Mehringer Marcit 2021 óta ismerheti a közönség, nagyobb népszerűségre azonban a Szar az élet című dalával tett szert. Annak idején egy tehetségkutató színpadán fedeztük fel (szerencsére, nem csak mi), de a Müpában tartott különleges koncertjén is ott voltunk. Tulajdonképpen láttuk őt felnőni, ma pedig már közéleti véleményét is egyre erőteljesebben fogalmazza meg. Ez egyrészt dalaiban is megmutatkozik, másrészt az olyan eseményeken való részvételében, mint az április 10-i Rendszerbontó Nagykoncert, vagy a május 9-i Kossuth téri fellépés.
Mindezekről beszélgettünk vele a frissen megjelent Szabadság, szerelem című nagylemeze kapcsán, sőt részt vehettünk az album megjelenését megelőző kislétszámú lemezmeghallgató-partin is.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Az elmúlt néhány évben a produkció látványosan nőtt, de Marci szerint éppen a fokozatosság volt az egyik legfontosabb tényező.
Hogyan értékeled a mögötted álló 4-5 évet?
Talán jobban meg tudtam élni a sikereimet, mint más velem egykorú előadók, mert lépésről lépésre értem el őket. Volt időm a szó szoros és érzelmi értelmében is felnőni, feldolgozni bizonyos dolgokat. A személyes fejlődésem együtt tudott haladni a produkcióéval. Örülök, hogy megtanultam, milyen tíz embernek játszani, de azt is, hogy milyen tízezernek.
Azon még biztosan dolgoznom kell, hogy szétválasszam a művészetet a szenvedéstől. Bár minden nehézség motivációs erővel bír - és olyan gondolatokat ébreszt fel bennünk, amelyeket semmi más nem képes -, mégis tudatosítanom kell magammal, hogy nemcsak mélységből alkothatok jót, hanem akkor is, ha jól érzem magam. Igyekszem időt hagyni magamnak arra, hogy minden élményt és érzést megéljek, hogy aztán azokból szülessenek meg a dalok.
A Szabadság, szerelem nem lenne ilyen, ha két évvel ezelőtt készítem el. Nem lehet egységnyi idő alatt kétszer annyit megélni. El kell, hogy teljen bizonyos idő ahhoz, hogy elegendő benyomás érjen minket. Ha ez nem így van, akkor nem tudunk újat mondani és újat adni a közönségnek.
A lemez dalai között ugyanúgy helyet kaptak személyes történetek, mint a közelmúlt közéleti tapasztalatai.
Az utóbbi néhány – mondjuk tizenhat – évben impulzusokból nem volt hiány. Mit gondolsz a közéleti ihletésű dalaid jövőjéről?
Alapvetően olyan dalokról van szó, amelyek egy korszak érzéseit írják le. Ahogy a körülmények változnak, és ezek az érzések halványulnak bennünk, úgy természetesen a dalok is máshogy szólnak majd. Nem gondolom azonban, hogy érvényüket vesztenék. A Szar az élet vagy a Szeptember végén idén még megengedik azt, hogy kitomboljuk magunkból az összes felgyűlt feszültséget. Ha azt fogjuk érezni, hogy már nincs létjogosultságuk, akkor persze levesszük őket a műsorról.
A közéletben nem oldódott meg minden egycsapásra április 12-én. Esélyt adtunk valaki másnak, akivel ugyanolyan kritikusnak kell lennünk, mint az eddigiekkel. Ha nem jó az irány, róluk is meg kell írnunk a szókimondó dalokat.
A Szabadság, szerelem ugyanakkor nem politikai lemez. Legalább ennyire fontos benne a magyar költészet, a korábbi dalszerző-generációk öröksége és azok az örökérvényű témák, amelyek évtizedek óta ugyanúgy foglalkoztatják az alkotókat.
Sok dalodban van költészeti utalás vagy egy-egy sor a nagy generáció zenészeitől. Mit jelentenek számodra ezek a mondanivalók?
Vannak ezek között véletlenek és tudatos utalások is. A Szeptember végénben utalok például Bródy János Ezek ugyanazok című dalára, amelyet éppen édesapám ismertetett meg velem. A magyar költészet pedig örökérvényű dolgokról szól, amelyek nagyon inspirálók kellene, hogy legyenek egy fiatal alkotó számára. Sajnos a mainstream popzene ritkán fordul ebbe az irányba. Én olyan dolgokat szeretnék csinálni, amiknek értéke és hatása van. Természetesen vannak olyan dalaim, amelyek „csak” a buli kedvéért születtek, vagy „csak” egy egyéjszakás kalandról szólnak, de a munkásságom egészére nézve azt szeretném látni, hogy a daloknak van értelme és mondanivalója. Egy jó produkcióban egyensúlyban van a bulizás és mély mondanivaló.
A kérdés azonban nemcsak az, hogy ezek a hatások jelen vannak-e a dalaiban, hanem az is, hogy képesek-e eljutni a fiatalabb közönséghez.
Mennyire érzed a dalaidat vagy a munkásságodat hídnak az idősebb generáció mondanivalója, vagy akár a költészet és a fiatalok között?
Egyre inkább így érzem annak ellenére, hogy nem tisztem megítélni azt, hogy kire hogyan hat egy dalom. Szeretnék bizonyos értékeket képviselni és közvetíteni, sőt sok esetben akár értékítéletet mondani egy-egy témával kapcsolatban. Örülök annak, hogy nemcsak a legfiatalabb generációt szólítom meg: a zenei platformok mérései szerint a hallgatóim legnagyobb része a 18-35 éves korosztályból kerül ki, de felette és alatta is vannak szép számmal. Ez számomra azt jelenti, hogy korosztálytól függetlenül szólítom meg azokat, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak.
A Szar az élet, az Éden vagy a Szeptember végén talán éppen a korábban említett örökérvényű gondolatok jelenléte miatt szólított meg ennyi embert. Ezekre a dalokra nagyon büszke vagyok, és azt gondolom, hogy a jövőben is büszke leszek rájuk, mert kevésbé átgondolt koncepciójuk ellenére sokakat meg tudtak szólítani.
A lemez címét adó két szó végigkíséri az egész albumot. Nem konceptlemezről van szó, mégis szinte minden dal valamilyen módon ehhez a két fogalomhoz kapcsolódik.
Mit jelent számodra ma ez a két fogalom?
Nagyon egyszerűen megfogalmazva: mindaz, ami manapság nehezen megszerezhető és még nehezebben megtartható. A szerelem egyértelműen ilyen, a szabadságot pedig inkább egyfajta közéleti szabadságvágynak nevezném. A Petőfi által megálmodott világszabadság pedig most ugyanolyan fontos és aktuális, mint 180 évvel ezelőtt. A mi 1848-49-es szabadságharcunk az utóbbi két év volt. Nem vérrel vívtuk ugyan, de verítékkel biztosan – sok ember tette kockára a hírnevét, egzisztenciáját, idejét, pénzét és energiáját. Azt gondolom, hogy ez a kormányváltás egy modern forradalom volt.
A lemez hangzásvilága is ezt az önálló utat követi. Az alkotók tudatosan próbálták alternatív módon megközelíteni a popzenét. A produceri munkát Somody Áron végezte, több dalban Myon is közreműködött, a dalszerzők között pedig Illés Ferenc (sosehol), Fodor Szabolcs (Szabikeyz) és Horváth Bence (bennz) neve is szerepel. De a közreműködők között ott találjuk a Balkan VIP-t és Indigót is.
A Szabadság, szerelem nem történetet mesél el az első daltól az utolsóig, mégis erős egységet alkot. A dalokat ugyanaz a gondolkodásmód, ugyanaz a hangulat és ugyanaz a szabadságvágy köti össze.
Az album mennyiben koncept-lemez?
A Szabadság, szerelem egy koherens, jól működő anyag, de nem koncept-lemez. Nem feltétlenül fűz össze minden dalt egyetlen gondolatszál, mégis mindegyik dal illik az album címéhez valamilyen módon. Nem hiszek abban, hogy egy nagylemezt csak egyben lehet meghallgatni és értelmezni. Inkább azt mondanám, hogy az album dalai zenei világukban csengenek össze. Ráadásul úgy érzem, egy olyan anyag született, amihez hasonló hangzásút nehezen találunk itthon. Ez nem trap, trap-pop vagy trap-rock, hanem egyfajta intelligens popzene.
A popzene frontján egyébként nagyon beszűkült az itthoni gondolkodás: egyre ritkább a tudatos zenefogyasztás, inkább trendek felé mennek a hallgatók. Ez nem baj, de ha zenészként így gondolkozunk, akkor nem érdemes zenélni, mert egy idő után minden másolattá válik, a minőség pedig romlik. Így fogyhatnak el műfajok és előadók. Hosszú távon az tud stabil hallgatóbázist kiépíteni, aki önmagát adja. Sosem voltam a szakma kedvence, szerintem nem is leszek soha, de ez nem zavar, amíg önmagam lehetek a dalaimban és a színpadon.
A Boszorkány egyelőre lezárja a politikai témájú dalok sorát: kevesebb benne az explicit, éles politikai bírálat, azonban továbbra is hozza a kritikus, élcelődő, de ezúttal sokkal felszabadultabb hangnemet, a zene pedig egyszerűen húz magával. Az albumról korábban megjelent dalok összesen már több, mint 20 millió stream felett járnak.
Az album egyik legnagyobb meglepetése azonban a Presser Gáborral közösen rögzített Szabadság-dal. Egy fiatal előadó pályáján ritkán adódik olyan pillanat, amikor nemcsak feldolgozhatja az egyik legnagyobb magyar dalszerző művét, hanem magát az alkotót is maga mellett tudhatja a stúdióban. A történet ezért jóval több egy egyszerű vendégszereplésnél.
Hogy jött létre a vele való együttműködés?
Pici bácsi Dalok a színházból című lemezén jelent meg a Szabadságdal, amelyet nagyon szeretek. Egy zenész barátomon keresztül kaptam meg Pici bácsi elérhetőségét. Írtam neki egy hosszú levelet, amelyben bemutatkoztam, és leírtam, hogy hogyan szeretném feldolgozni a Szabadságdalt. Óriási megtiszteltetésként éltem meg, hogy válaszolt – döntsem el, hogy mit kezdek a dallal, és küldjem el neki.
Ez alapvetően egy színházi közegbe írt dal, ami nagyon szépen testesíti meg a szabadság fogalmát. Felvettük a zenekarral, elküldtük neki, ő pedig azt mondta, hogy örömmel működik közre és énekel a dalban, amelyhez outroként csatlakozik a Szép az élet című albumzáró dal.
A stúdiózás alatt nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, később pedig felhívott, hogy szeretné, ha a Kossuth téren együtt énekelnénk el a Neked írom a dalt című – egyébként szintén rendszerkritikusan is értelmezhető – dalt.
A történet itt nem állt meg. Ahogy Marci fogalmazott, az 54 év korkülönbség miatt minden, amiről Presser beszél, számára rocktörténelem, Pressernek pedig az élete. A közös munka így generációk találkozásává is vált.
Az album megjelenése előtt a legnagyobb rajongók már hallhatták a teljes anyagot egy zártkörű népszigeti lemezhallgató eseményen. A mindössze kétszáz fő számára meghirdetett programon demóverziók, különböző dalváltozatok és olyan felvételek is előkerültek, amelyek végül nem kerültek fel a lemezre. Az esemény bevételének felét a Budapest Bike Maffiának ajánlották fel, akik hajléktalanokat segítenek, és az albumhoz is kapcsolódnak valamilyen formában.
„Mindig is szerettem volna csinálni egy ilyen eseményt, most végre újra lehetőség adódott rá. A 111-es lemezem megjelenésekor volt már egy ilyen alkalom, a kettőt azonban össze sem lehet hasonlítani. Egy ilyen esemény lehetőséget ad a közelségre és a kapcsolódásra. Úgy gondolom, hogy ezek kellenek ahhoz, hogy a közönségből közösség váljon, lélek legyen az előadó és a közönség kapcsolatában. Úgy gondolom, hogy a mi közönségünk egy nagyon jó közeg, amihez jó tartozni. Ez egy arra irányuló törekvés volt, hogy ez a közösség még jobban összekovácsolódjon” – emelte ki Marci
Ez a közösség nagyobb léptélben is működik, arra bizonyíték, hogy első önálló Budapest Park-koncertjére már két hónappal az esemény előtt a jegyek több mint hetven százaléka elfogyott. Az album ezen az estén is teljes egészében elhangzik majd.
Mire számíthat a közönség a Budapest Parkban?
Ez egy lemezbemutató koncert lesz. Minden dalt eljátszunk majd az új albumról, amik mellé bekerül természetesen néhány régebbi szám is, amit a közönség szeretne hallani. Ez az első önálló koncertem a Budapest Parkban, amire különleges színpadképpel, táncosokkal és más meglepetésekkel is készülünk. Úgy szeretném ezt megcsinálni, hogy mindenki számára emlékezetes legyen. Minden értelemben kihívás egy ilyen koncertet összehozni, főleg első alkalommal. Ugyanakkor munkaorientált embernek tartom magam, így nagyon élvezem az egész folyamatot. Megállás nélkül dolgozunk a csapattal a műsor összeállításán és az apró részleteken, hogy olyan színvonalú legyen a végeredmény, amire büszkék lehetünk.
A Szabadság, szerelem egyszerre lett korrajz, személyes napló és generációs lenyomat – amelyet július 16-án, a Budapest Parkban az is megismerhet, aki még nem hallotta a dalokat. De addig azért még bőven van idő megtanulni őket.
Szólj hozzá!