Vadászat-születésnap – gyertyák nélkül

2019. szeptember 07.  ·   Koncertbeszámoló   ·  mmi

Hatalmas és lelkes közönség ünnepelte a kultikus dupla album 35. születésnapját a Barba Negra Track-ben pénteken. Kicsit úgy tűnt, a jubileumi érzésben a zenekar nem osztozott úgy igazán. Sokan úgy gondolhatják, ez egy ünneprontó beszámoló, pedig nem az. Vagy csak egy kicsit.

Vadászat

Én még ennyi embert a Track-ben nem láttam. Pedig biztos volt már, nem is egyszer ilyen. A bulit a mellékhelyiségben indítottam, ahol a "szomszédom", egy harsány hölgy az ő szomszédjának kiabált:"Te, tényleg ennyien szeretik a Hobót, vagy csak nem volt hova menniük péntek este?". Majdnem leestem a fajanszról, de csak magamban ordítottam, hogy te, szerencsétlen, ez nem egyszerűen Hobo, hanem ez A VADÁSZAT!

Talán itt rontottam el.

Mármint nem azzal, hogy nem hangosan mondtam ki mindezt, hanem azzal, hogy óriási elvárásokkal érkeztem – és ezzel nem voltam egyedül. Mert a Vadászat az tényleg nagy A betűs. Én nem tudom, mivel talált bele Hobo az emberek lelkébe, de ez a koncept album még azokat is beszippantotta, akik egyébként nem megszállott rajongói a frontembernek és a HBB-nek. Az egész szimbólum-kör, a szöveg, a felépítése, a közreműködők, a dalok, a vers- és más dalbetétek és ki tudja mi akkor, úgy 30-35 évvel ezelőtt olyan utat hasított az emberek szívéhez, amit azóta sem tudott befedni az idő. Mert ezt a lemezt az ember nem füllel hallgatta, hallgatja, hanem a lelkével. Még akkor is, ha olykor csavar rajta egyet a szöveg, amelynek aktualitása most talán még fájóbb, mint akkor, amikor éppen úgy éreztük, kifele megyünk a szarból.

Ha körbenéztem – bár akadtak szép számmal fiatalok is –, jobbára 40-50+-os embereket láttam, olyanokat, akikről megesküdnék, hogy nem rendszeres látogatói a Track-nek, de talán még koncertre sem sűrűn járnak. Nekik ez hatalmas ünnep volt. Meglett, őszülő halántékú pasik üvöltötték vagy csak mondták maguk elé a szövegeket, az előttem álló úr például mindent egy sorral előbb, mert tényleg nagyon meg akarta mutatni, hogy neki ez mennyire fontos.

Szóval, ez a jelentős tömeg az elejétől a végéig tudta és mondta és énekelte.

Bár úgy gondoltuk, fél órával előbb érkezni pont elég ahhoz, hogy magunkhoz vegyünk valami italt, ez tévedésnek bizonyult, mert a pult úszott az embertömegben. Így amikor elkezdődött, teljesen olyan volt, mint a lemezen: a söntés körül állók alkotta emberi zajba belekongott a gong... Egyébként gyönyörű pillanat volt, gyakorló szentimentalistaként ekkor futotta el először a szememet a könny. A piájára vadászó tömeg egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra elnémult, hogy le ne maradjon Major Tamás első szavairól. Aztán persze a sör győzött, ismét beindult a nyüzsi, de az "Édesen alszol..." sorral beindult az éneklés, ami csak épp annyira szakadt meg, hogy bediktálják a pultosnak, mit kérnek...

Későn érkezőként a küzdőtér színpad előtti része már felejtős volt. Talán azok, akik az első 10-12 sorban cövekeltek le, más koncerten voltak. Nekik a látvány pótolta mindazt, ami nekünk, középföldén nyújtózkodóknak hiányzott. A Track küzdőterének közepén van ugyanis egy mélyedés, és hiába vagy kosaras alkat (én meg nem is az vagyok), csak az előtted állók tarkóját látod, azokat viszont szép számban. Így a füledre hagyatkozol. A fülünk meg egy kicsit elszomorodott. Egyrészt a hangosítás is hagyott némi kívánnivalót maga után, másrészt úgy tűnt, mintha a zenészek néha nem egy ugyanazon zenekarban játszanának ütemileg és a vokál is jó párszor falsot fogott. Felteszem, ez csak a mi paránk, mert a társaságunk fekete öves fesztivál- és koncertjáró hosszú évek óta, és kissé érzékenyebbek vagyunk a hangzásra, mint a nálunk ritkábban, de  – vagy éppen ezért – lelkesebben csápoló koncertlátogatók.

De valami akkor is akadozott. Próbáltuk összeszedni, mi, a körülöttünk állók kicsit segítettek ("Hiányzik Bill..."), és igen, rájöttünk, hogy Billen kívül (Tátrai?), aki nekünk is, csak hiányzik még valami... Lehet, sajáthibás, hogy ez a Vadászat 35 nekünk egy ennél kicsit átgondoltabb ünnepet jelentett, és hiányzott például egy jó pár hangszer és ember. Tessenek csak megnézni a  wikin, hogy kik játszotta a lemezen... Olyan nagy kihívás lett volna fúvósokat vagy más zenészeket hívni, hogy teljesebb legyen a hangzás? Ha nem is Igó Évát, de valaki más hölgyet felkérni az "Ott fogsz majd sírni"-re? Szőrszálhasogatásnak tűnhet, főleg azok számára, akik ott voltak, mert persze a dolog ezek nélkül is működött, csak mi azt hittük, hogy ez nem egy szimpla koncert lesz. Nem tűzijátékra vagy konfettiesőre vágytunk, még csak nem is egy újabb Szikora-rendezésre, télleg, csak ennél valamivel többre. Zeneileg többre.

Földes László többször több helyen kifejtette, hogy ő annyira nem kedveli ezt a lemezt. Biztos megvan rá az oka és a joga is, persze. De mi – és itt nem csak a szűk társaságomra gondolok, akikkel részt vettünk a koncerten, hanem arra a rengeteg emberre is, akik ott baz'megoltak ("baz'meg, ez még most is aktuális, sőt!"), könnyeztek, énekeltek, szorították a párjuk kezét, lapogatták a haver vállát –, szóval a Track teljes pénteki közönsége nagyon is.

Lehet, érdemes lett volna a koncert legelején a küzdőtérre irányítani a fényeket, mert amikor a végén Hobo kérésére megtették, csak annyit mondott: "Atyám..." Vagy anyám, már nem emlékszem pontosan, de érezhetően megdöbbent azon, mennyien vannak. Persze, a jegyeladásokból már lehetett tudni, hányan lesznek kábé, de azért látványban ez mégis jobban üt.

Talán, a 40. szülinapon – ha megszervezik – gyertyák is lesznek a tortán, hogy némi tűz kerüljön az előadásba. De ha nem, úgy is jó, mi ott leszünk, és újra végig mondjuk-énekeljük a Prológustól az egészet.

Mert...

A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez.
Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel.
Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez.
A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását.
Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.

És most meghallgatom újra.

 

Ami meg a Barba Negra Track-et illeti, a hónap további részében jön még a Bikini „ajándék" bulija szeptember 13-án. Aki ezt a pénteket a szerencsére kívánja bízni, jó ha tudja, hogy 18.30-ig a belépés ingyenes, utána viszont már nem biztos, hogy lesz belépőjegy az eseményre. A Barba Negra Track-et az Ossian-lemezbemutató, a Quimby-nyárzáró és végül az Alvin és a Mókusok 26 éves születésnapi koncertje zárja majd szeptemberben.

Hobo, Vadászat, Barba Negra Track

 

 

Szólj hozzá!


Zöld Sárga: a Qualitons egy teljes albumot szentelt a Kexnek

Zöld Sárga: a Qualitons egy teljes albumot szentelt a...

Új lemezzel és dupla telt házzal koronázza meg karrierjének eddigi legizgalmasabb évét a Qualitons.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Aerosmith-koncert: a kiemelt állójegyek többsége már elfogyott

Ma 11 órakor kezdődött a budapesti Aerosmith koncert belépőinek teljes körű értékesítése, és ahogyan már az elmúlt két nap elővásárlásaiból is sejteni lehetett, ma megindult az igazi roham, és az első óra után már vannak olyan szektorok ahol csak pár darab belépő elérhető, illetve a kiemelt állójegyek többsége is elfogyott.

Felbukkant a neten egy egész zenei archívumra való bakelitlemez, cédé, aranylemezek

A Bors figyelt fel arra, hogy valaki egy Cipő (Bódi László) nevére kiállított aranylemezt árul a neten. A Bravissimo Best of Hungary 2 című, 1995-ben megjelent korongon szerepel a Kék és narancssárga című dal is, amelyet Cipő írt és adott elő.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek