Egy cseppnyi karnevál – Neoton Swing Show
Jómagam két kategóriát állítottam fel hallgathatóság tekintetében, van, amihez érdemes volt hozzányúlni, mert talán jobb, mint az eredeti, és sajnos létezik olyan is, ami nekem már nagyon erőltetett. Az utóbbi időben volt szerencsém több olyan rendezvényen is megjelenni, illetve feldolgozásokat meghallgatni, ahol az említett műfaj került előtérbe. Pozitív és negatív tapasztalatokkal is gazdagodtam, ezért ha egy esemény alkalmával meghallom a swing szót, már kicsit óvatosabban vágok neki a zenei élménynek.
Szombat este a Syma Rendezvényközpontban szintén egy ilyen újraértelmezett dalokkal és zenekari háttérrel kombinált koncertre voltam hivatalos, ahol Csepregi Éva, a felejthetetlen Neoton együttes énekesnője adott elegáns koncertet. Egy korábbi beszámoló alkalmával már eldicsekedtem, hogy van szerencsém birtokolni néhány eredeti bakelit lemezt még az „őskorból”, ahol például a Neoton albumai is megtalálhatóak. Személyes kedvencem a „pózoljunk napraforgó előtt” borítóval megáldott, az album címére is utaló (Napraforgó) 1979-es példány, amelyen olyan slágerek találhatóak, mint: Ha szombat este táncol, Forrófejű lány, Hazafelé, vagy az egyik legkedveltebb diszkó sláger a Santa Maria. Ebből talán az is kiderült, hogy már egészen apró gyermekként is imádtam a Neoton dalokat, és a mai napig szívesen hallgatom, ha megszólal a rádióban vagy egy buli alkalmával. Talán ezért is érdekelt annyira, mi lesz, ha a 70-es évek diszkó hangulatát ötvözzük a swing világával. Nagy örömmel jelentem, nem kellett csalódnom!
A színpadkép, a fények, a háttérvetítés és a táncosok is tökéletes egységet alkottak. Nem volt hiányérzetem, és nem is taszított a látvány, vagyis pont annyi volt, amennyit a műsor és a műfaj megkövetel. Csepregi Éva valóságos dívaként lépett a színpadra, és ebből az eleganciából a koncert során egy percig nem engedett. Talán nem haragszik meg, ha úgy fogalmazok, mintha most találta volna meg igazán a helyét. Mondhatni: jó időben, jó helyen, megfelelő csomagolásban. Ha a dalok újraértelmezett változatait nézzük, szerencsére, itt is az igényesség volt a fő szempont. Nem erőszakolták rá feltétlenül a swing alapvető jellemzőit, csupán egy kis vérfrissítést kaptak a szerzemények, amitől igazán élvezhetővé váltak.
Az est folyamán két vendég is helyet kapott a műsorban. Egyikük az Orfeum sztárja, ahol rendszeresen telt házas koncerteket ad. Farkas Gábor Gábrielről van szó, akinek egyedi hangszíne, lenyűgöző előadásmódja és a műfaj iránti elkötelezettsége a helyi közönséget is elvarázsolta. Akár duett, akár egyéni produkció, akár zongorajáték, minden helyzetben a tökéletességre törekszik. Az est másik vendégművésze Hajós-Dévényi Kristóf, aki a The Unbending Trees (a zenekar munkásságának megismerése erősen ajánlott!)énekeseként lehet ismerős, de számos neves művésszel dolgozott már együtt. A két vokalistát mindenképpen kiemelném, már csak azért is, mert egy közös szám erejéig ők is a színpad előterébe kerültek. Név szerint Lukács Andrea és Micheller Myrtill. A zenei aláfestést pedig a Magyar Virtuózok Kamarazenekarnak köszönhettük. Külön köszönet a csodálatos koreográfiáért, amellyel a háttérben munkálkodó táncosok színesítették a műsort!
Aki esetleg nem tudott megjelenni a szombati koncerten, az se keseregjen, hisz a Neoton Swing produkció album formájában is elérhető, így nyugodt otthoni körülmények között is akad lehetőség egy kis nosztalgiázásra.
Szólj hozzá!