Az „előzenekar” elnevezés ezen az estén kissé fura meghatározás, ugyanis a bemelegítést a Budapest Voices csapata végezte óriási sikerrel, ami - tekintettel az általuk feldolgozott slágerekre - nem meglepő. A frissen alakult acapella csapat 12+1 főből áll, és ahhoz képest, hogy még friss húsnak számítanak a magyar zenei piacon, munkásságuk nagyon hamar beszédtéma lett a különböző fórumokon. Repertoárjuk a hazai underground zenekarok legismertebb slágereinek sajátos feldolgozásából áll, és úgy tűnik, a közönség részéről is van igény erre a műfajra. A viszonylag rövid, de szórakoztató műsor alatt a Quimby, a Kispál és a Borz, az Amorf ördögök, illetve a Magashegyi Underground egy-egy slágere is elhangzott, és azt kell mondanom, ezek a dalok hangszerek nélkül is remekül szólnak! Ígéretük szerint készül az első album, és ha minden jól megy, tavasszal egy bemutatókoncertet is szerveznek. Egy biztos résztvevője már van az eseménynek! ;)
A Magashegyi Underground eredetileg 2004-ben alakult, majd kisebb szünet és némi tagcsere után 2009 óta folyamatosan ontják a jobbnál jobb slágereket, amiket a Petőfi is előszeretettel adagol a közönségnek, közben a koncertre járók és a fesztiválozók kedvenceivé váltak, egyre növekvő rajongói bázissal a hátuk mögött. Számomra ők szintén abba a kategóriákba sorolhatók, akiket egyszerűen nem lehet egyetlen fiókba betolni: kicsit pop, kicsit rock, kicsit alternatív (bármit is jelentsen ez a szó), de leginkább Magashegyi. Bocskor Bíborkát már a Megasztár alatt is nagyon kedveltem, egyéniségével akkor is kitűnt a többiek közül. Nagyon szurkoltam, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben, és úgy tűnik, imáim meghallgatásra találtak, hiszen ma már sikeres és gyönyörű énekesnő. Különleges személyisége és előadásmódja szinte mindenkit elvarázsol. Ha zenekari viszonylatban nézzük, egyértelműen ő az anyakirálynő, de igazán kerek egésszé úgy válik a történet, hogy a fiúk profikhoz méltó alázattal dolgoznak a hangja alá.
Bíborka a kezdéskor még fátylat viselt, de az első dal után a maga elegáns módján szabadult meg a felesleges ruhadarabtól. Ekkor tűnt fel igazán a rövidre vágott zöldes-kékes (megvilágítástól függő) árnyalatban pompázó hajkorona, amiből, ha jól számoltam, 3 hosszabb fonott tincs lengedezett tánc közben. Szepesi Mátyás (gitár) természetesen kalapban, Toldi Miklós a doboknál természetesen napszemüvegben, Fűrész Gábor (basszusgitár) öltönyben, az alapító Fodor Máriusz (billentyű) szintén kalapban, Bíborka pedig egy, a kisfeketén némiképp túllépő, de még mindig ízléses ruhában jelent meg.
Vendégszereplőnek pedig ki mást hívhattak volna, mint a Magashegyi dalszövegekért felelős Tariska Szabolcsot, aki több számban is szólózott, és ha épp nem az éneklésre koncentrált, akkor pedig vadul tombolt a színpadon. A zenekar közvetlenségének élő példája volt, hogy a Szeplős váll című számot a színpadról lesétálva a rajongók közt is elénekelték akusztikus formában, illetve a helyszínen jelenlévő legifjabb koncertlátogatóknak külön produkció is jutott. Persze minden dalt végig énekeltünk, táncoltunk, mert egy ilyen koncerten, ugye, nem lehet csendben egyhelyben álldogálni, és meredten bambulni magunk elé. A végére annyira belejöttünk, hogy a zenekar levonulását követő dj szett alatt sem bírtunk leállni, és nyomtunk még egy rövid „afterpartyt” a parketten. Majd kellően ki/felmelegedve futottunk az éjszakai buszhoz, amire alig fértünk fel, de igazából olyan jót tomboltunk, hogy aznap este - vagy inkább másnap hajnalban – már semmi nem tudott kihozni a sodrunkból.
Na ezért érdemes koncertekre járni!
Szólj hozzá!