Amikor Johnny Depp együtt nyomja Alice Cooperrel – koncertbeszámoló

2018. július 03.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Juhász Vali

Néha muszáj hosszabb utat megtenni azért, hogy az ember (lánya) lásson olyan zenekarokat, akik valamiért az istennek se akarnak Magyarországra jönni. A Hollywood Vampires számomra egy ilyen bakancslistás történet volt, ezért igyekeztem megmozgatni a minden követ, hogy eljuthassak a koncertjükre.

Fotók: Diane Horst (The Hollywood Vampires - ClamLive 2018)

Aztán tavasszal kiderült, hogy a nem is olyan messze (Ausztriában) lévő Klamban játszanak nyáron, egy gyönyörű kastély mellett kialakított koncerthelyszínen, ahol egész nyáron jobbnál jobb zenekarok lépnek fel (idén volt már Status Quo, Nick Cave, a Ten Years After és még nagyon sokan mások). A környék csodálatosan szép, a Duna mellett vezet az út a várhoz a hegyek között, a helyszínen jól megszervezett parkolás az autók számára és onnan egy kb. másfél kilométeres séta fel a hegytetőre a színpadhoz.

Mire ezt abszolváltuk, már le is maradtunk a helyi osztrák bemelegítő zenekarról (Sergeant Steels), csupán az utolsó dalra értünk oda, amit a legnagyobb slágerükként konferáltak fel. Ezt hallva nem mertük elképzelni, hogy milyen lehetett a többi...

Hálátlan feladat amúgy is egy ilyen sztárokkal teletűzdelt banda előtt fellépni, a The Darknessnek is ez jutott most, pedig egész Európában teltházas koncertjeik vannak és imádják őket. Pár éve láttam őket Budapesten a Dürer kert nagytermében, akkor azt az évtized bulijának neveztem – azt az érzést itt most nem sikerült produkálniuk se nekik, sem nekem. Szerintem gyengén volt összerakva a dallistájuk, játszottak ugyan pár dalt a nemrégiben megjelent új lemezükről, nyilván, hogy bemutassák őket, de nem azokat, amikből klip készült és már a közönség is ismerheti (vártuk pl. az All The Pretty Girls-t, de azt sem tolták nekünk). Persze a legvégére az I Believe in a Thing called Love-ra azért beindult a közönség, de ez inkább kötelező körnek tűnt, pedig azért a The Darkness messze nem egyslágeres zenekar. Egyedül Rufust Taylor dobosban éreztem azt a tüzet, ami kell egy koncertre, ő talán azért volt olyan friss, mert aznapi Insta-sztorija szerint egy szép nagy hátast ugrott a vár mellett felállított medencébe (még vizes hajjal ült le a dobokhoz, úgyhogy jó kis strandolás lehetett). A hangtechnika sem volt a barátjuk ezen a koraestén, pedig Justin Hawkins operaénekeseket megszégyenítő hangja megérdemelte volna, de szerencsére ez a főzenekarra megjavult.

A Hollywood Vampires vérszívóiról az a hír járja, hogy az együttesük csupán üzleti vállalkozás, hiszen a három húzónév adja el a showt és a legtöbben nyilván Johnny Deppre kíváncsiak. Alice Coopert és Joe Perryt el lehet(ett) kapni Európában egy-egy fellépésen, de Johnnyt nem annyira, hacsak valaki nem jár filmfesztiválokra. A zenekar többi zenésze is mind "ismerős valahonnan", vagy Alice Cooper saját zenekarából (Glen Sobel /dobok, Tommy Henriksen /gitár), vagy a The Cult-ból (Chris Wyse /basszusgitáros), vagy akár az Aerosmithből (Buck Johnson /billentyűs hangszerek). A banda neve alapvetően egy, a hetvenes években Alice Cooper által üzemeltetett szórakozóhely nevéből ered, ahol akkoriban megfordult a rockzenészek krémje és ezek a jóbarátok az elhunyt zenésztársak emlékét ápolandó álltak össze 2015 környékén.

Ha ilyen egy hobbizenekarnak álcázott üzleti vállakozás, akkor – amennyiben ez lehetséges– a jövőben csak ilyen szupergroupok alakuljanak, mert itt felfedezhető az örömzenélés mellett a profizmus és a zene iránti határtalan szeretet. A setlist zseniális, játszanak a Doorstól, a Motörheadtől, a Spirittől, a Love-tól, a Who-tól, a Sex Pistolstól (és még sok más '60-as, '70-es évekbeli punk- és rockzenekartól) covereket és természetesen az Aerosmith és Alice Cooper néhány dala is elhangzott.

Apropó Alice Cooper: nemrégiben szerepelt az "öreg" az NBC speciális éJesus Christ Superstar-jában, amelyben Heródes király szerepét alakította, zseniális énekléssel és színészi teljesítménnyel. Cooper nemcsak egy vérrel leöntött, ipari mennyiségű fekete szemfestékkel körbekent csúnya bácsi, hanem egy szexi rockisten, aki úgy énekel 70 évesen, hogy még Robbie Williams is megirigyelhetné...

És akkor Johnny Depp. Nyilván őt jól ismerik azok, akik valaha jártak moziban vagy néztek televíziót. A Cry Baby című filmben hallottuk őt már énekelni, igaz, az még 1990-ben volt, de hogy tehetséges zenész is, az már ott kiderült.

Rengeteg idősebb és fiatalabb hölgy tulajdonképpen csak őt akarta látni, de szerencsére a show nemcsak rá volt kihegyezve. Azért mégiscsak az volt a koncert egyik csúcspontja, amikor elénekelte David Bowie Heroes című dalát. Hasonlít is az énekhangja a két éve elhunyt ikonéhoz. Az ember beleborzong, miközben nézi és hallja, egyszerre minimalista és felemelő. És amikor a szám végefelé Alice és Joe Perry is beáll a vokálba – meghaltunk mind, na.

Arról nem beszélve, hogy Johnny Depp amúgy remek gitáros is – és szerencsére egészségesnek néz ki (néhány hete felröppentek pletykák, hogy valami baj lehet vele, mert a turné alatt készült néhány képen nagyon soványnak és elgyötörtnek látszott, ennek már nyoma sincs). Ami a legérdekesebb volt, hogy – mint már írtam – sokan kizárólag miatta jöttek, mégsem azt lehetett érezni, hogy úgy létezett volna a színpadon, hogy "engem akartok látni, akkor nesztek, itt vagyok", hanem szerves része volt a zenekarnak a hangszerével és azt láttuk rajta, hogy tulajdonképpen el sem hiszi, hogy ennyire szeretik őt az emberek.

Tavaly már jártak Romániában, most Ausztriában, kérjük szépen, követeljük, hogy hozzánk is jöjjenek el, mert sokat tudnának tanulni tőlük azok az itthon magukat bazinagy rocksztárnak gondoló és úgy is viselkedő zenészek arról, hogy miként is szerepel a színpadon néhány tényleg óriási népszerűségnek örvendő világsztár, hogyan viszonyulnak a muzsikáláshoz, hogyan kommunikálnak a közönséggel és hogyan köszönik meg nekik azt a végtelen szeretetet, amit kapnak egy kiváló show után.

 A dallista:

Bela Lugosi's Dead / The Last Vampire
I Want My Now
Raise the Dead
I Got a Line on You (Spirit cover)
7 and 7 Is (Love cover)
My Dead Drunk
Five to One / Break On Through (to the Other Side) (The Doors cover)
The Jack (AC/DC cover)
Ace of Spades (Motörhead cover)
Baba O'Riley (The Who cover) (with drum solo)
As Bad As I Am
The Boogieman Surprise
I'm Eighteen (Alice Cooper cover)
Combination (Aerosmith cover)
People Who Died (The Jim Carroll Band cover)
Sweet Emotion (Aerosmith cover) (with 'Voodoo Child' snippet by Jimi Hendrix) Bushwackers
"Heroes" (David Bowie cover)
Train Kept A-Rollin' (Tiny Bradshaw cover)

Ráadás:
School's Out (Alice Cooper cover)
Anarchy in the U.K. (Sex Pistols)



Johnny Depp, turné, The Hollywood Vampires, Alice Cooper, Joe Perry, The Darkness, Sergeant Steels

 

 

Szólj hozzá!


Kiss Tibi csokipapírt tervezett

Kiss Tibi csokipapírt tervezett

Ráadásul nem is akárki kérte fel erre, hanem a 160 éves Gerbeaud cukrászda, és nem is egy "mezei" csokit fog beburkolni az általa megtervezett...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Boszorkányok pedig nincsenek... vagy de?

Lehet musicalt csinálni egy Arany-balladából? Úgy tűnik, igen. Arany János születésének 200-évfordulójára született Pesty Nagy Kati szívéből – akármit is jelentsen ez – és tollából, valamint Derzsi György lelkéből – akármit is jelentsen ez – a musical-ballada a Vörös Rébékből, amit ráadásul az Arénában mutatnak...

Utolsó turnéjára indul a KISS!

A legendás együttes 45 év zenélés után bejelentette utolsó turnéját, amely “Az Út Vége” nevet viseli (“End Of The Road world tour”). A hírt az America’s Got Talent fináléjában jelentették be szeptember 19-én.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek