De ne szaladjunk ennyire előre. Amit mindenképpen érdemes tudni az Amerikából származó bandáról, hogy 2004-es megalakulásuk óta 4 stúdióalbumuk jelent meg, számtalan jelölést kaptak a legnívósabb zenei díjkiosztókon – néhányat ebből meg is nyertek -, dalaikat felhasználták különböző videójátékok alkalmazásaiban, és ami kihagyhatatlan, a ma már kultikusnak mondható Alkonyat c. film egyik főcímdalával is büszkélkedhetnek. Bár az alapító tagok közül már csak ketten játszanak a bandában, népszerűségük töretlen Amerikában és Európában egyaránt. Így nem is csoda, hogy a magyar közönség egyöntetű lelkesedéssel fogadta a hírt pár hónappal ezelőtt, miszerint sikerült egy estére Budapestre csábítani a szemtelenül fiatal világsztárokat.
A koncert (némi időhúzással) majdnem fél kilenckor kezdődött egy lírai bevonulással, de nem kellett sokat várnunk arra, hogy beinduljon az őrület. Ahogy szép sorjában jöttek a zúzós darabok, úgy oldódott egyre jobban a közönség, ami a produkcióra is jó hatással volt, ugyanis Hayley kisasszony egyre többet rohangált egyik oldalról a másikra, üvöltött, ahogy csak a torkán kifért, fetrengett a színpad közepén, vagy épp heves hajdobálással mutogatta világító vöröses tincseit. Egy dal erejéig néhány szerencsés rajongó a színpadra szólítva együtt énekelhetett, tombolhatott imádott kedvenceikkel, akik ezzel a húzással feledhetetlen pillanatokat szereztek a kiválasztottaknak.
Tulajdonképpen a színpadi látványelemekkel nem sokat foglalkoztak, de egy pillanatra sem volt hiányérzetem, mert annyira lefoglalt a három őrült (persze a szó nemes értelmében) egyéni produkciója, hogy sokszor azt se tudtam, éppen kire figyeljek. Hangosítás + fényjáték csillagos ötös! Minden oldalról kitűnően szólt. Hayley hangjával se volt semmi probléma, pedig kicsit aggódtam, hogy a sok ugribugri közepette a végére már nem marad szufla. De ez a kis hölgy egy igazi energiabomba! Egyszerűen árad belőle valami megmagyarázhatatlan erő. Ha elkezd énekelni, olyan érzésem támad, mintha egy komplett páncélos hadosztály ellen küzdene. És persze minden csatát megnyer! A közönség a tenyeréből eszik, s bármit mond vagy tesz a színpadon, azonnal követőkre talál. Meg kell mondanom, van már néhány koncert a hátam mögött, de úgy gondolom, ez a kiscsaj bármelyik híres rockénekessel felvenné a versenyt! Nem tudom, meddig bírja ezt az elképesztő iramot, de erősen szurkolok, hogy még jó pár évig élvezhessük felemelő társaságát!
Ha már a sztároknál tartunk, mi sem igazolja jobban azt a tény, hogy nagyon vártuk a bandát, mint hogy jártamban-keltemben több ismert hazai zenészen is megakadt a tekintetem. Mivel ez az este nem róluk szólt, így neveket nem említenék, de ahogy elnéztem, őket is elragadta a Paramore-láz.
.jpg&w=1024&h=768&t=square)
Szólj hozzá!