A magyar együttes járt már Amerikában, új lemezükön dolgoznak és egyre elismertebbek a zeneiparban.
Mi a benyomásotok az Alfa második napjáról?
Eddig pozitív érzéseink vannak a fesztiválról. Amire szükségünk volt, azt megkaptuk, nincsenek nagy igényeink. Sajnos azt mi is látjuk, hogy kicsit kevesebben vannak, de induló vállalkozásként ez egyáltalán nem probléma. Természetesen minden előadó azt szereti, ha tolonganak a koncertjén, de mi, elveinkhez híven, kevés embernek is ugyanolyan nagy bulit nyomunk, mint soknak.
Turnéztatok Amerikában, magyarként mennyire tudtatok kint érvényesülni?
Külföldön a budapesti Instanthoz hasonló romkocsmákban léptünk fel, szép számú rajongótábort összehozva. Az, hogy Magyarországról érkeztünk, nem befolyásolta az embereket, ha valaki tehetséges és ért a zenéhez, nem fontos, honnan jött.
Ha megengedsz egy észrevételt, igen hasonlítotok a Rolling Stonesra...
Kedves, hogy ezt gondolod, és megtisztelő, hogy pont egy ilyen nagynevű zenekarhoz hasonlítasz minket, de sohasem törekedtünk arra, hogy ilyen hatást keltsünk. Nem koppintunk, hanem ihletet veszünk a példaképeinktől, így alakul ki a saját, egyéni stílusunk.
Nektek mindig fontos mit viseltek, még Zoe Phobic is tervezett a zenekarnak. Mindig ilyen tudatosan figyeltek az öltözködésre?
A stílus divatot teremt. Úgy gondoljuk, fontos a színpadon ez a fajta összhang is, szeretnénk, ha az emberek megjegyeznének minket a megjelenésünk miatt. Mellesleg, ezekben a ruhákban érezzük jól magunkat, ráadásul az utcai öltözködésünk nem nagyon tér el a fellépő jelmezektől.
Orfűn, a Kispál napon feldolgoztál az ex-zenekartól egy dalt...
Bevallom, gyerekkoromban nem a Kispál és a Borzon nőttem fel, kimaradt a múltamból. Kicsit furán éreztem magam, amikor ott ültem a backstage-ben a magyar zenei élet krémjével. Megtiszteltetés volt számomra a felkérés, megismerkedhettem a Kispál zenéjével. Lovasiék egy igazán profi és stílusteremtő zenei irányzatot hoztak létre, amit elismerek és tisztelek.
Az eddigi fellépésetek közül, melyik volt a legemlékezetesebb?
Egyértelműen a most júniusi Belvárosi Fesztivál. Akkor éreztük igazán, hogy valami elkezdődött, hogy most valami nagy dolgot hoztunk létre.
Az Ivan & The Parazol felszabadult, kellemes társaság, élvezik, amit csinálnak, és a jövőben sem tágítanak terveiktől. Elköszönünk, és szép lassan kijutunk az elkerített backstage-ből, retinánkba beégnek a vidámpark villogó sziluettjei - Ivánék célirányosan arra tartanak. Megerősítjük magunkban, hogy ez tényleg egy szimpatikus banda, majd az esti melegben jóérzéssel belekortyolunk a sörünkbe.
Szólj hozzá!