Nem a Battersea Power Station az egyetlen épület, amelynek történetébe beleszövődött egy lemezborító. Van, ahol egy erőműből, máshol egy bérházból vagy egy teljesen jelentéktelen londoni utcából lett olyan kultikus hely, amelyet ma már zenetörténeti emlékként keresnek fel a rajongók.
- 96–98 St. Mark's Place, New York – Led Zeppelin: Physical Graffiti (1975)
A Led Zeppelin borítóján látható két East Village-i bérház ma is áll. Peter Corriston tervező hetekig járta New Yorkot, mire megtalálta a megfelelő, szimmetrikus homlokzatot. Egy apró szépséghiba azért akadt: az épület túl magas volt a négyzet alakú borítóhoz, ezért egy teljes emeletet egyszerűen eltüntettek a képről. A házak azóta a rockrajongók New York-i zarándokhelyei közé tartoznak. - 23 Heddon Street, London – David Bowie: The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars (1972)
A helyszín kiválasztásában semmi magasztos nem volt: Brian Ward fotós műterme a közelben volt, Bowie pedig egy hideg, esős januári estén kiállt az utcára. A háttérben látható K. West felirat egy szőrmeüzleté volt, később mégis mindenféle titkos jelentést tulajdonítottak neki. Az üzlet rég eltűnt, a helyet viszont ma emléktábla jelöli, és Bowie-rajongók keresik fel a világ minden részéről. - Berwick Street, London – Oasis: (What's the Story) Morning Glory? (1995)
Az Oasis sem valamilyen monumentális látványosságot választott: két férfi egyszerűen elsétál egymás mellett a Soho egyik utcáján. A helyszín azonban nem volt teljesen véletlen, a Berwick Street akkoriban lemezboltjairól volt ismert. A borítóval pedig maga az utca is bekerült a britpop képeskönyvébe. - Abbey Road, London – The Beatles: Abbey Road (1969)
Itt még épület sem kellett: elég volt egy zebra. Iain Macmillan mindössze néhány percet kapott a fotózásra, miközben egy rendőr feltartotta a forgalmat; hat kép készült, ezek egyikéből lett minden idők egyik legismertebb lemezborítója. A zebra ma már önálló Beatles-látványosság – miközben néhány méterre tőle természetesen ott áll az Abbey Road Studios is.
A lemezborító tehát néha fordítva is működik: nem egy híres hely ad jelentést a képnek, hanem a kép tesz híressé egy addig hétköznapi helyet. A Battersea Power Station története most még egyet csavar ezen: az Animals révén lett rockikon, most pedig valódi koncerthelyszínként lép be a zenetörténet következő fejezetébe.
A Pink Floyd 1977-es Animals albumának borítóján a hatalmas erőmű négy kéménye között egy felfújható rózsaszín malac lebeg – azóta pedig gyakorlatilag lehetetlen úgy ránézni az épületre, hogy egy Pink Floyd-rajongónak ne ez a kép jusson eszébe.
Most maga az épület is zenei helyszínné válik. Az Apple Music Hall mindössze hatszáz néző befogadására alkalmas, vagyis kifejezetten intimebb koncertekre tervezték. A terem ugyanakkor technikailag jóval nagyobb produkciókra is fel van készítve: a színpad arénaszintű látványtechnikát is képes fogadni, a zenészek hagyományos elrendezésben vagy a közönséggel körülvéve is játszhatnak.
A hangzásról 48 hangfalas térhangzású rendszer gondoskodik, a koncerteket pedig legalább 16 kamerával lehet rögzíteni, többcsatornás hangfelvétellel együtt. A terveik szerint az itt rendezett fellépések egy részét élőben is közvetítik majd.
A malac, amely majdnem megbénította a londoni légiforgalmat
A Pink Floyd az Animals borítójánál is a korábban velük dolgozó Hipgnosis műhelyéhez fordult. Storm Thorgerson eredetileg egészen más – és jóval provokatívabb – borítóötlettel állt elő, Roger Waters azonban azt javasolta, fényképezzék le a lakóhelyéhez közeli Battersea Power Stationt, a kémények közé pedig kerüljön egy hatalmas, repülő malac. Thorgerson eleinte nem volt elragadtatva az ötlettől. Végül azonban Waters malaca győzött – és megszületett Algie, a mintegy 12 méteres, héliummal töltött rózsaszín disznó.
A fotózás három napig tartott – és nem ment simán. Algie az egyik alkalommal elszabadult, és a levegőbe emelkedett; a hatóságoknak a környék légiforgalmát is korlátozniuk kellett miatta. Amikor végre sikerült megfelelő képet készíteni az erőműről, újabb probléma akadt: túlságosan sütött a nap. A végleges borító ezért valójában montázs lett. A komorabb, első napi felvételre illesztették rá a malacot – és ezzel megszületett a rocktörténet egyik legismertebb lemezborítója. Algie pedig később a Pink Floyd koncertjeinek visszatérő szereplőjévé vált.
Több mint koncertterem
Az Apple Music Hall kialakításakor az épület ipari múltját is igyekeztek megtartani: megmaradtak a jellegzetes téglafelületek és boltívek, az új koncertteremből pedig az üvegfalon át az egykori erőmű belső tereire és a Temzére is kilátás nyílik. Hogy Algie is helyet kap az új koncertteremben, azt egyelőre nem árulták el. Pedig ha van épület, ahol egy repülő rózsaszín malac nem szorulna különösebb magyarázatra, akkor ez az...
Az Apple Music Hall szeptember 28-án nyílik meg, az első fellépőket azonban egyelőre nem jelentették be. A hatszáz férőhelyes terem ráadásul nem egyszerű koncerthelyszín: egyben komplett felvételi és közvetítőstúdió is. Egy itt adott koncertből helyben készülhet többcsatornás hangfelvétel, térhangzású mix és legalább 16 kamerás videó, az előadásokat pedig világszerte élőben is közvetíthetik. Az Apple ezzel bizonyos értelemben visszatér a koncertszervezéshez is: az iTunes Music Festival, majd Apple Music Festival néven futó londoni sorozata 2017-ben ért véget.
Kicsit olyan modell ez, mint amit egykor az MTV képviselt: nemcsak közvetíteni a zenét, hanem saját exkluzív koncertélményeket létrehozni, rögzíteni, majd eljuttatni őket a világ közönségéhez. És ha ebből egyszer kialakul egy Apple Unplugged, azon egyáltalán nem lepődnénk meg.
Szólj hozzá!