Dominic Richard Harrison alias Yungblud harmadszor lépett fel hazai színpadon, de ezúttal sem tudott hibázni. A 26 éves angol énekes, dalszerző tavalyi szigetes bulija beleégett az agyunkba, hisz igen ritkán találkozik az ember lánya hozzá hasonló kimeríthetetlen energiával rendelkező művészemberrel. Az a fajta egyszerűség és magabiztosság, amivel bármekkora színpadot képes pillanatok alatt leuralni, számomra felfoghatatlan és egyben lenyűgöző is. Ráadásul, ha még hozzá rakjuk azt a széles vásznú levakarhatatlan mosolyt, ami egy igazi ördögfiókára hajaz, nem csoda, hogy 40+-os létemre úgy ugrálok és énekelek a koncertjén, mint egy infantilis tini. Ennek tudatában vártam már nagyon, hogy újra ellátogasson hozzánk, és felrázzon minket a hétköznapok egyhangúságából.
A vasárnap esti megfelelő helyünk biztosítása érdekében kapunyitásra érkeztünk, ami arra elegendő volt, hogy ne a Park bejáratánál kelljen kivetítőn bámulni Domot, arra viszont kevés, hogy a legelső sorban landoljunk. Rutinos fesztiválozóként tisztában voltunk azzal, hogy a fanatikusokkal időben nem vehetjük fel a versenyt, de így is tökéletes látószögből élvezhettük a műsort.
A bemelegítő produkció ezúttal a szintén angol Only The Poets zenekarnak jutott, akik szerintem maguk is meglepődve tapasztalták, hogy folyamatosan énekelte a dalaikat a közönség. Én magam ebben a kórusban még nem vettem részt, mert őszintén szólva nem sok fogalmam volt eddig a pillanatig a munkásságukról. Viszont amit láttam és hallottam, az elég meggyőző volt ahhoz, hogy ha esetleg egy önálló koncert keretében erre kanyarodnának, akkor tiszteletemet tegyem.
Az átállás miatti szünetben azon elmélkedtünk, milyen jó lenne, ha a szigetes buli mintájára már az öltözőből köszöntene minket az est főszereplője, mivel az is egy olyan szokatlan húzás volt a részéről, amivel eddigi koncertre járós pályafutásom során talán egyszer ha találkoztam. Sajnos ezúttal a meglepi bejelentkezés elmaradt, viszont a tőle megszokott fekete ruci, fekete smink, rengeteg "fuck" és jellegzetes csípőmozdulatok mellé csak befért egy nem tervezett mozzanat. Néhány hónapja James Arthur buliján futottunk bele egy közönségből kiemelős, színpadra hívós produkcióba, amikor egy fiú és egy lány duettje olyan jól sikerült, hogy még maga az X-Faktor sztár se jutott szóhoz. No ehhez hasonló jelenetnek voltunk tanúi, amikor Dom egy fiatal lányt invitált a színpadra, akinek a nyakába aggatta a saját gitárját, és hagyta, hogy Betti játsza el a Fleabag témájának rá eső részét. Azt szerintem még maga sem gondolta, hogy Betti valóban képes tökéletesen pengetni a húrokat, amit a közönség folyamatos ovációval jutalmazott, Dom pedig előzékenyen tolta maga elé a lányt.
A közönség egyébként az egész estét végig dalolászta jó hangosan, így Domnak nem sokat kellett kiabálnia, mondhatjuk, hogy megkíméltük a hangszálait, amiért cserébe folyamatosan osztogatta a puszikat a távolból. Bár a hangosítással - a Parktól nem megszokott módon - voltak problémáink, a videóból is jól hallatszik, hogy nem hallatszik semmi. A színpad közeli részeken igen gyér volt a hangerő, amit viszont tökéletesen helyettesített az állandó kórusunk. Nekünk úgy tűnt, Dom nagyon élvezte a bulit, posztolt is jó pár sztorit az oldalán, ráadásul a koncert végén, mikor már nagyban zajlott a pakolászás, hajlandó volt visszarobogni a színpadra, és még egyszer megköszönni a rajongóknak az együttműködést.
Tavaly a Szigeten megígérte, hogy hamarosan visszatér hozzánk, amit be is váltott, és ugyanezt tette vasárnap este is, ami több, mint reménykedésre okot adó kijelentés. Kíváncsian várjuk mikor és melyik hazai színpadra tér vissza a kengyelfutó ördögfióka. :)
Szólj hozzá!