Belga-koncert túlélő üzemmódban

Minden koncertnek megvan a maga lúzere. Szerencsés esetben más az, most persze nem így történt. De ne szaladjunk előre.

A Bëlgát én speciel azért szeretem, mert kiteljesíti az abszurdhoz és a szürreálishoz való vonzódásom. Mégis, melyik koncerten fordulhat elő, hogy a közönség magából kikelve üvölti a refrént, olyanokat például, hogy "BENZINKÚT", "TÉRTIVEVÉNY" vagy " PALACSINTA"? Mint a L'art pour L'art, csak éppen mainstream zenében... A legjobb és legnépszerűbb számaikban a rögvalót ragadják meg, és nem, nem emelik költői magasságokba, hanem pontosan ott tartják, ahol találták. Ezért férnek hozzá olyan sokan.

Az új lemezt még csócsálni kell, gondoltam, nem készülök fel, majd a koncerten meghallgatom a számokat, de esélytelen volt a szöveget érteni, annyira hangos és torz volt az egész, a dallam meg... hát, ahogy elnéztem, copy-paste-tel lehetett volna a tömeg nagy részét áttenni a Sziget partisátrába. Nekik nagyon bejött. Nyilván nem véletlen az irány, Titusz mindig tudja, honnan passzát a szél. Pedig nem annyira homogén a közeg, amelynek zenélnek, esküszöm, láttam, hogy egy behemót a könnyét törülgeti a Magyar Nemzeti Hip-hop melodramatikus részénél ("Magyar égre magyar csillagot!")...

Ami meg a lúzerséget illeti.

Rögtön a második számnál leöntöttek egy korsó sörrel. Fogalmam sincs, hogy sikerült a srácnak, mert ő speciel meg sem moccant, talán az lehetett a gond, hogy már nem bírta tartani a műanyagot, annyira merev volt. Egy fesztiválon ez oké, az ember letörli vagy leöblíti a fröccsével, de január végén, zárt térben ez nem akkora élvezet. A lábad alatti sörtengerről nem is beszélve, de szerencsére a szomszédom platformban volt, helyet cserélt velem. Feltehetően a korom miatt álltam értetlenül egyébként a sör-jelenség előtt. Vajon, mi a terv: ha teli pohárral a kezedben ugrálsz, mint egy idióta, miből gondolod, hogy a pohár tartalma bent marad, és nem a földön meg a körülötted állókon landol? Jobb esetben ezt a zenekar pont leszarja, az a lényeg, hogy mindenki remekül érezze magát, de az Akváriumban még a színpadra is jutott a léből, szóvá is tették... Hát, én még azt is szóvá teszem, hogy a NagyHall padlója konkrétan úszott a folyékony kenyérben, és ha ez az általános és elfogadott, akkor behúzom a nyakam és kussolok. És veszek egy gumicsizmát.

Szívtam a fényekkel is, én konkrétan betiltanám a stroboszkóp-effektet, a villogást, kénytelen voltam sokszor a földre szegezett tekintettel hallgatni a bulit, a padlón meg már tudjuk, mi volt... Az, hogy megsüketültem, sajáthibás, nyilván ekkora hangerő az elvárt, csak az én fülem nincs eléggé kivájva ehhez.

Mint ahogy arra sem vágyom különösebben, hogy heringként álljak (jó, a hering leginkább fekszik) a küzdőtéren, mert pénteken olyan sokan voltunk, hogy még a lépcsőn is, ami megint jó hír a szervezőnek és a zenekarnak, kevésbé komfortos a lúzernek. A győztesek láthatóan nem törődtek a közelséggel, de ez csak azért lehetett, mert nem egy benga állat ugrált a lábukon, akinél még attól is lehetett tartani, hogy egy óvatlan pillanatban lefejel a jumbósapkás fejével vagy eltöri az orrom a karjával, amivel folyamatosan szeletelt. Értelmetlen dolog lett volna arrébb menni, mert eredetileg ő sem előttem állt. Azt sem láttam, mikor érkezett, egyszerűen lett. Rutinpálya. (A sokéves fesztiválos tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy én vagyok mindenhol az állatidomár: a zsiráfok kizárólag elém állnak, a hangyaút is rajtam vezet keresztül, és a színpadnak háttal álló, egymással üvöltve beszélgető sakálok is kizárólag mellettem szoktak falkázni.)

Szóval, ez mind egyéni szociális problem, legalábbis egy része. Mert nem hinném, hogy általános követelmény piában gázolni, nyomorogni, mert attól cseng a kassza szépen, és azt sem gondolom, hogy a tömegben bármit lehet, csak azért, mert jó a buli és amúgy is tökrészeg vagyok, kabbe.

Ha igen, akkor tisztelettel bocsánatot kérek, egyúttal kiiratkozom bizonyos koncertekről. Vagy én is iszom. Valami.

A zárógondolatot a Bëlga új lemezéről veszem kölcsön.

"Mivót, mivót?
Én kérdezem, hogy mivót?
Figyelj, fogalmam, nincs bazze.
Nagyon sok ital vót,
étel nem vót.
Nem emlékszem teljesen.
Hol voltunk? Mikor?
De hol? Meddig vótunk?
Kivel?
Figyelj, foggalmam nincs,
nem érted?
Közöm nem volt semmihez.
Állatok módjára viselkedtünk?
Nem emlékszem. Hallod? Mivót?"

Hát, ez vót.

Megjegyzés: a címben is Bëlga-t írtunk eredetileg, de a program nem csumpázza.