Valamikor 2 körül érkeztünk meg (nem ecsetelem, hogy miért), és elég huzatosnak tűnt a terület. Pár ember lézengett, de tudtam, hogy estére tele lesz az egész. És innen fogom folytatni a RockPart beszámolómat, mert ez a cikk csak a svéd Clawfingeré.
A banda egy olyan műfajteremtő alakulat, ami már hagyomány a svéd zenekaroknál. Az Abba után ők is létrehoztak valamit, ami addig még nem nagyon volt a piacon. Tőlük ered a rapcore-metal, ha valahogy meg kell nevezzem a műfajt. A Rammstein is előszeretettel nyúlt hozzájuk és érezhető rajtuk a Clawfinger hatása. Nagyon sokat köszönhet nekik a zenei élet – és persze én is, mert a 90es években valahogy minden koncertjükön szakadt az eső ha hazánkba jöttek.
Magyarországon hét alkalommal jártak, többek között ők voltak az 1995-ös Sziget Fesztivál egyik sztárzenekara, de játszottak Mezőtúron a Wanted-fesztiválon, illetve az A38 hajón is. Ugyancsak magyar kötődése a zenekarnak, hogy Jocke Skog keverte a Watch My Dying együttes második, Fényérzékeny című albumát. Zak Tell pedig a Superbutt együttes 2008-as You and Your Revolution című lemezének egyik dalában (Last Call) énekel.
Bár mára már egy kicsit farzsebbe tett banda lettek, de azért ha kell, akkor kiállnak, és névre szólóan verik szét a dobhártyákat. Kedves barátommal és szabadúszó kollégámmal készítettük az interjút, Abboud Kamal és jó magam faggattuk a zenészeket. Olykor a síróröhögésig fajult a beszélgetés. Az interjúra a koncert után került sor... kell még mondani valamit? Amikor mi megtudtuk, hogy este 10-nél előbb ne számítsuk a beszélgetésre, akkor lepergett előttünk a teljes félelem, hogy akkor vizet kell innunk. De az interjú után nem maradtunk szárazon....
Zak Tell (kőkomoly arccal hallgatja végig a monológgal elegy kérdést, úgy felel): Igen.
(Mindenki röhög)
Köszönjük a választ, azt hiszem meg, is volnánk hát mindennel!
(Megint röhögés)
Na de komolyan: vegyük komolyan. Mi is volt az első kérdés?
Az mindegy.
Nos, nagyon-nagyon nehéz pionírnak lenni, mert hiteltelennek tűnsz, nem kapod meg automatikusan azt a figyelmet, mely a felvállalt felelősségteljes, úttörő tevékenységedért igazán illene, hogy járjon...
Hogyne, minden elismerésem!
(Általános röhögés)
De komolyan, összefoglalva: mindig hűek maradtunk ahhoz, amit elkezdtünk, ennek eredményeképp eleinte kifejezetten menőnek számítottunk, majd ezt követte az a jóval hosszabb időszak, amikor már nemigen voltunk azok - aztán meg szarok lettünk, ugye... Szóval eltelt egy csomó idő, és most talán megint menőnek számíthatunk egy egész picit. Annyit még, hogy a zeneipar nagyon elbaszott, és alapvetően az határozza meg, ki, mikor minősül trendinek.
Az elején mondta Zak, hogy jól éreztétek magatokat a színpadon. Vehetjük úgy, hogy ez a koncert egy reunion (újraösszeállós) fellépés volt?
(Kis szünet, ezen mintha el is gondolkodnának)
Nos, nem sokszor lépünk fel, de amikor igen, akkor mindig az jár a fejünkben, hogy valamelyik koncertünk valóban reunion show kellene legyen - persze, egyik sem az, de szeretnénk összehozni.
Terveztek új anyagot együtt? Számíthatunk új lemezre?
(teljes összhangban): Nem! Egyáltalán nem tervezzük.
Szólj hozzá!