A Neoton szeretete nálam családi örökség. Édesanyámmal gyerekkorom óta járunk a zenekar koncertjeire, ott voltunk a 2011-es arénakoncerten is, azóta azonban nem volt alkalmunk részt venni ilyen nagyszabású fellépésükön. Természetesen ezúttal is együtt mentünk az MVM Dome-ba, ahol a Neoton Finálé bizony összehozta a generációkat: a mosolygós tizenévesektől a nosztalgiázó, fiatalos hetvenesekig mindenki jelen volt a néző- vagy épp a tánctéren. A megfelelő belépőjeggyel egy kiállítást is megtekinthettek az érdeklődők, amely összegezte a Neoton mögött álló hat évtizedet. A résztvevők itt a zenekar tagjaival is találkozhattak, és közösen idézhették fel a legszebb neotonos emlékeiket.
Bár a jelenlegi formáció – a Neoton Família Sztárjai – természetesen nem azonos a korábbi idők Neotonjával, a hangulat így is hamisíthatatlan; Csepregi Éváék pedig 60 év zenei örökségét tartják életben, sőt keltik új életre. Az ünnep azonban váratott magára egy keveset, hiszen a zenekar sddig nem kezdte el a műsort, amíg az időjárási körülmények miatt késve érkezők el nem foglalták a helyüket. Addig is Várkonyi Attila (DJ Dominique) hangolta a közönséget a 70-es és 80-as évek hangulatára, majd Csonka András váratlan konferálásával kezdetét vette a csaknem háromórás finálé.
A fények kialudtak, a színpadon pedig megjelent a sejtelmes vetítés és a táncosok. A Neoton a Lobo, az idegen című dallal rúgta be a Dome ajtaját, ami igencsak meglepett, hiszen nem kifejezetten tartozik a zenekar slágerei közé. Szeretem, amikor előtérbe kerülnek azok a dalok, amelyeket az adott együttes ritkábban vesz elő. A Neoton Finálé bővelkedett a koncertritkaságokban: Sámson és Delila, Sárkány éve, Sorsszimfónia, Caligula vagy a Kis kece lányom discoverziója, a Diszkókece (igen, ilyen is van), amelyet a 80-as évek óta nem vett elő a zenekar. Több cikkemben megjegyeztem már, hogy jobban esik, amikor egy koncerten a show nem viszi el a fókuszt a zenéről. A Neoton azonban valódi show-műsort csinált: hullottak a zsebkendők, lufik és konfettik, szálltak a kalapok és az óriási strandlabdák, ámultunk az akrobatákon és a kreatív, videóklippszerű háttérvetítéseken – a fókusz azonban így sem került el a zenéről, hiszen minden fantasztikusan szólt. A Neotonról mindig a színek és a csillogás jut eszembe, ezekből bőven kijutott a Finálé koncerten.
„A Finálé nagyon sok ember munkája révén lett olyan, amilyennek megálmodtuk. Engem rendezőként kértek fel, de tulajdonképpen a dalok és a zenészek tapasztalata adott volt. Az elmúlt két évben minden nemzetközi koncertre megfigyelőként jártam, gyűjtöttem az ötleteket a Fináléhoz, amelyeket végül egy fantasztikus csapat öntött formába. Természetesen folyamatosan izgultam a dobok mögött, hogy minden jól menjen, így talán a dobos énem egy kissé háttérbe szorult, de ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, az eddigi visszajelzések szerint pedig a közönség is” – nyilatkozta Heatlie Dávid, a zenekar dobosa, aki rendezőként is aktívan részt vett a Finálé előkészítésében.
Vendégekből sem volt hiány: Végvári Ádámhoz Alapi István csatlakozott a Legkisebb fiú című dalra és egy gitárpárbajra, amely kis híján leszakította az MVM Dome tetejét. A koncert második felében megjelent a színpadon a Neoton alapítója, Pásztor László, aki az őt fogadó ovációtól el is érzékenyült – nem is csoda, hiszen 2005 óta először lépett közönség elé a Neotonnal. Az együttessel közösen énekelték el az ikonikus Vándoréneket, Pásztor László pedig megköszönte Csepregi Éváéknak, hogy életben tartják a Neoton életművet. Akár vendégnek is nevezhetjük Jakab Györgyöt, aki korai halála miatt már nem zenélhet az együttessel, a technológiának köszönhetően azonban az ő hangján csendülhetett fel a szintén koncertritkaságnak számító Megváltást várok.
„Számomra a két legmeghatározóbb pillanat a kiállítás megnyitója és Pásztor László megjelenése volt. Mindkét esetben öröm volt látni a mosolygós arcokat és azt az örömöt, hogy együtt ünnepelhetjük a zenekart. Laci részvétele nagyon fontos volt számunkra, hiszen ő alapította a Neotont, és rengeteg dalunk szerzője. A szerzők nagyon gyakran háttérbe szorulnak, pedig nélkülük nem léteznének ezek a dalok” – emelte ki Csepregi Éva.
Éva rögtönzött felmérésének köszönhetően a koncert közben kiderült, hogy a közönség soraiban szép számmal akadtak olyanok, akik már a 80-as években is jártak Neoton-koncertre, olyanok is, akik a 2000-es években ismerkedtek meg a zenekarral, de olyanok is, akik most jártak először Neoton-koncerten. A Finálé mindezeket az embereket összehozta, sőt az Egy kis nyugalmat című dal alatt közös fotók jelentek meg a háttérben, amelyeket korábban lehetett elküldeni a zenekarnak.
„Sosem lehet tudni, hogy megünnepelhetjük-e még ennyien együtt a Neoton életművét egy ekkora koncerten. A turné természetesen idén is hamarosan elkezdődik, amelyen igyekszünk néhány elemet megőrizni a nagykoncertből” – emelte ki Heatlie Dávid.
A Neoton Finálé végigvonult a zenekar korszakain: rock, latin, disco – azonban ezzel együtt úgy éreztük, hogy a koncert egy új korszak kezdetét is jelentette. Megjártam már néhány Neoton-koncertet, és bizton állíthatom, hogy a Finálé volt a legjobb ezek közül. Bárki állítja is az ellenkezőjét: amíg az együttes tagjai 70 felett ilyen energiával állnak színpadra, és perdítenek táncra minden generációt, addig a Neotonnak fontos szerepe van a hazai könnyűzenei életben.
„Egy nagyon szép év áll mögöttünk rengeteg fantasztikus koncerttel, de minden alkalommal igyekszünk valami újat adni a közönségnek. Úgy érzem, hogy a Fináléval ez sikerült, és már gyűlnek az idei koncertdátumok, amelyeken – ha nem is teljes egészében – szeretnénk ezt a műsort megmutatni mindenkinek. Vannak még álmaim, hiszen a Neoton repertoárjában rengeteg lehetőség rejlik, a Finálé semmiképp sem befejezés volt” – zárta gondolatait Csepregi Éva, mi pedig máris izgatottan várjuk az idei év koncertjeit, kíváncsiak vagyunk, milyen elemeket és dalokat visz tovább a zenekar ebből a fantasztikus műsorból.
Fotók: MVM Dome, Csepregi Éva hivatalos oldala
Neoton, Csepregi Éva, Végvári Ádám, MVM Dome, finálé
Szólj hozzá!