Hetedik alkalommal rendezték meg a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozót, ami az elmúlt években a visegrádi négyek egyik legrangosabb közös kulturális eseményévé nőtte ki magát. A népszerű hazai zenekarok – Margaret Island, Szabó Balázs Bandája, Intim Torna Illegál, Tankcsapda, Vad Fruttik, Irie Maffia, Follow The Flow – mellett minden nap bemutatkoztak a négy ország feltörekvő együttesei is. A színházi sátorban pedig estéről-estére cseh, szlovák, lengyel és magyar társulatok darabjait nézhették meg az érdeklődők.
A VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó amolyan "fapados" fesztivál, ahol a koncerteken kívül nem sok látnivaló akad. Igaz, azokat viszont két színpadon tolják, időben váltva egymást, így nincs idő hosszas unatkozásra. Ami megkülönbözteti a többi hasonló rendezvénytől, az a színházi vonal. Minden évben vendégül látnak a kihelyezett sátorban határon túlról érkező társulatokat, akik saját darabjaikat adják elő édes anyanyelvükön.
Szombat délután a kassai Na Peróne Színház Na stáž! (Cserediák) című előadására ültünk be, ahol a nyelvi akadályok miatt a feliratozás mellett kaptunk fülhallgatót is kis kütyüvel, amiben a szinkrontolmács búgó hangját élvezhettük. A darab a leírás szerint a szélsőségességről szól, arról, hogy valójában ki a felelős a problémáinkért.
"Egy klasszikus szlovák család életét láthatjuk, akik felvesznek egy gyakornokot maguk mellé, hiszen azt az ígértet kapták, hogy a jövedelmét EU-támogatásból tudják majd finanszírozni. De ahelyett, hogy minden remekül működne, a feszültség csak még nagyobb lesz és a kialakult sztereotípiákat még nehezebb lesz ledönteni."
Az előadás során váltakozva nézhettük a szereplőket a színpadon, és a kivetítőn, ahol külső helyszíneken előre felvett jelenetek pörögtek. A színpadi díszlet minimál, az átélés maximál, de ha nem olvasom el előre a darab leírását, valószínűleg sose jöttem volna rá, miről is szólt az az 50 perc. Persze ez nem feltétlen a színészek hibája, azt hiszem ezt a fajta előadást hívják kortárs művészetnek, amit a jelek szerint az én szervezetem nehezen képes befogadni. A majd egy óra legszebb pillanatai azonban a szinkrontolmácshoz köthetők, aki két fordítás közt a hosszabb szünetekben sem kapcsolta ki a mikrofonját, így minden néző megnyugodva hallgathatta az úriembert életben tartó mély lélegzetvételeket.
A fesztivál egyébként közvetlen a Duna partján található, és bár a fürdőzés itt is tiltott, a víz mellé elhelyezett raklapos ülőalkalmatosságok hangulatossá teszik a folyón elhaladó hajók látványát. Hiába kis méretű fesztivál az árak tekintetében sajnos simán versenybe szállnak a legnagyobbakkal is, ráadásul a Gasztro udvarnak nevezett helyszínen nem mondhatnánk, hogy túl nagy lett volna az ételválaszték. Viszont volt ingyen hennafestés, amit azonnal ki is használtunk, így újabb két hetes békás tetkóval gazdagodott az alkarom. :)
A szombati zenei kínálat számomra a Russkaja fellépésével aranyozódott be, akik pár napja még a Budapest Park jóval nagyobb közönségét szórakoztatták a Flogging Molly felvezetőjeként. A turbo-ska-rock banda régi nagy kedvencem, számtalanszor jártak már hazánkban, és bár a név alapján azt gondolhatnánk, hogy a keleti nyitás jegyében érkeztek hozzánk, valójában osztrák szomszédaink, akik egy orosz származású énekessel büszkélkedhetnek. Ízig-vérig koncertzenekarról beszélünk, akiknek édesmindegy hányan állnak a színpad előtt, minden alkalommal úgy tolják az arcunkba zenéjüket, mintha az életük múlna rajta. Gyönyörűen átmozgatták a VéNégy közönségét is, ahol természetesen a traktorozás sem maradt el.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Még a Russkaja előtt lépett színpadra az idei VéNégy himuszát is adó fiatal zenekar, a Carson Coma, akiket minden egyes fellépésük alkalmával egyre jobban kedvelek. Kicsit őrültek, kicsit "flegmák", de vitathatalanul tehetségesek, és egyben szórakoztatóak is. Mindenképpen ajánlom megtekintésre élő viszonylatban is! :)
Az estét a már "nagy öregnek" számító Vad Fruttikkal zártuk, akik most sem okoztak csalódást. Bár Likó Marci vagy háromszor mondta el a koncert alatt, hogy már ők se fiatalok, ez a szokásos őrült ugrálós táncát látva nem hinném, hogy bárkit is zavart volna. Ahogy szokták mondani, nem tudom mit szed a csávó, de én is kérek belőle. :)
VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó, Vác, koncert, színház, fesztivál, 2019, Vad Fruttik, Carson Coma, Russkaja
Szólj hozzá!