Év koncertje - szavazás

Öröm és bánat a Roxette-koncerten

2015. május 22.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Görögh Atus

Május 19-én a Papp László Arénában a híres svéd popduó lépett a színpadra. A kezdeti sokkhatás után próbáltuk mosolyogva élvezni a koncertet. Kettős érzés lett úrrá rajtunk, és ez végig bennünk volt.

Öröm és bánat a Roxette-koncerten

Mint ismeretes, Marie Fredriksson énekesnőnél 2002. szeptember 11-én agydaganatot diagnosztizáltak, és azonnal műteni kellett. Kemoterápiás kezelést kapott, és beszélni sem tudott, csupán szénnel rajzolgatott. Húsz emberből csupán egy, aki felépül ebből a kórból. Marienek sikerült, de a kedd esti koncerten sajnos a látottak ezt megcáfolták.

A színpadra is úgy kisérték fel, és egy székbe ültették,  amit aztán nem hagyott el egészen a koncert végéig. Láthatóan csontsoványra fogyott, és minden mozdulat megerőltető volt számára. Hangja sokszor elcsuklott és a beszéd is nehézkesen ment neki. De tegyük félre most az egészségi állapotot, hisz a legjobb terápia a boldogság  – és a szellősen teltházas Aréna minden bizonnyal adott egy jó adag boldogsághormont az énekesnőnek.

A koncertre menet azon gondolkodtam, hogy ki szereti a Roxette zenekart. Nincs ilyen ismerősöm, és marha kíváncsi voltam, hogy milyen korosztály lesz a nézőtéren. Én magam kettő dalt ismerek tőlük (gondoltam, én naiv, amíg vége nem lett a koncertnek). Soha nem figyeltem a zenekar munkásságát, és úgy voltam vele, hogy ha jól fogom magam érezni, akkor másnap törzsvásárlói kártyát kérek az Ikea-ban.

Az előzenekarról jó/rossz szokásomhoz híven lemaradtam, és akkor értem be, amikor lementek a színpadról. Bee Gees szólt a hangfalakból, és jobbnak láttam, ha kimegyek a folyosóra, mielőtt az agyamra mennek az ultrahangon éneklő Gib- fivérek. Zene halkul, színpad sötétül – és jönnek sorban a zenészek.

Marie Fredriksson egymaga nem tudott menni, így felkísérték a székéhez. Teljes döbbenet lett úrrá rajtam. Még úgy is, hogy Per Gessle (énekes, gitáros) fiatalabbnak nézett ki, mint a 90-es években. Azonnal a húrok közé csapnak, a Sleep In My Car slágerükkel kezdenek, amiben Marie hangja erőtlen és hamiskás. A közönség soraiban is tapintható a feszültség és a sokk. A színpadkép minimalista, mint egy barlangrajz. Szellős teltház, de mégis halk a közönség, mintha zavarba lenne mindenki.

The Big Love, Stars és a Spending My Time dalok után szóltak először a közönséghez, de túl nagy ováció nem jött válaszul. Érezhető volt, hogy minden tekintet az énekesnőre szegeződik, és mindenki próbálja értelmezni, mi történik. Én magam tényleg aggódtam, hogy kibírja a koncert végéig. Per Gessle fel-alá rohangál a színpadon, és láthatóan élvezi az egészet, mert több pengetőt dob be a közönségnek, mint ahány akkordot játszik egész este. Az egész hangszerelés nagyon jó, de erőtlenül szólnak a dalok. Marie a számok között vagy csendben van, vagy csak annyit mond, hogy Thank you. A Crash! Boom! Bang! kezdő hangjainál végre megmutatja magát a közönség hangereje,és együtt énekel mindenki.

A koncert előtt kint ücsörögtem az Aréna előtt, összesen egy darab Roxette-pólós fiút láttam. Igen fiút! Máskor, ha egy koncertre megyek, akkor minden harmadik ember az adott zenekar/énekes pólóját viseli. A dalokat viszont mindenki kívülről fújja, még azokat is, amelyek számomra teljesen ismeretlenek. A repertoár jól fel van építve, és mindig jókor jönnek a lassú, éneklős dalok. A színpadon egy vokalista lány segíti ki Mariet, ha hangja kicsit elcsúszik, ugyanis a magas hangoknál érezhető a gyengeség. A hangulat egyre jobb a színpadon is és lent a nézőtéren is, s amikor a gitáros elkezdi a Gyöngyhajú Lány szólómenetét játszani, akkor teljesen felrobban az Aréna.

Nem tudom, hogy örüljek vagy sem, mert szerintem kicsit kellemetlen, hogy egy Omega-dallam váltja ki a legnagyobb ovációt egy Roxette-koncerten. Mindenesetre nemes gesztus a részükről. A Dangerous és a Joyride a két utolsó dal, és Mariet lekísérik a színpadról. Láthatóan megerőltető neki minden lépés, és úgy gondolom, nem fognak visszajönni, de a Listen to your Heart nélkül nem hiszem, hogy befejeznek egy koncertet.

Jól sejtettem, mert a vissza után egyből ezzel kezdenek, és az Aréna egy emberként énekli. A Fidesz 90-es kampányához felhasznált dal valamiért nem lépte át a politikai küszöböt, és megmaradt Roxette-dalnak, szerencsére. Tényleg nagyon jó nóta, és a hideg futkos a hátamon.

Az utolsó dal a The Look, ami felteszi az estére a koronát, és örömmel konstatálom, hogy az elhangzott dalok közül csupán három volt, amit nem ismertem. Hihetetlen, milyen nosztalgikus érzés kapott el végig, mert nem hittem volna, hogy ennyi Roxette-dalra lassúztam a sulibulin az általánosban. Nehezen, de Marie is meghajol a közönségnek, és lemennek a színpadról.

Összességében egy kellemetlen felhangokat keltő koncert volt, de Marie Fredriksson előtt fejet hajtok, hogy végignyomott egy másfél órás koncertet. Az érzésem viszont kicsit nagyon baljós, mert úgy tűnik, ez a turné neki az utolsó – a végső búcsú a közönségtől. Egy lezárás, és sajnos nem a pályafutásnak, hanem az életnek... Szomorú, de ugyanakkor örömteli, hogy amíg jártányi ereje van, addig színpadon akar lenni. S bár soha nem követtem figyelemmel a Roxette pályafutását, a surranó pályán valahogy az évek mégis alatt eljutottak hozzám a dalaik.

Emlékezzünk a zenekarra inkább a 90-es évekből, mint e koncert után.

FOTÓK MÉG


 

 

Szólj hozzá!


Bonnie Tyler, Havasi Balázs és Rúzsa Magdi is koncertezik idén nyáron Tokajban

Bonnie Tyler, Havasi Balázs és Rúzsa Magdi is...

Idén nyáron újra rengeteg programmal vár mindenkit a Tokaj Fesztiválkatlan! A kínálatban a zenei programok mellett lesznek színházi darabok, és...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

A BAFTA díjért való versengésben is legyűrte a Bohém Rapszódia a Csillag Születiket

A 72. BAFTA-gálát 2019. február 10-én tartotta meg a Brit Film- és Televíziós Akadémia a Royal Albert Hallban, amelynek keretében kiosztották az akadémia filmdíjait az Egyesült Királyságban 2018-ban bemutatott és az akadémia tagjai által legjobbnak tartott filmek és alkotóik részére.

Chester Bennington egykori zenekara nem akárkiket kért fel énekelni

A Linkin Park egykori frontembere, a 2017 júliusában meghalt Chester Bennington egykori bandája, a Grey Daze újra rögzítette a régi, még Bennington hangjával felvett anyagait – írja az NME-re hivatkozva az Origo.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek