Az R33 a Soroksári úti gyártelep mélyén, igazi romkomcsa hangulattal rendelkező szórakozóhely. Gyalogosan megközelítve, sötétedés után a közvilágítás terén - finoman fogalmazva - enyhe hiányossággal küszködő gyártelep egy valódi hálivúdi horror, vagy egy mostanában oly divatos vámpíros mozi tökéletes helyszínéül szolgálna. Azt azonban nem mondhatom, hogy a kutya se látogat el ide, hisz a kerthelyiségbe lépve egy jól megtermett cicusra lettünk figyelmesek, akit nemhogy a hangos zene, de a folyamatos nyüzsgés sem volt képes elijeszteni, és ahelyett, hogy menekülőre fogta volna, először csak az ablakból leskelődött, mi történik odabenn, majd az ajtónál várta, hogy mint VIP vendég, betehesse mind a négy lábát a pár fokkal melegebb, retróbútorokkal felszerelt szép nagy terembe. Sajnos, ez a cselezős akció neki nem sikerült, mi viszont bejutottunk, és bár a koncertek tekintetében beígért pontos kezdést ezúttal sem sikerült teljesíteni, kitartásunknak köszönhetően ismét egy jó kis buli volt a jutalmunk.
Amint a WAR belecsapott a húrokba, azonnal eszembe jutott az a le vagy elköszönő levél, amely a pár napja kering a neten, és amelyben egy friss exrendezvényszevező vall a szakma árnyoldalairól, de erről bővebben majd egy másik irományban. A lényeg, hogy a fiúk mindent megtettek, hogy a jelen lévő közönség igazán jól érezze magát, az időnként látványos technikai nehézségek árán is, és ezért minden tiszteletem az övék. Hallhattunk régebbi dalokat, és persze az új lemez szerzeményei is felcsendültek, a frontember Ligeti György pedig a tőle megszokott extázisban énekelt.
A koncertjeik során valahogy mindig arra a megállapításra jutok, miszerint ezt a bandát kicsit komolyabban kéne vennie a magyar piacnak. Attól függetlenül, hogy a dalaikat folyamatosan játsszák a rádiókban, slágerlistákat ostromolnak, különféle szakmai jelöléseket kapnak, valamiért mégsem sikerül kiszélesíteni a rajongói bázist, pedig megérdemelt helyük lenne ebben a műfajban. Én mindenképpen szorítok értük/nekik, és igyekszem minél több koncertjükön megjelenni. Mert érdemes...
Helycserés támadásként ezúttal Baricz Gergő volt a befejező ember, akiről előző beszámolómban ódákat zengtem. Örömmel jelentem, az akkori állításaim a mai napig érvényben vannak! Számomra ő az egyik tökéletes példája annak, hogy egy tehetségkutató műsort a javunkra is tudunk fordítani, ha van elég kitartásunk, egyéniségünk és persze tehetségünk. Mindig kedveltem azokat az embereket, akik nem állnak be a sorba, mernek szembe menni az aktuális trendekkel, elvárásokkal, és abban a formában próbálnak meg maradandót alkotni, amiről pontosan tudják, képesek véghez vinni. Még akkor is, ha ez komoly lemondásokkal, az egyenes helyett kanyargós és szakadékokkal övezett tanulmányi úttal jár.
Ahogy én látom, Gergő is ilyen típus, amiért egyszer biztosan meglesz a jutalma! Ami a rövidre szabott koncertet illeti, ha akarnék, se tudnék rosszat mondani. Nálam az egy szál gitár verzió is működött, a zenekarosdi ezen max javítani tudott. Egyetlen szívfájdalmam, hogy kevés saját számot hallhattunk, a repertoár nagy része feldolgozásokból állt, viszont azok megint új színt adtak Gergő palettájához. Muszáj megdicsérnem a zenekar tagjait is, az alázatos, de ugyanakkor profi közreműködésért, valóban egyedi kis csapattá alakultak, pedig szemtelenül fiatalok mind az öten.
Különösen örvendetes volt egy régi kedves ismerős, a billentyű virtuóz Koltay Kurszán játékát hallgatni, akit annak idején még a Belmondo kapcsán ismertem meg, és mindig mosolyra húzódik a szám, ha a rá jellemző teljes átszellemülést látom az arcán játék közben. Gergőnek továbbra sem okoz gondot a közönséggel való kommunikáció, és gyakorlatilag bármilyen dalt képes a saját ízlése szerint átformázni, ami a jövőre nézve nem egy hátrány ebben a szakmában.
Azt nem állítom, hogy egy feledthetetlen estén vagyunk túl, de mindenképpen szórakoztató volt, és azt hiszem, ebben az esetben ez volt a lényeg! Azért a cicussal még kifelé menet is összefutottunk, így adott volt a lehetőség, hogy megörökítsem. Azóta is azon gondolkodom, lehet, hogy ő volt a biztonsági felelős?:)
A végére egy kis ajánló. Aki kedveli Ligeti Gyuri hangját, az ne hagyja ki a The Bits november 9-ei koncertjét a Muzikumban, ugyanis az est sztárvendége a WAR frontembere, aki ezúttal Beatles dalokkal fogja elkápráztatni a nagyérdeműt!
A következő koncertről a cikkhez kapcsolt adatlapon olvashattok.
Szólj hozzá!