A többi nem ránk tartozik: Peter Hook & The Light, A38

2013/03/27  ·   Koncertbeszámoló   ·  jan

Mi visz rá egy művészt, hogy éppen azt az időszakot idézze meg, amikor egy ember énképének alárendelve alkotott, nehéz megfejteni. Hiszen a Joy Division Ian Curtis individualizmusának rabszolgája volt, álmodhattak és tehettek bármit is a zenekar tagjai, az énekes gondolt egyet, és kihajította saját életével együtt a Joy Division-t is.

A többi nem ránk tartozik:  Peter Hook & The Light, A38

Az angol punk-rave-new wave szcénából szinte elsőként járták meg a BBC stúdióját, sőt már amerikai turnészerződésük volt, amikor Ian Curtis ’80-ban pontot tett a dolgok végére, amit a betegsége önmagában már akkor sem magyarázott. Hiába Anton Corbijn kísérlete a Control című filmmel, amely Ian Curtis kizárólag önmagára figyelő életét és önző halálát melankolikus melodrámává satírozza, egy ezáltal pórul járt egykori alapító részéről kissé mazohista vállalkozásnak tűnik a Joy Division megidézése. 

Peter Hook kényszeres, durva vakarózásra emlékeztető basszusgitározása a zenekar védjegye volt. Abban az időben, amikor ő már testi-lelki gyötrelmet húrozott a hangszerére (és Ian Curtis szárnyak nélkül verdeső lepkeként rángatózott), itthon még a matrózpólós Vikidál Gyula vidáman csapkodta kalapácsával az üllőt a színpadon a feldobált kétforintosokért. Úgyhogy ha ez az ember jókora késéssel is, de Magyarországon élőben kóstoltatja a hetvenes évek végének angolszász nihilizmusát és fájdalmát, érdemes lehet pótolni az ilyesmit.

De ezen az estén hamar rájöhettünk, hogy pótlásról itt szó sem lesz, hiszen ilyen jó kedélyű, vidám, már-már bájos fellépéssel ebben a műfajban eddig nem nagyon volt dolga az embernek. A legnyugtalanítóbb és legfájdalmasabb témákon is úgy söpört végig a mulatság szele, mintha ezek a dalok nem is a depresszió és az elesettség legsötétebb bugyraiban születtek volna.

Ahogy az várható volt, a műsort nem kizárólag az előre beharangozott első, még Ian Curtis életében megjelent Unknown Pleasures lemez (eleve mindössze szűk 40 percnyi) anyaga jelentette. Furcsa csavarral elsőként az utolsó Ian Curtis-szel írt dal, az In a Lonely Place indította a koncertet, és már ez alatt tisztázódott, hogy itt nem egy mélyben turkáló, hátratekingető, párás tekintetű emlékkoncert lesz, hanem egy sodró lendületű, életigenlő posztpunk buli. Peter Hook kétséget sem hagyott a felől, hogy ezek a számok, ez a zene mit jelent számára.

Bőven ötvenéves fejjel és a könnyűzenei történelem talán legdepresszívebb négynegyedes számaival mutatta meg, hogy milyen az, amikor elkap egy idősödő energiabombát a gépszíj a színpadon, hol itt, hol ott tűnt fel, gardírozta csapatát, húzta a közönséget és láthatóan annyi erő van benne még most is, hogy akár újra is kezdhetné a hetvenes éveket meg az akkori klubéletet. Bár basszusgitárja végig a nyakában volt, de volt dublőre a színpadon, aki kifogástalanul végigjátszotta a dalokat, mialatt ő az éneklésre koncentrálhatott, amit meglepően jól és hitelesen tett.

Persze, emellett szinte minden számban volt alkalom bőven, amikor ő is megpengette azokat az utánozhatatlan, viszketős basszustémákat. Bár hallhatóan minden dalhoz hozzányúltak valamelyest, ami a hangzást illeti, de különös gondossággal törekedtek az eredetiség megőrzésére, senki ne gondolhassa azt, hogy itt valamiféle aktualizált újbőr lehúzása zajlik éppen. Talán ennek köszönhető, talán a korabeli elképzelés helytállóságának, az Unknown Pleasures teljes anyagának még az eredeti lemezsorrendjére is ügyeltek. Azonban a szélesebb körben ismert Joy Division slágerek – ha lehet így nevezni egyáltalán ezeket a válságopusokat – már inkább a posztumusz Closer lemezről és a két albumtól független néhány kislemezről származnak, így a hangulat is akkor kapaszkodott fel a csúcsra, amikor a Decades, a Twenty four hours, a Transmission vagy a Love will tear us apart dalokhoz ért a műsor.

Peter Hook gyermeki örömmel fordul fiatalságának azon időszaka felé, amit a kívülálló annyira ellentmondásosnak láthat. A Joy Division nem futotta ki magát, ahogy ez például az akkoriban képzetlenebb és kevésbé eredeti U2-nak sikerült. A stadionkoncertek, a slágerlisták élmezőnye és a világhír ugyan összejött Peter Hook számára a New Order-rel, de talán az sem hiányzott neki soha, végül abból is csak elege lett. Most egy pár éve már azt élvezi, amit több mint harminc évvel ezelőtt félre kellett tennie, nem az ő választásából.

Dehogy akarja most, így utólag bemutatni és megmagyarázni nekünk a Joy Division-t, dehogy akarja a közönséget valamiféle közös emlékezésre bírni vagy beavatni, egyszerűen rájött, hogy azok a számok még most is jól eljátszhatók és nagyon jól húznak vagy éppen lebegnek, akkor meg miért ne nyomná őket, ha még mindig ez esik legjobban. Felkap magára 5-10 font értékben valami ruhát meg cipőt, aztán jobban érzi magát, és nagyobb elánnal meg élvezettel képviseli a színpadon ezeket a régi dalokat, mint eddig talán bármikor bármit. Nem magyaráz, nem anekdotázik, nem sulykol, semmilyen nevet nem említ, csak tolja, amihez mindig is a legtöbb kedve lehetett, de nem úgy alakult, hogy ezt tehesse.

Mintha így ötven felett akarna pontot tenni valaminek a végére. Ami viszont nem ránk tartozik.


 

 

Szólj hozzá!


A  Rage Against The Machine már nem létezik, de Tom Morello a Budapest Parkba jön

A Rage Against The Machine már nem létezik, de Tom...

Noha, a Rage Against The Machine már nem jutott el Magyarországra és már feltehetően nem is fog, legendás gitárosa, Tom Morello viszont hamarosan...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa jövőre az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Így nyaral a Balaton-parton a Toy Dolls, a Stratovarius és a Korpiklaan

Az anarchia helyett humorral lázadó, éppen 45 éves brit punk ikon, a Toy Dolls, a még kerekebb, négy évtizedet ünneplő Stratovarius a finn powermetal színeiben, és honfitársaik, az északi kocsmabulik hangulatát metalmuzsikába hajtogató Korpiklaani csapata is tiszteletét teszi Alsóőrsön, a Tábor Fesztiválon.

Budapesten lép fel a szörnymetál csapat, akikről teret neveztek el Finnországban

A Lordi legfrissebb, Screem Writers Guild című lemezét mutatja be március 23-án a Barba Negrában.
Új koncertek