Emlékszel az első punkünnepes C.A.F.B. koncertre?
Sajnos a tényleges első időszak nekem abszolút kimaradt ebből a történetből, azokban az években – körülbelül a 2005 és 2015 közti időszakra datálnám ezt – egyáltalán nem álltam színpadra a C.A.F.B.-vel, annyira lefoglalt az akkori seattle-i punkzenekarommal, a Sledgeback-el való turnézás. De arra a bulira kifejezetten jó szívvel gondolok vissza, amikor visszatértem, és 2016-ban a jelenlegi, vagyis az úgymond klasszikus felállásban először játszottunk a karácsonyi bulin. És ez a felállás tart azóta is, a fent említett szünettel és persze az évtizedek alatt néhány csereberével együtt már több mint 30 éve.
Mi a legjobb emléked ezekről az ikonikussá vált decemberi összejövetelekről?
Elmondhatatlanul jóleső érzés évente visszatérni egy kicsit a “rendes kerékvágásba”, vagyis, hogy színpadra állhatok a fiatalkorom meghatározó zenekarával – persze más meghatározó zenekarral karöltve. És mivel nekem a zene tulajdonképpen a második családom, így csak egyetlen jó emléket kiemelni egyáltalán nem könnyű. De például a 2019-es teltházas dürerkertes koncertünk vége kétségkívül emlékezetes maradt, mivel miután tönkre vágtam az erősítőt a színpadon, egy mikrofonállványt is sikrerült darabokra törnöm... Két évvel korábbról viszont akad egy tényleg nagyon kedves sztori, amikor egy házaspár bekéredzkedett a zenekari öltözőbe: a lány éppen babát várt, és azt mondta, egyszer a hasára tette a fülhallgatót, hogy a kicsi is hallja az egyik dalunkat. Erre mindig jó szívvel gondolok vissza, hiszen itt ismertem meg talán a legfiatalabb rajongónkat. Azt hiszem ebben az egész zenélősdi dologban amúgy ez, az emberségesség a legfontosabb – nekünk sose voltak úgynevezett sztárallűrjeink, bárkivel örömmel leállunk dumálni. Mert sosem tudhatod, hogy az illetőnek lehet éppen egy ilyen beszélgetéssel mented meg a napját.
Fiatalok vagy inkább a régebbi punkok járnak a bulikra?
Amennyire meg tudom ítélni, elég vegyes a közönség. Persze, sok régi arc eljön, hogy találkozzon velünk, de a tömeg nagyobb része fiatal, ami egy kifejezetten jó jel, mert azt mutatja, hogy a dalaink mondanivalója megérinti az újabb generációt is. Ez nem csak rohadtul jól esik, de értelmet is ad annak, hogy folytassuk még, amit csinálunk.
Szóval ma is ugyanazt üzenik a C.A.F.B. dalok, mint a születésükkor?
Érdekes, hogy szóba kerül ez, mivel éppen a napokban hallgattam meg néhány régi tracket a koncertre készülve, és pontosan ez jutott eszembe, hogy mennyire aktuálisak ma is azok a nóták, amik akár már 25 éve íródtak.
Magát az egykori "punk ideológiát" át lehet menteni a mába?
Inkább azt mondom, nem az ideológiát kell őrizni, hanem azt, akik vagyunk: ugyanazt csináljuk mint régen, csak ritkábban és pár évvel idősebben. Ha belehallgatsz olyan anyagokba amik mostanában íródtak is hallhatod, a lényeg nem változott. Legyen az a 2017-es nagylemez, vagy a 2021-es Totálkor című anyag – ugyanarról van szó.
Milyen megjelenéseket terveztek a közeljövőben?
Már készülnek az új dalok. Ezek egy része általában meg is szokott jelenni akár egy EP formában, de leginkább bakelit lemezre gyúrjuk őket, immáron több mint 2 éve, aminek a munkálatait még a Covid kitörése előtt elkezdtük, aztán minden háttérbe szorult a lezárások miatt. De reméljük már ez a dolog sem várat magára túl sokáig.
C.A.F.B., Nagy Karácsonyi Punkünnep, Barba Negra
Szólj hozzá!