Nem volt az In your room. Depeche Mode-ra az ember számokat hallgatni megy, nem virgázó zenészeket olvasni, nem szólókat vizslatni, nem kiállásokat és átvezetéseket firtatni, hanem találkozni azokkal a dalokkal, amiket (nem amelyeket!) félrészegen be-betesz olykor-olykor, ha dalokra van szükség egy házibuliban. A Depeche Mode tudja a partit és tudja a hálószobát.
És tudja a koncertet. A Depeche Mode három tagból áll, a mai technikával meg egy dobossal simán elhitetik, hogy fehérizzásig melózzák magukat azért, hogy megszólaljanak, pedig egy jó potméteres lekezeli az egészet. Hogy mégis jó, és koncertélményt tudnak adni, az David Gahan műve, aki a műsor jelentős részét már többször adta elő, mint ahányszor Alex Ferguson ült a Manchester United kispadján. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, megvan az a sodrása, aminek a vége mosolygó ujjongás a publikum részéről. Ennyi viszont elég is ahhoz, hogy mindenki megboldogulva távozzék, és elmondhassa, pontosan olyan koncerten volt, mint mások Londonban, Bécsben, Párizsban, Milánóban, Amszterdamban vagy Brüsszelben. Mert semmi különleges nincs abban, hogy látunk két palit egy-egy szinti mögött matatni, abban sincs semmi truváj, hogy egy dobos úgy üt, mint egy óramű, ami ebben az esetben lényeges, az a megszólaló dalok.
Arra jól ráéreztek, hogy kár erőltetni az új lemezt, mindenki az In your room-ra kiváncsi, de az nem volt. Jó, azért volt erőltetve, de éppen csak egy kicsit később érkezve is már a Try walking in my shoes-ra téblábolhatott a közönség a szektorok meredélyén a helyét keresve. Volt tökéletes kivetítés, amitől egy stadionkoncerten már itt sem vizeljük le a bokánkat, viszont sosem látott fekete-fehér forgatott anyagok mentek, amelyek(!) a legszebb Corbijn-időket idézték, többek között ezért is érdemes volt ott lenni. És szóltak a dalok, Gahan pörgött, Gore gitározott, minden stimmelt.
Csak valahogy ez már időutazás, ami marha jól tud esni, jól is esett, de a holnap nem azzal fog kezdődni, hogy tegnap voltunk Depeche Mode koncerten. Aki nem tinédzser kollégistaként tanulta meg használni a mozgólépcsőt, annak ez már nosztalgia, nem aktualitás, ezeket a dalokat meg bárki meghallgathatja gyakorlatilag ugyanígy, ha nagy hangerővel teszi és odaképzel néhány fejére hamuzó embert, még az élmény is közelít. Viszont egyet sosem fog tudni elmondani: voltam Depeche Mode koncerten.
(Fotók: Live Nation)
Szólj hozzá!