Mielőtt belekezdenék – immáron sokadszorra – elfogultságot jelentenék be a Konyha zenakarral kapcsolatban (is). Amikor annak idején (pontosan már nem is tudom mikor) először hallottam a rádióban felcsendülni az Asszem visszafekszem című nótát, asszem, akkor váltam igazi rajongóvá. Azóta fél szemem a fiúkon, és igyekszem minél több koncertjükön megjelenni, mivel a "jófajta" dallamokhoz (hála az angyaloknak) erőteljes, érzelmekkel teli, és magával ragadó előadás is társul. Hogy ez mennyire igaz, máris kiderül az alábbi beszámolóból, ami ezúttal – elfogultságomra való tekintettel – Kánya Gyöngyvér gondolatait tükrözi:
Nem biztos, hogy az ember fia vagy lánya bejglisütés, karácsonyi ajándékvásárlás és egész hetes plusz egy napos taposómalom után éppen egy álruhás farsangi koncertnek kikiáltott buliba vágyik. Sőt. De aki rászánta magát és elment, az garantáltan nem csalódott. Megtudhatta, milyen, ha angyalszárnyakba bújt „konyhás fiúk” és Péterfy Bori, az UFO-nak öltözött frontleány tölti meg vibráló energiával a szombat éjszakát.
A Barba Negra egy elvarázsolt hely. Különösen az volt szombat este, mikor az egyik sarokból szuperhősök, a másikból vámpírlányok, a harmadikból pedig maga Mr. Bean köszöntött ránk. Vihogó és állandóan magukat fényképező tinik az első sorokban, diszkrétebben, arcukat maszkkal takaró harmincasok egy kicsit hátrébb, a bárpultoknál várták a fejleményeket. A ruhatár előtt kígyózó sorok, a kalózhajó minden matróza – jelen esetben csaposa – bevetésre készen állt. Ami azt jelezte, hogy a teltház garantált. Aggódtunk is kicsit, hogy hátha elkéstünk, mert ezen az estén az előzenekar számunkra egy főkoncerttel is felért: a nagyszerű Konyha melegítette be a sulitól és munkától fásult közönséget. A fiúk földre szállt angyalként, fekete pólóban vagy ingben, hófehér angyalszárnyakkal kívántak mindenkinek boldog karácsonyt, majd csaptak bele a hol pörgős, hol pedig lassú, de mindenképpen erős mondanivalóval megfűszerezett igazi Konyha-nótákba. Párakban rögtön felmerült a kérdés, hogy kik ezek a sráco, és hogy miért olyan ismerős az állandóan „hallelujázó” frontember. Nos, az énekes-gitáros, Szepesi Mátyás egyenlő a Magashegyi Underground gitárosával, de akik Random Trip vagy éppen Kaukázus bulikra járnak, azoknak is feltűnhetett már állandó fekete kalapjában. A Konyha? Egy kellemes hely, ahol mindig jó lenni. Mi szeretjük már 2010 óta, bár az első lemezük Konyhanyelv címmel csak tavaly jelent meg. De ütött is, nagyot. Azóta tudjuk, hogy mindig – minden bulira kötelező kellék a fogkefe, és azt is, hogy a „Boldogság, fényes szálloda, de nincs üres szoba”. Szombaton volt Kiskifli, Lisszabon, stoppoltunk egy kamiont meg közös éneklés, sőt, Matyi angyalszárnya is a közönség közé repült, aztán egy kis technikai malőr, konkrétan a basszusgitár erősítője eldőlt, de a három muskétás: Dani, Márk és Matyi ezt a helyzetet is szépen megoldották. Legközelebb Debrecen készüljön a „lerobbant hangzású popzenére”, aztán januárban jön a Corvintető, majd próbák, próbák és próbák, a végén pedig stúdióba vonulás. Egy biztos: mi már nagyon várjuk a végeredményt!
(Ha már január, és Corvintető. Amennyiben a fákon didergő csiripelő madaraknak hihetünk, a januári koncert egészen különlegesnek ígérkezik, mivel az aktuális művészpartner az egyre nagyobb tömegeket megmozgató Szabó Balázs bandája lesz! Érdemes tehát figyelni a profiloldalt, mert mindenkinek jobb lesz így...)
Miután a Konyhát szó szerint kitakarították (ez esetben a színpadról), előkerült az a bizonyos rúd, amin általában lengén öltözött leányok szoktak volt esti tornát végezni a 18 pluszos szektorokban. Közben a maszkabál résztvevői is egyre közelebb húzódtak a színpadhoz, hisz mindenki élesben szerette volna látni az érdekesnek ígérkező koreográfiát. Mikor a függöny szétnyílt, egy pillanatra sokkot kaptam a látványtól, ugyanis a zenekari tagok egytől-egyig óriási állatos maszkban a fejükön jelentek meg, míg Bori, háttal a közönségnek ,úgy festett, mint egy Man in Black film gonosz főszereplője. Szerencsére a kezdő szám után azonnal megváltak az ijesztő ábrázatuktól, ami valószínűleg nekik se lehetett túl kellemes viselet. Spec én a mai napig nem tudom, hogy láttak ebben a maskarában bármit is a színpadon, de hát aki profi....
Borival kapcsolatban nekem mindig az jut eszembe, hogy Ő a magyar underground nagyasszonya. Kicsit sablonos meg kicsit közhelyes megfogalmazás, de szerintem ebben minden benne van. Nem véletlen, hogy az éneklés mellett a színészet is az élete része, és ezt a két dolgot remekül tudja ötvözni a koncerteken is. Már meg sem lepődünk, amikor egy hatalmas fátyol kezd el úszni a nézőtéren a rajongók segítségével, aminek a másik vége Bori koszorúja. De az sem újdonság, hogy folyamatos mozgásban van a színpadon, vagy épp, ha úgy tartja kedve, "szörfözik" egyet a közönség felett, illetve a bárpulton táncolva énekli, hogy labamba. Tulajdonképpen bármit tesz, mindenre vevők vagyunk. Még a rúdon pörgés és az éjszakai lokálok hangulatát idéző erotikus mozdulatsorok is bocsánatos bűnnek számítanak, hisz a lényeg a szórakoztatás, és ezt a műfajt Bori felsőfokon űzi. Ezen az estén tényleg volt minden, mi szemnek és fülnek tetszetős, és bár a végére vártunk valami konfettiesőt, ami nem tudjuk miért, de végül elmaradt, illetve nekem egy kicsit képzavaros volt ez a farsangi karácsonyos szilveszter, de ettől függetlenül nem lehetünk elégedetlenek.
Jó választás volt a szombat esti programkavalkádban!
Szólj hozzá!