája letolta a gatyáját, és rápucsított a vízsugárra, hát, nem nagyon számított az erejére, de az orrán jött ki a víz, az biztos.
Meg aztán elhallgatom ezt a zsuzsuzenét is, némelyik egész jól húzza, de leginkább ezeket a gyerekeket nézem, ahogy énekelnek meg táncolnak, és egész jó kedvem lesz tőlük, mert olyanok, mint a kölyökkutyák, mindent megrágnak, megesznek, elszívnak, ráadásul a nap 24 órájában bírják a gyűrődést, akár esik, akár tűz.
A magyarokra elmegyek, ha tudok… Tavaly betették őket egy csumpi sátorba, ott rohadtak meg, mert szélgép sem volt néha, de most egy csillivilli színpaduk van, megérdemlik. Bezzeg a világzenések megszívták. Azok szeretnek sétálni meg a kis dombra lecsücsülni, hát most beraktak nekik középre egy őrtornyot, nézzed, baz’meg, a dombodról, amit akarsz, a színpadot úccse látod. Viszont vannak világító locsolókannák, ha ezt Maryskám láthatná, besírna.
Láttad már este a Szigetet? Na, akkor nézd meg, olyan, mint Krakkó főterén a karácsonyi bolt, egész hangulatba kerül az ember, és csak azt várja, mikor repül rá egy angyal, aztán néha meg is történik, mert jön egy glóriában és tüllruhában, de szőrös a lába és pöcse van, de már az angyalok sem a régik, fő az, hogy egyáltalán még vannak.
Szólj hozzá!