A Swing á la Django! névre keresztelt szombat esti program főszereplője a Harmonia Garden. A 2006-ban alakult, hivatalosan öt - nem hivatalosan minimum hét - tagú zenekar a hazai komolyzene különböző ágazatain edződött, komoly elismertséggel rendelkező művészekből áll, akik a népzenét, a jazz illetve swing alapokat vegyítik a roma django műfajjal.
Gyakorlatilag állandó tagnak mondható az Artisjus- és Fonogram-díjas Szirtes Edina Mókus, illetve a nemzetközi színtéren is elismert Micheller Myrtill, akik hangjukkal igyekeznek hozzátenni az amúgy sem hétköznapi produkcióhoz. Mindennek megkoronázásaként egy világszínvonalú szimfónikus zenekar kíséretében született meg az a csoda, amit írásban továbbadni szinte lehetetlen. Sokat gondolkodtam azon, hová is soroljam ezt a produkciót. Komoly avagy könnyűzene? Rá kellett jönnöm, valahol félúton van az igazság. Legjobb példa erre a legutóbbi X-faktorból megismert Csordás Ákos szereplése, akinek a neve hallatán valljuk be, nem a komolyzene jut először eszünkbe. De a könnyűzenének is inkább a lájtos változata. És mégis meglepően jól működött a kooprodukció. Bár némi feszültséget éreztem rajta a színpadon állva, azt el kell ismernem, ezúttal minden hang a helyén volt.
Mókussal kapcsolatban én elfogult vagyok. Egyszerűen imádom azt a picit nyers, ugyanakkor érzelmekkel teli hangot, a rendkívül hatásos és mindenkit magával ragadó előadásmódot, amit minden fellépésén atombiztosan hoz. Bármilyen koncerten találkozom vele, tuti, hogy a produkciója után közvetlen körbetekintve csak tátott szájjal lemerevedett embereket látok magam körül. Ő maga a nagybetűs ELŐADÓMŰVÉSZ. Akinek mellesleg még a humorérzéke is kiváló.
Myrtill nekem maga a swing. Lenyűgöző látni élőben, ahogy énekel, és mondhatni együtt él a zenével. Minden procikájában lüktet a ritmus, és mivel folyamatosan mosolyog, egyszerűen képtelen bárki is fülig érő száj, és csendesülős koncert lévén kéz, láb avagy fejrángás nélkül nyugodtan ücsörögni a székében. Legszívesebben azonnal indulnék a táncparkettre, és ropnám, amíg a zene szól, de ez esetben meg kellett elégednem a halk dudorászással.
Az est vendége volt még két kiváló művész is, az ifjabb korosztályt képviselő Oláh Ernő többszörös hegedűverseny-győztes hegedűművész, és a már rutinosnak mondható Sörös Jenő, aki a brácsa megszólaltatásának mestere. Az elhangzott művek közt akadt komolyzenei, népzenei, és könnyűzenei darab is, így valóban igaz volt a "kultúrák találkozása" jelző a eseményt hirdető plakátokon. Időnként azon kaptam magam, hogy már nem is arra figyelek, éppen ki van a színpadon, egyszerűen csak hagytam, hogy átjárjon a zene. Igazából egy idő után úgy tűnt, mintha az összes fellépő művész egy nagy közös családi zenekarrá egyesülne, mi nézők pedig az örökbefogadott gyermekek szerepében érezhettük magunkat. A végjátéknál még egy kis össznépi éneklés is belefért, ami egy ilyen típusú koncert alatt nem megszokott dolog.
Úgy gondolom, aki jegyet váltott az eseményre, azon túl, hogy az éves jótékonysági fogadalmát teljesítette, még jól is érezte magát, tehát a rendezvény elérte célját. A rendezvényből befolyt összeg a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnál jó helyen landolt, reméljük sikerül hasznos dolgokra költeni. Aki pedig esetleg kedvet kapott egy kis magyaros django swinghez, annak jó hír, hogy a Harmonia Garden a tervek szerint egy fővárosi szórakozóhelyen heti rendszerességgel várja majd a különleges zenei élményeket kedvelők táborát! Ígérem, oda én is benézek majd! :)
Szólj hozzá!