Az angol csapat – amely egyébként idén ünnepli megalalulásának kerek huszadik évfodulóját – egyre többször tűnik fel a hazai színpadokon, aminek én személy szerint kifejezetten örülök. Idén ráadásul egy vadonatúj albummal is megörvendeztették a rajongókat, ami a Post Human sorozat második darabja. Ennek apropóján turnézgatnak a fiúk európában, és szerencsére Budapest is bekerült az útvonaltervbe. Úgy tűnik, kedvelik a magyar rajongókat, hisz' lassan minden évben meglátogatnak minket, ráadásul mindig valami újdonsággal térnek vissza.
A Post Human: Nex Gen névre keresztelt album május végén került ki hivatalosan a zenei megosztókra, amit a szakma és a közönség egyaránt pozitívan fogadott. Az album borítóján szereplő "hölgyemény" a Parkos koncerten is megjelent a kivetítőkön, és még mielőtt elkezdődött volna az igazi őrület, s biztosított minket arról, hogy életünk legjobb élménye előtt állunk, ugyanakkor készüljünk fel arra lélekben, hogy egyben ez lesz az utolsó is.
A buli kezdete előtt volt némi aggodalmunk, hogy ez a fenyegetés valós, de nem a produkció részéről, inkább a közönség soraiban megjelent érdekes figurák miatt. Ezalatt nem a némi emós beütéssel full feketében parádézó rajongókra gondolok, hanem azokra, akik már a Park bejáratát is nehezen találták meg nem csekély alkoholos befolyásoltságuk miatt. Őrök dilemmám, hogy vajon mi értelme pénzt adni egy koncertért, amiből egyébként egyetlen percet sem lát vagy hall, annyira bódult állapotban vág neki a kalandnak. És nem is emlékszik rá, feltehetően...Minden koncerten/fesztiválon találkozunk legalább egy - de inkább több - olyan emberrel, aki full részegen benyomul a tömegbe, nem kímélve se nőt, se férfit, majd mielőtt még elkezdődne a program - amiért elvileg ellátogatott a helyszínre -, ugyanabban a beszámíthatatlan állapotban masíroz kifelé, hogy igyon még valamit, esetleg kiürítse a szervezetében felgyülemlett folyadékmennyiséget. Erre a tevékenységre találta fel az emberiség a kocsmát, ahol még belépőt se kell fizetni, viszont rengeteg hasonszőrű egyeddel lehet komoly eszmecserét folytatni. Nincs azzal baj, ha valaki csak úgy tud ellazulni a koncerten, ha megiszik néhány pohárral, de figyeljünk már oda egy kicsit jobban egymásra, és ne rontsuk el mások szórakozását.
Visszakanyarodva az érdemi részre, a BMTH-tól megszokott, hogy nem csak zeneileg rakják össze az aktuális programot, hanem a látványra is ügyelnek – a mostani folyamatos interakció a kivetítőn egyértelműen dobott a produkción. A tűzcsóva, a lépcsős emelvény és a háttérvetítés nem újdonság, mint ahogy a központi figura, Oli Sykes által összerakott, kellőképpen hatásos dramaturgia sem, viszont részemről megunhatatlan kategória. A dallistát leginkább a korábbi albumokból válogatták össze, de azért persze a NexGen is bemutatkozott.
Az átadott energiamennyiséggel most sem volt baj: Oli közvetlensége továbbra is kellően szimpatikus ahhoz, hogy rajongjon érte az ember. Neki sosem okoz gondot vegyülni a rajongókkal, és ezúttal is szerencsés volt, aki korán érkezett és megvetette a lábát az első sorban, mivel így lehetősége volt alaposan letapizni ikonikus frontemberünk felsőtestét.
Sajnos a hangzással - Yungblud után - itt is akadtak problémáink, ami egyre inkább aggasztó a Park minőségi szolgáltatására nézve, ugyanis nehezen védhető, hogy a hozzánk érkező külföldi sztárok ne profi szakembereket cipelnének magukkal technika-ügyben. Az énekből alig hallatszott valami, a dallamot pedig a folyamatos torzulás miatt nemigen lehetett kivenni. Ha alapból nem ismerném a szerzeményeiket, tuti nem találtam volna ki melyik dal szól éppen. Jó lenne ezzel valamit kezdeni, mert így kevésbé élvezhető a műsor.
Legalábbis józan fejjel...
Még több fotó ide kattintva: BMTH
Bring Me The Horizon, BMTH, Live Nation, Post Human: Nex Gen, turné, Budapest Park, Oli Sykes, koncert, 2024
Szólj hozzá!