A rock'n roll koronázatlan hazai király több mint 40 éve koptatja a világot jelentő deszkákat, de még mindig ugyanolyan lelkesedéssel, odaadással, profizmussal igyekszik meghálálni közönségének azt a hihetetlen rajongást, ami pályája során végig kísérte. És valóban igaz, rajongóinak száma nem csökken, sőt! Körbetekintve a megjelent vendégeken, örömmel tapasztaltam, hogy a fiatalabb korosztály ugyanolyan áhítattal tekint rá, mint azok, akik korban és élettapasztalatban kicsit közelebb állnak hozzá. A Fenyő örök(zöld)! Még akkor is, ha épp nem szerepel az aktuális slágerlistákon, és nem nyomatják orrba-szájba a különböző rádió- és tévéadók. Mondhatni olyan, mint egy népzenei gyűjtemény. Szájról-szájra jár a híre. No meg a dalai is.
Ahogy a koncert helyszíne felé igyekeztünk, az Árpád híd buszmegállójában már gyülekeztek a mai szemmel kissé fura rucikban és még furább frizurákban pompázó egyedek. Először még úgy éreztem ők vannak rossz helyen, rossz időben, de amint belépünk a szabadtéri színpad kapuján, azonnal megfordult a helyzet. Kicsit olyan volt, mintha visszarepültünk volna a 70-es, 80-as évek rockabilly világába. Amerre elnéztem, mindenhol csak tupírozott és zselézett hajú, James Dean és Elvis Presley utánzatokat láttam, illetve női oldalon leginkább a Grease című kultfilm szereplői jutottak eszembe. Az időutazásfílinget erősítette a színpadi díszlet, ami egy korabeli kemping (ahogy a feliraton szerepelt, camping) lenyomata volt, igyekezve minden akkori jelentős motívumot kellékként felhasználva, a homokozótól a mobilzuhanyzóig, a bambitól a kempingszékig, a Trabanttól a 2 személyes lakókocsiig. (És a kedvencem, a hippibusz: WV Transporter T1:)- aszerk.)
Fenyő Miklós, és szokásos tánckara a dalokhoz kitűnően passzoló háttérrel és a zseniális zenekarral együtt megint egy kerek egész produkciót varázsolt a színpadra. A slágerek jöttek, a jelmezként funkcionáló ruhadarabok mentek, a közönség pedig folyamatosan énekelt, táncolt, tapsolt, tombolt, mint minden egyes alkalommal. Az estnek két vendégszereplője is akadt, akik a blokkokra osztott koncert szüneteiben hol prózában, hol énekhangjukat megvillantva szórakoztatták a közönséget. Először meglepő választásnak gondoltam a Bagi Iván, Nacsa Olivér páros vendégszereplését, de azt kell mondanom, jó döntésnek bizonyult! Azon túl, hogy hozták a „megszokott” színvonalat humor fronton, amire a közönség maximálisan vevőnek bizonyult, Bagi Iván - Tom Jones hazai reinkarnációja – a Sexbomb című világslágerrel, míg Nacsa Olivér – Korda Gyuri bácsi hazai reinkarnációja – az unalomig hallgatott Mamma Maria című majdnem világhíres dallal bizonyította tehetségét énekesi babérokra törve.
Tulajdonképpen az egész koncert egy nagy időutazás volt, és eltekintve attól a szomorú ténytől, hogy nem tarthatott sokáig, úgy láttam erre a röpke pár órára minden megjelent felhőtlenül szórakozott. A jó hír, hogy az idén télen sem maradunk Fenyő ünnep nélkül, hiszen a bejáratnál már osztogatták a szórólapot, miszerint december 29-én a jampik az Arénában találkoznak!
Szólj hozzá!