Kedves Sting!
Rég találkoztunk, de ez nem (csak) az én hibám. A tavaly novemberi esős, Shaggys, ingyenes rendezvény nagyon nem vonzott, bár számodra emlékezetes lehetett, hiszen megemlítetted a tegnapi koncerten is.
Nagy örömömre felidézted első "személyes" találkozásunkat (1988., Népstadion): egy váratlan pillanatban a Walking On The Moon kellős közepén felhangzott a Get Up, Stand Up. Remélem, rajtam kívül még sokan vették az adást – bár a körülöttem állókon ezt nem nagyon láttam. Nekem piszokul jól esett, eszembe jutott az a bizonyos koncert (Human Rights Now!), én 16 éves voltam, te a legszebb korszakodban: harmincas éveid derekán, hosszú volt a hajad és levetted az ingedet a Don't Stand So Close To Me közben (uuuuhhhhh) – na jó, nemcsak ezért volt emlékezetes az a hatalmas buli. Abban az időben jelent meg a Nothing Like The Sun című lemez és már nem a Police-szal zúztál – pedig imádtam azt is.
Vannak olyan dalok, amik egymagukban képesek arra késztetni embereket, hogy csupán azért az EGY dalért elmenjenek egy koncertre. Az ilyeneket én nem szeretem, de ez legyen az én bajom. Az ilyen típusú koncertre járó emberek is megvették a jegyüket, úgyhogy megtehetik. Kedd este sajnos sok ilyet láttam, az Englishman in New York, a Fields of Gold, a Shape of My Heart és a fent említett Every Breath You Take ilyen kötelező darabok voltak (a Fields of Goldnál volt egy olyan érzésem, hogy azt már te is unod), és míg a reggae-punk-újhullám-rock elemeket zseniálisan ötvöző régi Police-daloknál sokan azt sem tudták, hol vannak, vagy éppen a telefonjukat buzerálták, hogy jó állapotban legyen a készülék, mire jön az Englishman, hogy élőzhessenek vagy felvehessék, mert akkor tuti, hogy ott voltak (jesszus). Igazi ufónak nézhetett ki az a pár ember (velem egyetemben), akik a Next To You-ra, a Can't Stand losing You-ra vagy az If You Love Somebody Set Them Free-re partiztak.
Hálás szívvel köszönöm a King Of Pain-t (aki nem tudja, mi az, annak én ezt most nem magyaráznám el), az Every Little Thing She Does is Magic-et és a So Lonely-t is. Nagyon szerencsés ember vagy, hogy a Police-szal is óriásit mentetek a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján és a szólókarriered indulása is frenetikus volt. Bár őszintén szólva, én a Nothing Like The Sun után kissé eltávolodtam a zenédtől, hiányzott nekem belőle a tűz – a Desert Rose-zal aztán sikerült újra visszalopóznod a szívembe – ahonnan igazából soha nem is tűntél el.
Szerencsére szinte semmit sem változtál, energiában és hangban ugyanazt az erőt éreztem, mint néhány éve, amikor utoljára láttalak élőben. Ha valaki garantálja írásban, hogy 68 évesen így fogok kinézni, mint te (persze szakáll nélkül), akkor most azonnal aláírom azt a papírt. A körülöttem álló, 3 dalt ismerő sznoboknak pedig azt ajánlom, hogy kezdjék hallgatni a régi Police- és Sting-dalokat is, ne csak azt a 3-4 "slágert", mert a többi is zseniális. Én már elkezdtem a tanítást: a húszas éveiben járó lányommal voltam a koncerten, aki a régi Police-dalokat is betéve tudja.
Amikor Trudie (Sting felesége – a szerk.) behozta neked a teát a színpadra, eszembe jutott még a Tea In the Sahara is – talán a nagy meleg miatt. Azért irigyeltük őt egy kicsit.
Kedves Sting, köszönjük szépen a partyt, mi nagyon éltük, gyere máskor is, ahogy megígérted nekünk a koncert zárásaként felhangzó Fragile után.
***
Dear Sting!
We've met long time ago, but this is not (just) my fault. The last November's rainy, free event with Shaggy was not too interesting for me, although it was memorable for you, as you mentioned at the Tuesday's concert.
But I'm grateful, that you reminded me of our first "personal" meeting (1988 Népstadion, Budapest): while we've listened to Walking On The Moon suddenly came out a little part of Get Up, Stand Up. I hope there were large number of people like me, who knew why you sang Get Up Stand Up. It was a great pleasure for me, I remembered that concert very well (Human Rights Now!), it has changed my life. I was 16 years old, you are in your mid-thirties, you were looking great, your hair was long and you took your shirt off during Don't Stand So Close To Me (uuuuhhhhh) - okay, it's not just the only thing I have to remember for that great day. The Nothing Like The Sun was released at that time, and you were not with The Police anymore - though I loved The Police very much too.
It's strange for me, when some people go to a concert just because they want to hear only one song, that ONE song, they like, it's horrible - but this is my problem. They had also bought their tickets, so they can do this. On Tuesday I saw many of these type of people, they only wanted to hear Englishman in New York, Fields of Gold, Shape of My Heart and Every Breath You Take. While the reggae-punk-NewWave-rock elements were brilliantly combining in old Police Songs, many people didn't know where they were, or they'd tried to prepare their phones for THAT moment when eg. the Englishman came - maybe to post or to be live or anything. Jesus! A couple of people (including me) who were dancing and singing during Next To You or Can't Stand losing You or If You Love Somebody Set Them Free could have looked like a real UFO.
Thank you very much for King Of Pain (who doesn't know what it is, I wouldn't explain it now), and for Every Little Thing She Does is Magic and So Lonely. You are a very lucky man that you also had great years with the Police at the seventies and the eighties, and your solo career is also frenetic. Though, honestly, I moved a little bit away from your music after Nothing Like The Sun, because I missed the fire - but with Desert Rose, you got back into my heart again - from which you've never dissapeared.
I have to say that your energy and your voice haven't changed. You are looking great. If somebody would promise me, I will be at the similar condition and good-looking at the similar age as you (without a beard, of course), I would be grateful for that. And I recommend for the snobbs around me who know only 3 songs by you: Hey, start to listen to the old Police and Sting songs, not just the 3-4 "Sting-hits" because all of them are brilliant. I've started to teach my daughter in time: she is in her twenties and she was near me at the concert and she was singing along all the songs.
When Trudie has brought you a cup of tea to the stage, it's reminded me of the song Tea In the Sahara and we were jealous a little.
Dear Sting, thank you very much for the this incredible party, it was great, hope you'll come again to Budapest as you promised at the end of the concert.
Yours...
Szólj hozzá!