Az Ivan & The Parazol azon szerencsés zenekarok közé tartozik, akiknek úgy tűnik, sikerül meghódítani az amerikai piacot is. Gyakorlatilag minden adott egy sikeres külföldi karrier felépítéséhez, és ezzel a fiúk tökéletesen tisztában vannak. Nem kapkodtak el semmit, ugyanúgy indultak, mint a legtöbb hazai rockbanda. Ennek ellenére négy év alatt messzebbre jutottak, mint bármely más kortársuk. 2010-es megalakulás óta szakmailag és emberileg is rengeteget fejlődtek, az idei évben pedig a tervek szerint megjelenik második stúdióalbumuk, amelynek munkálatai hamarosan befejeződnek.
Tekintettel a szülinapra, az új albumra és arra a tényre, hogy a tavalyi év jelentős részét amerikai „tanulmányúton” töltötték, a banda egy rendhagyó koncerttel szerette volna megköszönni a rajongóknak a kitartást és a támogatást. A Muzikumban megrendezett szülinapi bulin először egy rövid összefoglaló kisfilmet láthattunk a kinti élményekről, majd egy az egyben eljátszották az első album, a Mama Don't You Recognize Ivan & The Parazol? dalait, legvégül előkerült a torta, valamint a rajongók nagy örömére a fiúkat is el lehetett kapni egy aláírás, fénykép vagy egy rövid eszmecsere erejéig.
Az útinapló alapján megtudhattuk, hogy odakint sincs kolbászból a kerítés. Az első koncertjükön például csak pár ember lézengett, de a végére már teltházas bulikat produkáltak. Láthattuk a fiúkat a szobájukban ébredezni, különböző klubokban zenélni, és aztán szórakozni, ismerkedni és rajongókat szerezni a helyiek körében, „szakmázni” az illetékesekkel, de még egy sajátos utcai rap performansz is belefért a filmbe. A jó hír pedig az, hogy van érdeklődés Ivánék munkássága iránt, úgyhogy négy év múlva lehetséges, hogy világsztárként térnek vissza ünnepelni!
A kisfilm után az első album dalai hangzottak el szépen sorban, majd némi újdonsággal is megleptek minket a fiúk. A készülőben lévő új lemezből kaptunk némi ízelítőt, amire én azt mondanám, aki eddig szerette a zenekart, nem fog csalódni! Hangulatfokozásból még mindig csillagos ötöst érdemelnek, és számomra külön öröm, ha koncert közben a színpadon tevékenykedő művészeken is szemmel látható az élvezet. Biztos nem én vagyok az első, és gyanítom, hogy nem is az utolsó a sorban, aki hasonlítgatásokba kezd, de komolyan mondom, hogy a frontember Iván kiköpött Mick Jagger. A mozgása, a gesztusai, a mimikája, de még a hangja is a legendára emlékeztet. Egyedül az óriási szájat hiányolom, de így legalább nem keverjük össze őket. Egyébként a banda többi tagjára is igaz, hogy nagyon eredeti figurák. Nem csak a dalokat hallgatva támad olyan érzése az embernek, mintha visszarepültünk volna a 60-as, 70-es évek „ámerikájába”. A fiúkra nézve kapásból a „szeretkezz, ne háborúzz” jelmondat ugrik be, még akkor is, ha a rajongói táboruk jelentős része még alig érte el a nagykorúsági korhatárt. Annak ellenére, hogy ők is szemtelenül fiatalok, van valami egészséges, férfias, tesztoszteronpára a levegőben, ami igencsak vonzó hatással van a női nemre. Többek közt ezért is jó rockzenésznek lenni…;)
A koncert végeztével a fiúk pár perc szusszanásnyi idő után készséggel álltak azon rajongók rendelkezésére, akik erre igényt is tartottak. A tortázást ezúttal kihagytam, remélem, legalább olyan finom volt, mint ahogy kinézett a képen. Viszont ünnepélyesen megígérem, hogy a következő szülinapi buliról sem fogok hiányozni! Kivéve, ha Amerikáig kellene repülnöm érte...
Szólj hozzá!