Pénzes Máté többek között a Blahalouisiana billentyűse, aki a karantént instrumentális dalok írásával és az LGT Bummm! lemezének feldolgozásával töltötte. Utóbbi feljátszására és bemutatására jött létre a Pénzes Máté és a Zseb elnevezésű formáció, amely most bemutatta Az első igazi albumát – igen, ez a címe –, amelyen olyan dalok is találhatók, amelyeket Máté édesapja írt, olyanok is, amelyek 15 év után kerültek elő a fiókból, és akadnak egészen friss szerzemények is. Mátéval korábbi interjúnkban hosszan beszélgettünk a zenekarról, a lemez megszületéséről és arról, hogyan próbálja „aktuális elmebajait” átültetni a zenekar hangzásába.
Az Arany és kék koncerten a zenekar eljátszotta a frissen megjelent album összes dalát, de meglepetésekben sem volt hiány. Az első igazi albummal Máté és zenekara egyébként elrugaszkodott az instrumentális fókusztól: a dalok fülbemászók, dúdolhatók, énekelhetők, sőt akad köztük slágergyanús is – bár nem állíthatjuk biztosan, hogy ez lenne a zenekar célja. Óriási pozitívum, hogy a dalok könnyedsége mellett megőrizték a hangszeres szólók kibontakozásának lehetőségét, amely a koncerten még erőteljesebben mutatkozott meg. Hajlamosak vagyunk egyébként a hangszeres szólókra úgy tekinteni, mint a slágerzenék kötelező elemére, Pénzes Mátéék zenéje azonban meg is követeli a gitár-, zongora- és orgonaszólókat, amelyeket végül ámulva hallgathatunk a székekben ülve.
Az est első vendégei Vitáris Iván és Agócs Márton voltak, akik Pénzes Mátéval megalkottak egy albumot a Fonográf zeneisége által inspirálva, amely azonban (reméljük, hogy csak még) nem jelent meg. Ebből az anyagból játszották el az Európa csendes című dal átdolgozását és egy másik dalt, melynek szövegét Kemény Zsófi írta, mi pedig hirtelenjében csak ennyit tudtunk megjegyezni belőle: „tudok repülni, de itt landolni kell” – beszédes, ugye?
A koncert kék blokkja egy történetet mesélt el, amelyet Olasz Renátó szavalatai tettek még hangsúlyosabbá. Tóth Árpád Lélektől lélekig és József Attila Reménytelenül című költeményeit hallhattuk, amelyekből nagyjából sejthető a koncertrész hangulata, amelyet végül a Háttal a napfelkeltének című dal oldozott fel, amelyben Máté az édesapává válás katarzisát fogalmazta meg.
Pénzes Máté számára az LGT és a Fonográf zenekarok jelentették az etalont. Presser Gáborral már zenélt együtt korábban, ezúttal pedig Tolcsvay László mondott igent a felkérésre, így a koncert végén néhány Fonográf-dal is elhangzott. Legnagyobb örömünkre nem a zenekar legnagyobb slágereit vették elő, hanem azokat a számokat, amelyeket már a Tolcsvay 75 koncert kapcsán is méltattunk: A show folytatódik, Élsz valahol vagy épp A Bengázer, amelyben Szörényi Levente szólamát Vitáris Iván énekelte igencsak elsöprő erővel.
Pénzes Máté orgonajátéka és a Zseb egyedi hangzása utánozhatatlan ízt adott ezeknek a daloknak is, nem is beszélve egy másik illusztris vendég, Födő Sándor játékáról. A koncert végére maradt természetesen az a kérdés, amely egy ideig hazánk egyik legfelkapottabb témája volt: mindenki foglalkozott vele, talán fontosabb megválaszolnivaló nem is akadt – hová parkolt Kern András?
A lemezbemutató koncert nem csupán felépítésében és hangulatában volt arany és kék, hanem színpadi látványvilágában is, amiért külön plusz pont jár, a hangzás tökéletességéről már nem is szólva. A koncert lehetővé tette, hogy egy-egy hangszer is sokféleképpen szólaljon meg a zenészek kezei alatt: erőteljesen, ha arra van szükség, és szinte lebegve, amikor úgy igényli a dal.
Zárásként ismét Máté mondataira utalunk vissza, aki azt mondta, hogy ha már egy embert sikerül elcsábítani a következő koncertre, már megérte.
Van egy erős sejtésünk, hogy nem csak egyet sikerült.
A következő klubkoncert: 2026. április 18., Muzikum.
Fotók: Szeidl Marian
Pénzes Máté és a Zseb, Müpa, Vitáris Iván, Agócs Márton, Tolcsvay László
Szólj hozzá!