Az ősidők erejét idézte a Loreena McKennitt által hangszeren lejátszott és általa elénekelt hang. Színtisztán egy isteni szférába repített mindenkit az Arénában. A kelta mitológia része a zene, ahogy számos kultúrának, de mégis azt tudom mondani, az egyik legérdekesebb hangzásvilágot tárják elénk. A misztikumot. A sejtelmességet. A szabadságot és az örömöt.
A zenekar tagjai profik – tökéletes egységként rezegtek együtt. Dobok, nagybőgő, cselló, hegedű, furulya, fuvola, buzuki és gitárok. A nagybetűs Asszony pedig nemes egyszerűséggel magyarul köszöntötte a közönséget. Ráadásul minden dal végén azt mondta gyönyörű kiejtéssel: “Köszönöm”. Megdobbant a szívem. Minden egyes megszólalásnál, minden dalnál. Általában akkor hallgatok Loreena McKennitet, ha megnyugvást vágyik a lelkem. Békére és harmóniára. Akár csak Deva Premal, vagy hazánk büszkesége, Kövi Szabolcs is – a nagymesterei annak, hogyan csitítsák el a lelkünket. Mindazok akik ezen az estén Loreena hangjától ámuldoztak és töltődtek az Aréna falai között, egy igazi forgatagban vehettek részt. A sokoldalú művésznő zongorán, harmonikán és hárfán is bravúrosan játszott, egyszerű eleganciával.
A színpad keresztben foglalt helyet, puritán egyszerű berendezéssel. A fények játéka felért egy nyugtató színterápiával. A színpad mögött gyertyatartókon pislákoltak a fények, igazán meghitt és intim közeget adott a légtérnek. Loreena pedig meghazudtolja a korát. Csodaszép és csodaszépen bánik a hangjával. Az embernek rögtön egy bölcs és tiszta tünde képe jelenik meg akárhányszor a művésznő a színpadra lép. Rengeteget megélt már – súlyos, sőt tragikus veszteségeken van túl. Ezekhez a megélt életeseményeihez a színpadon adja át nekünk a kulcsot. Ahhoz, hogy az élet csodálatos, és bármi történik, tartogat még rengeteg lehetőséget. Az est címe Lost Souls volt. Emléket állított, de ugyanakkor tett róla, hogy aki meghallgatta, ne érezze magát elveszettnek, örüljön az életnek.
Köszönjük!
Loreena McKennitt, világzene, turné, Papp László Budapest Sportaréna
Szólj hozzá!