Az úgy volt, hogy egy alagsori helyiségben rakták először össze a dalokat, és Scott Bradlee aztán szép sorban kipakolta őket a videómegosztóra – így szeretett beléjük a világ, és emelkedtek egyre feljebb, a szó szoros értelmében is. Ha a klipeket nézzük, úgy tűnik, megszámlálhatatlan mennyiségű zenész dolgozik velük, de ez csak egyfajta káprázat, ami annak köszönhető, hogy mindegyik feldolgozásuk újat és újat teremt. Budapesten is csak a zenekar egy részét láthattuk, hiszen rengeteg session zenész dolgozik a Jukeboxban, az énekesek közül pedig négyen voltak az Arénában.
LaVance Colley, Tia Simone, Hannah Gill és Olivia Kuper Harris frontszereplésével egy valódi időutazásba repítettek minket az est fellépői. Lemezminőségben szólt a hangzás, mind az énekes-, mind a zenész szekció részéről. Hibátlan örömzenélés volt, hatalmas tehetséggel és rutinnal, profizmussal és precizitással karöltve.
A zenész kollégák, barátok, akik sokan ott voltak mind egyöntetűen ezt mondták. Hibátlan koncertélményt kaptunk mindannyian. Katy Perry, Beyoncé, Lady Gaga, Toto és számos legendás előadó dalai szólaltak meg a megszokott swing-soul-blues-gospel és jazz bundában. Megszűntek a szabályok, a popgyárak lüktetése – és kitárult a zenei tárház, ami szilárd bástyaként emögött a projekt mögött van. Örök igazság, hogy tartalom nélkül nem teremthetünk értékeket. És itt bizony minden oldalról tartalmasan és érdekesen van összeállítva a történet. Megunhatatlan volt elejétől a végéig.
Pontos kezdés, semmi sallang vagy manír, amit megszokhattunk a Nagy Celebektől. Semmi kordon vagy korlát... És közel két és fél órás intenzív örömzenélés. Közvetlen, egyszerű,elegáns. Gördülékeny átvezetés, kevés duma. Nyers profizmus. Ezek jutnak egyből az eszembe. Az állam csak mélyebbre és mélyebbre esett, sőt, volt, amikor nem tudtam gátat szabni a könnyeimnek.
A koncert végén a What is love című diszkósláger gospel-soul átiratára pattant fel az aréna. Mindenkit megérintett. A tomboló energia, a szeretet és a zene iránti hatalmas alázat. Hatalmas útravalót kaptam mint zenész, mint énekes és mint egyszerű hallgatóság is.
És azt, hogy mindig van mit tanulni. Mindannyiunk számára. Ahogy a jó pap is holtig tanul, egy zenésznek is idomulnia, fejlesztenie kell saját magát. A PMJ hatalmas motiváció egy olyan zenész generációnak mint az enyém. Amikor ennyire túltelített a „pop piac” felemelő ilyen egyedi és sokszínű csapatot látni. Számomra legalább akkora öröm látni egy ilyen hihetetlen tehetségekkel bíró produkciót ekkora sikerre szert tenni. Köszönöm Nektek, PMJ, köszönöm, Koncert.hu és köszönet a Danubius Musicnak ezért az élményélt. Egy életre hálás leszek.
Külön megtiszteltetés, hogy Caley Carr a produkció szteptáncosa megköszönte nekünk, hogy elmentünk a koncertre! Egy biztos, nem először, nem utoljára van részünk őket itthon hallani-látni. Legalábbis ezt ígérték. Mi ott leszünk !
Fotók a Danubius Music oldalán
***
Aki pedig arra kíváncsi, szerzőnk hogy "muzsikál" a színpadon, megnézheti, meghallgathatja március 22-én, pénteken, az Orfeumban, ahol kitör a diszkó láz: Disco Fever – Schwartz Dávid és a Soul Session koncertje címmel látható majd műsora.
Szólj hozzá!