Az estét nyitó francia Betraying the Martyrs tagjai már tíz éve zenélnek együtt, és az elmúlt néhány évben egyre nagyobb ismertségre tettek szert a metalcore világában. Elvárások nélkül érkeztem a koncertre, hiszen nem igazán ismertem a zenekar összetételét, csupán néhány dalukat hallottam, illetve a zenekar neve volt ismerős, hiszen már nem először járnak Magyaroraszágon: 7 év alatt ez volt a 6. koncertjük nálunk.
Egészen pontosan kezdtek, ami nálam pluszpont. Az első 1-2 dalnál még alig mozdult meg a tömeg, csupán az első pár sor, azonban ahogy haladt előre a koncert, a zenekar bíztatására beindult a circle pit és a wall of death is (amiktől általában kicsit féltem az életem, de most viszonylag veszélytelen volt, tekintve hogy még csak félig telt meg a nézőtér).
Pár apróság miatt azonban nem volt számomra 10/10 koncertélmény, főleg azért, mert kicsit sablonnak tűntek a dalaik. Hiába jött be a stílusuk, számomra egyhangú volt. Azt viszont meg kell hagyni, hogy lelkesedésben, színpadi jelenlétben nagyon ottvannak a srácok: Victor Guillet énekes (és szintis egyben, ez elég különleges) és Aaron Matts frontember kiváló összhangban voltak, és folyamatosan ezerrel pörögtek, így lett végülis egészen élvezhető ez a félórás bemelegítő koncert.
Viszonylag rövid szünet után következett a Wage War. A floridai zenekar 8 éve alakult meg, és eddig a metalcore legnagyobb neveivel játszottak együtt turnékon, úgy mint az I Prevail, a The Amity Affliction, az Every Time I Die, a For Today, az Of Mice & Men, és a Parkway Drive. Legutóbbi albumuk dalait az A Day to Remember és a Comeback Kid tagjai segítettek megírni, és meg kell hagyni, a végeredmény kiváló lett: a dalok fülbemászóak és könnyen együtt énekelte velük a közönség, amely lassan megtöltötte a termet, sőt annyira belelkesült, hogy többen crowd surföltek is.
És akkor elérkezett a várva várt pillanat, színpadra lépett az este főfellépője, az August Burns Red. A zenekartól sokat vártam, hiszen már volt szerencsém élőben látni őket a Killswitch Engage előtt a Parkban, és akkor fenomenálisak voltak, de most sem kellett csalódnom. A setlist igen vegyesre sikerült, nem úgy mint tavaly, amikor a Messengers lemez 10. évfordulója kapcsán a teljes lemezt újra megturnéztatták (állítólag eszméletlen buli volt).
A koncertet a tavalyi lemez első dalával, a "King of Sorrow"-val indították,
illetve elhangzott még a Phantom Anthem-ről az Invisible Enemy (amiért a banda idén Grammy-jelölést is kapott, bár sajnos díjat nem) és a The Frost is. De játszottak régebbi számokat is, amiket a közönség ugyanúgy tombolt végig, mint az újabbakat.
Többször beindult a circle pit a frontember bíztatása nélkül is, illetve a tömeg egyszerre mozgott, mindenki, nem csak az első néhány sor, amit mindig elképesztő jó érzés nézni, és átélni. A koncert iszonyú gyorsan véget ért, alig volt hosszabb, mint egy óra, pedig még szívesen elhallgattam volna. 12 dal után a zenekar levonult, de egyből vissza is tértek. A ráadás egy dobszólóval indult, amikor is Matt Greiner dobos megmutatta, hogy mit tud. Ezt követte a Float és a White Washed, ami kiváló lezárása volt a koncertnek.
JB Brubaker frontember csupán néhányszor kommunikált a közönséggel, így nem ez pörgette az embereket, hanem az előadásmód, a zene, az viszont nagyon, hiszen olyan hangokat tolt ki magából az ember, hogy az elképesztő. De azért amikor a dobszóló után Matt kiállt a színpad elejére, és hálásan megköszönte, hogy eljöttünk, és hosszasan dicsérte Budapestet, akkor azért egy óriási tapsot kapott a hálás közönségtől.
Mindent összevetve kiváló hangulatú este volt, a zenekarok odatették magukat, az August Burns Red-ben pedig ismét nem kellett csalódnunk.
August Burns Red, Akvárium, metalcore, keresztény metal, Betraying the Martyrs, Wage War
Szólj hozzá!