"Kurvára nem" - Roger Waters Fala Budapesten

2013/08/26  ·   Koncertbeszámoló   ·  mmi

A fenti idézetet a színpadon felhúzott falra "firkálták" a Mother című szám alatt, s az öles vörös betűkkel megjelenő két szó arra a kérdésre volt válasz, hogy "Anya, megbízhatok-e a kormányban?". Ezzel a mozzanattal csak az egyik - gondolati - elemét emeltük ki a shownak - a koncert kifejezés a stadionban töltött vasárnap estére valahogy nem illik.

Mostanában nem vagyok a stadionok nagy barátja, de ezen az estén arra gondoltam, hogy ha többnek nem is, de egy stadionjának kell lennie az országnak, hátha erre jár még egyszer valaki, aki képes mindarra, amire Roger Waters és csapata. Az ajánlókban magam is többször leírtam, hogy a legendás The Wall előadás stadionverziója járja a világot, de egészen addig, amíg nem láttam a saját szememmel, a stadionverzió szó használata afféle fellengzős marketingfogásnak tűnt. Hát, nem volt az.

A zenéről igazán sok szólni való nincs: ismerjük – és hát nagyon szeretjük. Legalábbis én, aki anno bakelitlemezen hallgattam karcosra a We Don't Need No Education-t: lázadó (kis túlzás) gimnazistaként a hideg futkározott a hátamon (nem túlzás), amikor a kórussal énekeltem a híres refrént – s nem történt ez másként a Puskás Stadionban sem. Kicsit sajnáltam ezt a zenét, mert megállja a helyét bárhol csak úgy, magában is, azok a gitárszólók…, de a grandiózus látvány mellett inkább aláfestő szerep jutott neki – bár nem kívánhattunk volna ennél tökéletesebb zenei kíséretet, az biztos. A vége felé ez az érzés, mármint a halovány elégedetlenség, némileg fokozódott bennem, mert akkor már olyan tömény volt a többnyire képi közlés, hogy elérte a befogadhatóság határát, s kegyelemért imádkoztam – így hálás voltam, hogy a kivetítőkön nem mutatnak mást, mint a zenészeket.

Hogy hatásvadász volt-e az előadás? Naná. Show, vagy mi… Roger Watersék mindent hadrendbe állítottak, és ezt a mindent ne tessék túlzásnak hinni: a küzdőtéren emberek ezrei keresték az állukat a porban, az ülőhelyeseket pedig egyszerűen odaszegezte a látvány a székükhöz. Én még könnyeztem is, de hát nem nagyon volt más választásom a frontról hazaérkező apjukat hirtelen megpillantó gyermekek arckifejezése láttán, mint a zsebkendő. A dolog egy éjszakával a koncert után is hat...

És hatott a stadionban is: az előadás olyan tempót diktált hangban-fényben és zenében, hogy egyszerűen nem vettem észre, hogy amíg ide-oda vezetik a figyelmem, a színpad teljes szélességében felépül egy fal. Ez így leírva elég hülyén hangzik, de tényleg csak akkor eszméltem rá, amikor már csak pár tégla (another brick...) hiányzott belőle. Onnantól fogva, hogy elkészült, gigantikus vetítővászonként szolgált: átrobogott egy szerelvény, lávafolyam hömpölygött, repülők szaggatták az egét, s különböző etűdök és szimbólumok lepték el a felületét. Olyan intenzív színeket, formákat és effekteket használtak, hogy a színpadot uraló vörös és a surroundban ránk tolt gépfegyverropogás ösztönös riadalmat keltett az emberben. Nyilván ez volt a cél. A vetített képek és mozgóképek tökéletességét meg azon lehetett lemérni, hogy amikor ténylegesen leomlani látszott a fal, az csak vetítés volt, ám amikor igazándiból ledőlt, azt csak képnek gondolta az ember… A beígért Stukát is csak az utolsó pillanatban vettem észre, abban a hangzavarban az isten se’ gondolta volna, hogy egy igazi gép berregését halljuk, pedig még tudtam is, hogy jön… Innentől fogva viszont helikoptereket kerestünk a stadion felett, de nem volt ott más, csak a fénycsóvák és néhány Ferihegyre tartó gép.

Szóval, hatásvadászat és hatásvadászat között van némi különbség, képzeljük csak magunk elé egy szilveszteri Mága Zoltán-buli színpadképét. A Fal jócskán túllépte a cintányéros cudar világot azzal, hogy beleverte az orrunkat a szarba, vagyis abba a ténybe, hogy emberek ezrei halnak meg azért, hogy valóra váltsák a becs- és pénzvágyó politikusok álmait. Ez a tökéletesen megtervezett és megvalósított rendszerben történő makarenkói tanítás nem csak az érzékszerveinket vette igénybe, bár azt nagyon, a dalok jól ismert szövegein túl a főszereplő kommentjei is löktek rajtunk egyet.

Roger Waters nagyon berághatott a Toyotára, a Shellre meg a Coca Colára, mert gyepálta őket rendesen, csak úgy zuhantak az arcunkba a dollárjelek meg az egyéb utalások, mindemellett nem nagyon tartotta távol magát az aktuálpolitikától és a valláskritikától sem. Világszerte morgások kísérik a turnét Waters Izrael (és nem zsidó-!!!) -ellenes kirohanásai miatt, és nyilván az arra érzékeny muzulmánok és a keresztények sem ölelnék a keblükre, látván, hogy a sarlókalapáccsal és egyéb, negatív töltetet hordozó szimbólummal veszi egy kalap alá az előadás a keresztet és a félholdat. Nekem a vaskos és tömény mondanivaló mellett kissé erőltetettnek, demagógnak és ezáltal túlságosan leegyszerűsítettnek tűntek ezek az epizódok, de ahogy beszámolót sem lehet úgy írni, hogy minden egyes olvasó egyetértsen vele, úgy több tízezer embernek sem kell feltétlenül ugyanazt gondolnia egy koncertről vagy miről. Speciel komoly történelmi, geopolitikai ismeretek és helyi tapasztalatok hiányában még magát tájékozottnak gondoló újságíróként sem mernék efféle kinyilatkoztatásokat tenni az izraeli-palesztin konfliktusról, ráadásul ennyi ember előtt, de úgy tűnt, a főszereplőnek, sok minden más mellett, ez is parája. Nem tisztem ez ügyben sommás véleményt publikálni, de szó nélkül sem akartam elmenni a jelenség mellett.

Mint ahogy amellett sem, hogy Roger Waters kisebb monológot adott elő MAGYARUL, amelyben nyomatékosította, hogy az igazságért és az igazságosságért küzd, s mivel a magyar szavak úgy törtek elő a szájából, mintha sziklákat morzsolgatna, meg is jegyezte a végén:”Hogy a picsába’ tudtok ezen a nyelven nap mint nap beszélni?? LOL

És persze átlebegett a nézőtér felett a híres-hírhedt vadkan, telepingálva szimbólumokkal és jelszavakkal, hogy a megfelelő dramaturgiai pillanatban lerántsák a földre, és elverjék a világ minden létező porát a nyomorult gumiállaton. És fellépett a gyermekfalu kis lakóiból verbuválódott gyermekkórus is az album legnagyobb népszerűségre szert tett számában, de ahogy elnéztem, akár Jose Carreras is beszállhatott volna: a közönséget leginkább a saját hangja és annak kieresztése villanyozta fel.

Kétszer hatvan perc 25 perc szünettel, ezt ígérték, emellé óriási showt és feledhetetlen pillanatokat. Pipa. Nem nagyon hiszem, hogy akadt olyan ember, aki csalódottan távozott volna, mert ilyet szerintem a többség még nem látott, ráadásul úgy, hogy az alapként szolgáló album sokak number one-ja. Nem volt csurig a Puskásferenc, de elég sokan részesülhettek ebből az élményből.

Mint már említettem, az előadás vége felé már olyan súly nehezedett a vállamra, már annyira sajnáltam a világtörténelem minden elesett katonáját és a világ minden éhező gyermekét, hogy a kissé sokkos állapotot némi lelkifurdalással felturbózva szorongattam a sörömet, és ez az érzés akkor sem múlt el teljesen, amikor a koncert után betértünk Pest egyik legjobb, cseh sört mérő pubjába. Ott aztán legott beberheltük a laptopot, és koppanásig feltekertük a The Dark Side of the Moon-t. Az is elég jó volt.

FOTÓK ITT!


Képtár

 

 

Szólj hozzá!


A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A héten ez már a második költözködős-fesztiválos hírünk, a másik a cikk végén. Másfél évtized után Balatonszemesről Keszthelyre teszi át...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Az Oasis debütáló lemezét hozza el Liam Gallagher a Szigetre

Újabb fellépőket jelentett be a Sziget. A most közzétett majd' 50 előadó között szerepel Liam Gallagher, generációjának egyik legsokszínűbb és legsikeresebb előadója, az idénre új albumot is ígérő Halsey, a 8 Grammy-t birtokló Skrillex, a 21. század egyik legkiemelkedőbb pop’n’soul énekesnője, Janelle Monáe, az idei Brit...

Kalóztól kongáig: öt jó koncert a közelgő Budapest Ritmo fesztiválon

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló Budapest Ritmo idén is igazi zene csemegékkel szolgál. A már bemutatott fellépőkön kívül – link a cikk végén – további ajánlatokat teszünk régi/új izgalmas előadók felfedezésére.
Új koncertek