Na mindegy, így alakult, beszorultunk a Prielle Kornélia utcába, de legalább tisztességesen meg is telt a hely. A pécsi illetőségű Junkiékra még annyira nem, és az elején én sem tudtam rájuk koncentrálni, nem is nagyon keltették fel az érdeklődésemet. Kellemes, kicsit tingli-tangli történet volt. Aztán egyszercsak előkerült egy szájharmonika, majd kisvártatva egy szaxofon és onnan valahogy megváltozott az egész. Az addig csak blues-szerűségnek tűnő muzsika életre kelt és oda kellett rá figyelni. Kifejezetten tehetséges kis társaság a Junkie Jack Flash, hajrá, előre a fesztiválok felé, az ötleteket pedig bátran bontsák ki, mert onnan kezdett érdekes lenni a koncertjük!
Mivel a Supernem csak bőven 10 után lépett színpadra, így utólag egy kicsit sajnálom, hogy nem az Akváriumban kezdtem a Nagyszínpad elődöntőjén, mert a tévéfelvételt visszanézve, a Headbengs fellépésén olyan fergeteges volt a hangulat, sajnálom, hogy kihagytam. Arról nem beszélve, hogy nem gondoltuk át rendesen, hogy simán átértünk volna a Deák térről Budára a Supernem elejére. Mindegy, így jártunk.
Papp Szabiékról már mindent leírt mindenki, amit csak lehet. Magam is sokszor, több helyütt méltattam őket, és igazából nem is mondhatok most sem mást, mint hogy egy Supernem koncert hangulata semmihez sem hasonlítható. Magával ragadó mindig és valahogy nem érzem azt, hogy olyan rendkívüli újításoknak, vagy később esetleg kínos magyarázkodásokba torkolló „geg”-eknek kellene lennie a bulijaikon, ami bevonzanák –ott-tartanák a közönséget. Aki elindul egy Supernem-koncertre, az valóban – ahogy a zenekar jelmondata is jelzi: „parádés szórakozás”-ra vágyik, és ezt minden alkalommal meg is kapja.
Volt dalpremier is (Győzelem), és bár erősen hallatszott ezen a dalon, hogy megrendelésre készült, nincs ezzel semmi baj, tökéletes lesz buzdítónak a pécsi kosárlabdázó lányoknak. Én még egy picit gondolkodom rajta…
Különösen szépen énekelt most Papp Szabi az akusztikus blokkban, és tőlük az a kb. 2 darab lassú dal is bejön, mert elgondolkodtat és elvisz egy olyan világba, ahol mindig is szerettem volna lenni. De nem tartott sokáig az „andalítás”, mert jött egy Viszlát, szevasz, Nincs feszkó, és az őrület kezdődött elölről. Nem is akartuk, hogy vége legyen. Szerencsére még volt hátra bőven track, úgyhogy kitombolhattuk magunkat. Lezárásként egy jó Tudományos-Fantasztikus Pop és mindenki boldog.
Próbálták már a Supernemet többször, többen leírni, hog y már nem az a punk-banda, ami régen volt, és tényleg nem az. Hovatovább meglett, negyvenes fiatalemberekről van szó, akik azonban mindig képesek olyanfajta megújulásra, aminek kapcsán nem hasonulnak meg magukkal. Az új lemezük – bár hangzásban eltér az előzőektől – elkezdett működni a közönségnél, pedig sokan voltak szkeptikusak. Érdekes látni, ahogy cserélődik a közönség (más régebbi zenekaroknál is megfigyelhető ez), sok nagyon fiatal emberke jön, akik szépen, lassan tanulják a szövegeket, még csak egy-két dalt ismernek, de legalább a jó zenét is akarják hallgatni, nemcsak a diszkót.
A Fonogram-díjra jelölt Supernemnek szurkolunk a díjátadón is, előre és tovább a parádés szórakozás útján!
Fotók: Barba Negra Official
Szólj hozzá!