A HAIR-t valaki vagy imádja, vagy utálja. Mi megengedtük magunknak az objektivitás luxusát, ugyanakkor a Duda Éva Társulat interpretációját mindenképp látni szerettük volna, kiváltképp, ha a produkcióban olyan neves énekesek és színészek lépnek színpadra, mint Vitáris Iván, Fekete Giorio, Schoblocher Barbara, Falusi Mariann, Sena Dagadu, Ferenczi György, Bereczki Zoltán vagy Veréb Tamás (és természetesen sokan mások), ráadásul eredeti nyelven adják elő a kultikus művet. Sokan voltak ugyanígy ezzel a gondolattal, hiszen az MVM Dome szépen megtelt, sőt sok-sok hippi is képviseltette magát minden korosztályból vagányabbnál vagányabb szerelésekben.
A produkció alapvetően hű volt a film soundtrack-jéhez, a dalok tehát sorrendben hangoztak el. Az egyetlen kivételt Urbányi Zóra jelentette, aki időről időre egy szintetizátoron lassítva adta elő a soron következő dal néhány taktusát. Ennek lehetett akár dramaturgiai oka (nem azonosítottuk), vagy éppen időt szerettek volna nyerni az átöltözéshez vagy színpadi elhelyezkedéshez. A szerepek már korántsem voltak ennyire egyértelműen leosztva: néhány dalt, amelyet eredetileg egy ember énekel, ezúttal több énekes adott elő és vica versa. Ez azonban mit sem vont le a hippihangulatból és a flow-élményből. A dalok egytől egyig megőrizték az eredeti hangzásvilágot, egyedül az I Got Life című dal sikerült egy kissé vérszegényre. Nem tudjuk, hogy a filmhű koreográfia miatt vagy a technika állt a háttérben, mindenesetre egy jelentős csúcspont elveszett (de persze nem biztos, hogy mindenki így érezte).
A dalokhoz szinte minden esetben tökéletesen választották ki azt az énekest, aki a legtöbbet tudja kihozni belőle: Bereczki Zoltán és Vitáris Iván (a két szépfiú) énekelte a Sodomy-t (Masturbation), Falusi Mariann az Electric Blues-t és a hozzá szorosan kapcsolódó Hare Krishna mantrát, Schoblocher Barbara pedig a Good Morning Starshine című dalt. A fináléra természetesen az összes résztvevő színpadra állt, a siker pedig egyértelmű volt: a csapat háromszor is elénekelte a Let the Sunshine In-t.
A Duda Éva Társulat csodálatos koreográfiát álmodott meg az egész produkcióhoz, amely szintén hű volt a filmben látottakhoz, ugyanakkor némi magyarázatot is fűztek hozzá azok számára, akik esetleg nem ismerik az alaptörténetet. A hangzásért a Subtones zenekar (hangszerelés: Subicz Gábor), illetve egy 8-10 fős vokál, a látványért pedig elsősorban egy középen elhelyezett kivetítő felelt, amely időnként nemes egyszerűséggel felnagyította a színpadon látottakat, esetleg a film történetéhez és az aktuális dalhoz illő videót vagy dalszöveget láttatott vagy épp a zenekart és a vokalistákat mutatta – így néhány összemosolygás és kacsintás is a kivetítőkre került. Nem tudjuk, hogy ezek előre megtervezett pillanatok voltak, vagy az esetenként bravúros véletlen művei, mindenesetre meghitt hangulatot teremtett a színpad és a közönség között.
A HAIR mondanivalója kifejezetten a (vietnámi) háborúra épül, azonban napjainkban is megállja a helyét: háborús helyzetek a világ minden táján, az elfogadás hiánya, a szabadság nehézkes megélése most is jelen vannak a mindennapjainkban. Az biztos, hogy az MVM Dome színpadán látottak és hallottak egy óriási lépéssel közelebb hozták a HAIR-t mindazok számára is, akiktől eddig talán távol állt. És talán ideje elgondolkoznunk azon, hogy a háborúk, az emberéletek felesleges feláldozása és egymás gyűlölete helyett beengedjünk egy kis napfényt az életünkbe.
„Let the sunshine
Let the sunshine in…”
A Dömölky Dániel által készített hivatalos fotók teljes galériája itt
HAIR, Duda Éva Társulat, MVM Dome
Szólj hozzá!