Őszintén bevallom, hogy a vendégzenekarként fellépő The Bluebay Foxes műsoráról csúnyán lekéstem, pedig kedvelem őket. Sorry, fiúk! Ünnepélyesen ígérem, hogy később mindenképpen pótolok!
Mire én megérkeztem és megküzdöttem a bejutásért, a Kensington már a színpadon köszöntötte az egybegyűlteket, akik szép számmal voltak, annak ellenére, hogy végül nem jött össze a sold out buli, mint tavaly. Így viszont legalább a levegőért nem kellett megküzdeni, mindenki szép nyugodtan mozoghatott a megadatott területén belül anélkül, hogy eltiport volna néhány embert a sötétben. Én azt vallom, hogy későn érkezőnek nem illik mindenkit félrelökve az első sorig pogóznia magát, így szerényen meghúzódva figyeltem az eseményeket a hátsó sorokból.
A koncert elején kissé aggódtam, mert úgy tűnt, a zenekar még nem ébredt fel eléggé ahhoz, hogy lenyomjon egy ütős bulit – és a közönségen se nagyon látszott a tombolni vágyás. Ez a zombiállapot azonban csak néhány dalig jellemezte az estét, aztán amikor megszólalt a máig legismertebb slágerük, a "War", mintha bekapcsolták volna az ébresztést a klubban.
Hirtelen a zenekar és az ő közönsége is elkezdte élvezni a bulit, ami odáig fajult, hogy a szúrós tekintetű frontember, Eloi is megengedett magának egy mosolyt. Pedig neki ez nem az erőssége. Akinek viszont mindig fülig ér a szája, az az oltári cuki gitáros, Casper. Nem egy rémálom a fazon, ezt el kell ismerni, de elsősorban nem ezért kedvelem. Eloival ellentétben – aki néha úgy néz végig a közönségen, mint darabolós gyilkos, ki épp a következő áldozatát keresi –, Casperből úgy árad a szeretet, hogy még Kozsó is megirigyelné. Furcsa párost alkotnak ők ketten, de egyértelműen viszik a produkciót a hátukon.
Legutóbbi hazai klubkoncertjükön Eloi finoman szólva nem volt a legjobb formájában, ami miatt kissé megorroltunk rá, de úgy tűnik, sikerült visszatalálnia önmagához és a rajongóihoz. Akik cserébe egyre szélesebb korcsoportból verbuválódnak össze. Olyan fix helyen cövekeltem le, ahol előttem épp egy családi program zajlott. Na nem a megszokott apa-anya-gyerekek kombó, hanem a sokkal menőbb papa-mama-gyerekek formációba futottam bele. A legcukibb mégis az volt, hogy a papa kifejezetten élvezte a műsort. Időnként kalimpált a kezével, volt, hogy még énekelni is próbált, és mindent összevetve többet mozgott, mint a körülötte lévő, már nem kamasz gyerekek.
Az átmozgató gyakorlatokra amúgy sem lehetett panaszunk, hiszen a szokásos tapsoltatás és énekeltetés mellett a már védjeggyé vált ökölbe szorított kéz is a magasba lendült, akárcsak azok a szerencsés(?) hölgyek, akiket a párjuk az össznépi fotó kedvéért a nyakába emelt. Természetesen megkaptuk, hogy mi vagyunk a legjobb közönség, amit akkor is jól esik hallani, ha pontosan tudjuk, hogy minden helyszínen elhangzik. Ahogy az is, hogy Budapest az egyik legszebb város, és imádnak nálunk koncertezni. Speciel ez még hihető is, hisz az utóbbi időben évente kétszer is megfordulnak nálunk.
A véghajrában még azt is sikerült elérni, hogy az egész Barba Negra a padlóra kerüljön, ami esetemben nagy szó, mert csak kivételes alkalmakkor vagyok hajlandó teljesíteni a színpadon állók ezen óhaját. A ráadásban kaptunk egy plusz dalt a setlist-hez képest, majd a zenekar egy sokat sejtető "hamarosan újra találkozunk" mondattal próbálta elhagyni a színpadot.
Kevés sikerrel.
Eloi a szokatlan érzelmességi rohamában puszikat dobált, Casper hajlongott a közönség előtt, míg a többiek valószínűleg már a pezsgőt bontogatták az öltözőben. Miután a két showman az összes pengetőjét elosztogatta, nagy nehezen végső búcsút intett a rajongóknak, és mivel a turnénak még nincs vége, nagy valószínűséggel gyorsan el is illantak.
Miközben a beszámolót raktam össze a fejemben, elgondolkodtam, hogy idén vajon lesz-e duplázás? De miután most már az összes fesztivál bejelentette programját, gyorsan el is vetettem az ötletet.
És láss csodát!
A Strand Fesztivál büszkén posztolta hétfő este a fészen, hogy augusztus 22-én térnek vissza hozzánk a fiúk. Habár a honlapjukon egyelőre 13 órás kezdésről írnak, azért erősen kétlem, hogy ebben az idősávban bárki színpadra áll majd a tűző napon... ;)
Kensington, Barba Negra Music Club
Szólj hozzá!