Öreg rocker nem vén rocker! - Karthago a Parkban

Az est vendégzenekara a még a Karthagonál is idősebb Török Ádám és a Mini. A magyar progresszív rock-blues legendás alakja 1965 óta különböző formációkban folyamatosan hallat magáról. Az egykori Ifi-Park után a Budapest Parkot is meghódította saját szerzeményeivel és közvetlenségével. Jó volt látni, hogy a közönség soraiban nem csak a 30 pluszos korosztály énekelte a dalokat, és azt is, hogy a frontember minden egyes percét élvezte a koncertnek. Ilyen, amikor egy zenész valóban szeret koncertezni.

És ugyanez igaz a szintén legendás Karthago tagjaira is. A zenekart eredetileg Szigeti Ferenc alapította Takáts Tamás, Gidófalvy Attila, Kiss Zoltán és Kocsándi Miklós közreműködésével, és ami manapság már nem működőképes, 35 éve ugyanebben a felállásban dolgoznak. Példaértékű az összetartás, mint ahogy az az energia és aktivitás is, amit a színpadon produkálnak. Ráadásul kevés olyan csapat létezik kis hazánkban, ahol minden tag énekes is egyben, sőt, még a hangszerek közt is csereberélhetnek.

A koncerten mindenki szóhoz jutott a bandából, de a legszebb pillanat mégiscsak az volt, amikor Kocsándi Miklós a dobok mögül előbújva a mikrofonhoz fáradt, és szó szerint helyet cserélt az énekes Takáts Tamással. Míg Miklós énekelt, a háttérben Tamás dobolt. Ilyet is ritkán lát az ember lánya a mai koncerteken. Természetesen a közvetlenség és a rajongókkal való kapcsolattartás itt sem hiányzott. Azt már megszokhattuk, hogy Takáts Tamásnak be nem áll a szája a két dal közti szünetekben, és az sem újdonság, hogy nyíltan vállalja véleményét bármilyen témáról legyen szó. Az egyik ilyen megszólalás alkalmával azt hiszem sikerült vérig sértenie a hazai meleg közösség tagjait, de egy ősrockernél nem meglepő ez a hozzáállás. Persze nem kell mindent véresen komolyan venni, ami egy koncerten elhangzik az adott előadó szájából...

A dallista elég vegyesre sikeredett. Új és régebbi szerzemények, illetve kihagyhatatlan gigaslágerek is helyet kaptak a repertoárban. Elhangzott többek közt a Keleti éj, Az áruló, Harminc év után, Barátok nélkül, Senki lánya, Néma asszony, Csak a zene szól, és persze a minden koncerten felcsendülő megemlékező himnusz, a Requiem.

A Harminc év után című dal előtt Takáts Tamás megköszönte az elmúlt 35 évet a rajongóknak és a zenekarnak egyaránt, válaszul a közönség spontán módon a Boldog születésnapot eléneklésével hálálkodott a zenekar eddigi munkásságáért. Az egész buli olyan volt, mint egy nagy családi összejövetel, ahol már a legifjabb korosztály is képviseltette magát.

Nem tudom meddig bírják szuflával, de úgy látom, amíg egy cseppnyi erő él bennük, nem igazán lehet megfosztani őket a koncertezés élményétől. És ez így is van jól.