A Red Hot csípett, mint a lecsó

2016. szeptember 05.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Szentes Péter

Nem vagyok a klasszikus értelemben vett rajongója a zenekarnak, de valahogy mindig megtaláltak a Red Hot Chili Peppers albumok. És rendszerint meg is vettem őket. Amit tapasztaltam, hogy évről évre langyosabb az összhatás, viszont egyre komolyabb hangszervirtuózok lettek.

A Red Hot csípett, mint a lecsó

John Frusciante, a Red Hot egykori gitárosa és zeneszerzője nélkül érezhető, hogy a banda az alapkövét vesztette el vele. Ő egy Mozart a maga műfajában. 2009-ben lépett ki – másodszor –, és sajnos nem úgy tűnik, hogy visszatérne.

Valami ilyesmi szájízzel indultam neki a koncertnek.

Az előzenekar a tökös csajduó volt, a Deep Vally. 2011-ben alakult formáció nem szarozik sokat, dob és gitár/ének felállásban úgy zenélnek, hogy semmi nem hiányzik a zenéjükből. Basszus híján fullra tekert recsegős gitár és irgalmatlan dob. Érezhető volt, hogy az RHCP populárisabb közönsége nem igazán érti ezt a fajta művészetet, de azért sikerült a hangulatot megnyomniuk az Arénában. Két éve találkoztam először a zenekarral, és azóta vártam, hogy lássam őket élőben. Nem csalódtam a csajokban, megtömték hanggal a stadiont. Egy önálló bulit tőlük bármikor megnéznék. Még hétfő reggel is. Ízelítő:

Este kilenckor minden nagyobb látvány nélkül feljöttek a színpadra az est főszereplői – Chad Smith, Flea és Josh Klinghoffer egyesével vonultak be. Az Aréna mintha fel akart volna robbanni, olyan ováció vette kezdetét. A színpad a totális minimál, semmi extra nem látszik rajta (még). Jó egy perc után ugrált be a színpadra Anthony Kiedis, és bele is csaptak a húrokba: Can’t stop...

A magyar közönségből feltört a húszéves hiányérzet. Szinte elnyomtuk a zenét, olyan hangosan üvöltött mindenki. A színpadtól a küzdőtér negyedéig a mennyezet ekkor elkezdett hullámozni. Igen, nem vagyok betépve, ezt láttam. Sok kis dróton lógó lámpa egy olyan fényszőnyeget alkotott, ami egész este különböző alakzatokat vett, fel és minden színben képes volt pompázni. Ha Rihanna egyszer is járt volna RHCP koncerten, akkor most baszott szarul érezné magát.

Flea (basszusgitár) több időt tölt a levegőben, mint a földön. Josh Klinghoffer (gitár) úgy hajtogatja magát, mintha nem lennének csontjai, Chad Smith (dob), a Will Ferrell hasonmás inkább visszafogottan dobol és néha behajít az Aréna közepéig 1-2 dobverőt. Anthony pedig Anthony: a szokásos lépegetős mozdulataival hal meg a színpadon.

Iszonyatos erő van a bandában, ezerszer jobban szóltak a dalok, mint az albumokon. A gitárt is jobban felhúzták, és nyomatékosabban is szólt. Anthony önmagához képest abszolút nem volt hamis, bár párszor azért bakizott és még szöveget is kihagyott olykor-olykor. De ha azt nézzük, hogy azért mégis csak egy öreg punkbanda megboldogulását láthatjuk, akkor ez mind megbocsátható. Meg azért a látványt még zene nélkül tök kussban is elnézegetném 90 percig.

A közönségre egy rossz szót nem lehet mondani, mert a kakasülőkben is álltak az emberek. Hiába próbálta a biztonsági szolgálat leültetni a rajongókat, annyi esélyük sem volt erre, mint a trójai falónak az epsoni derbin. A számok között inkább Flea beszélt és vezette fel a dalokat, a számok közben is őt figyelték a zenésztársai, ő a karmester. Hihetetlen zenei tudással bírnak, és ezt meg is villogtatták az este folyamán. Belakták a színpadot, és olyan műsort adtak, amit a mai mainstream előadóknak kötelezően meg kéne nézniük: a pénzünkért ez a kötelező elvárható teljesítmény. Halj meg minden dal végére és szüless újra a következőnél. És persze izzadj, mint pék a kemencénél.

Ez valami elképesztő energikus és profi koncert volt. Rég éreztem magam ilyen jól – az elejétől a végéig. Felálltak a színpadra, az első számmal a csúcsra vittek mindenkit, és ott is tartották a publikumot az utolsó hangig, amíg le nem sétáltak.

Így kell ezt csinálni.

A csütörtöki lista:

  1. Can't Stop

  2. Dani California

  3. Scar Tissue

  4. Dark Necessities

  5. She's Only 18

  6. Me & My Friends

  7. Goodbye Angels

  8. Parallel Universe

  9. Go Robot

  10. The Adventures of Rain Dance Maggie

  11. I'm So Tired (The Beatles-feldolgozás)

  12. Under the Bridge

  13. Detroit

  14. Californication

  15. By the Way

  16. Dreams of a Samurai

  17. Give It Away

 

Pénteki lista kicsit megbolondítva:

  1. By the Way

  2. Dani California

  3. Otherside

  4. Dark Necessities

  5. Universally Speaking

  6. Right on Time

  7. Snow ((Hey Oh))

  8. Go Robot

  9. Californication

  10. We Turn Red

  11. Look Around

  12. I Want to Hold Your Hand (The Beatles-feldolgozás)

  13. Under the Bridge

  14. Sick Love

  15. Around the World

  16. Goodbye Angels

  17. Give It Away

 

 


 

 

Szólj hozzá!


Fluor állítólag beperelné az egész Wellhello-t

Fluor állítólag beperelné az egész Wellhello-t

Először azt írtuk meg, hogy kilépkednek a tagok a zenekarból. Aztán jött az elnöki közlemény, amely szerint pánikra semmi ok, csak a...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Soltész Rezső ajánlja: HIFI SHOW és PROFI FOTO Kiállítás 2018

VISSZA A GYÖKEREKHEZ! – ezzel a közhellyel harangozzuk be a sorrendben 19. Szórakoztatóelektronikai, és az immár társkiállítássá érett 3. Profi Foto kiállítást, melyek idén a Hilton Budapest City hotelben kerülnek megrendezésre.

Kelemen ünnepi kabátot húz – induljon a szülinapi banzáj!

A Kelemen Kabátban ötödik születésnapját ünnepli az Akváriumban, ahol az elmúlt egy évben már két telt házas koncertet is adtak.

Chuck Norris az Arénában!

Legendás akcióhős, híres színész, aki számára semmi sem lehetetlen: Chuck Norris Magyarországra érkezik feleségével, hogy részt vegyen a Baptista Szeretetszolgálat karácsonyi jótékonysági rendezvényén, a Cipősdoboz gálán november 24-én a Papp László Budapest Sportarénában. Ezzel útjára indítják az országos akciót, mely...
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek