Vadászat-születésnap – gyertyák nélkül

2019. szeptember 07.  ·   Koncertbeszámoló   ·  mmi

Hatalmas és lelkes közönség ünnepelte a kultikus dupla album 35. születésnapját a Barba Negra Track-ben pénteken. Kicsit úgy tűnt, a jubileumi érzésben a zenekar nem osztozott úgy igazán. Sokan úgy gondolhatják, ez egy ünneprontó beszámoló, pedig nem az. Vagy csak egy kicsit.

Vadászat

Én még ennyi embert a Track-ben nem láttam. Pedig biztos volt már, nem is egyszer ilyen. A bulit a mellékhelyiségben indítottam, ahol a "szomszédom", egy harsány hölgy az ő szomszédjának kiabált:"Te, tényleg ennyien szeretik a Hobót, vagy csak nem volt hova menniük péntek este?". Majdnem leestem a fajanszról, de csak magamban ordítottam, hogy te, szerencsétlen, ez nem egyszerűen Hobo, hanem ez A VADÁSZAT!

Talán itt rontottam el.

Mármint nem azzal, hogy nem hangosan mondtam ki mindezt, hanem azzal, hogy óriási elvárásokkal érkeztem – és ezzel nem voltam egyedül. Mert a Vadászat az tényleg nagy A betűs. Én nem tudom, mivel talált bele Hobo az emberek lelkébe, de ez a koncept album még azokat is beszippantotta, akik egyébként nem megszállott rajongói a frontembernek és a HBB-nek. Az egész szimbólum-kör, a szöveg, a felépítése, a közreműködők, a dalok, a vers- és más dalbetétek és ki tudja mi akkor, úgy 30-35 évvel ezelőtt olyan utat hasított az emberek szívéhez, amit azóta sem tudott befedni az idő. Mert ezt a lemezt az ember nem füllel hallgatta, hallgatja, hanem a lelkével. Még akkor is, ha olykor csavar rajta egyet a szöveg, amelynek aktualitása most talán még fájóbb, mint akkor, amikor éppen úgy éreztük, kifele megyünk a szarból.

Ha körbenéztem – bár akadtak szép számmal fiatalok is –, jobbára 40-50+-os embereket láttam, olyanokat, akikről megesküdnék, hogy nem rendszeres látogatói a Track-nek, de talán még koncertre sem sűrűn járnak. Nekik ez hatalmas ünnep volt. Meglett, őszülő halántékú pasik üvöltötték vagy csak mondták maguk elé a szövegeket, az előttem álló úr például mindent egy sorral előbb, mert tényleg nagyon meg akarta mutatni, hogy neki ez mennyire fontos.

Szóval, ez a jelentős tömeg az elejétől a végéig tudta és mondta és énekelte.

Bár úgy gondoltuk, fél órával előbb érkezni pont elég ahhoz, hogy magunkhoz vegyünk valami italt, ez tévedésnek bizonyult, mert a pult úszott az embertömegben. Így amikor elkezdődött, teljesen olyan volt, mint a lemezen: a söntés körül állók alkotta emberi zajba belekongott a gong... Egyébként gyönyörű pillanat volt, gyakorló szentimentalistaként ekkor futotta el először a szememet a könny. A piájára vadászó tömeg egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra elnémult, hogy le ne maradjon Major Tamás első szavairól. Aztán persze a sör győzött, ismét beindult a nyüzsi, de az "Édesen alszol..." sorral beindult az éneklés, ami csak épp annyira szakadt meg, hogy bediktálják a pultosnak, mit kérnek...

Későn érkezőként a küzdőtér színpad előtti része már felejtős volt. Talán azok, akik az első 10-12 sorban cövekeltek le, más koncerten voltak. Nekik a látvány pótolta mindazt, ami nekünk, középföldén nyújtózkodóknak hiányzott. A Track küzdőterének közepén van ugyanis egy mélyedés, és hiába vagy kosaras alkat (én meg nem is az vagyok), csak az előtted állók tarkóját látod, azokat viszont szép számban. Így a füledre hagyatkozol. A fülünk meg egy kicsit elszomorodott. Egyrészt a hangosítás is hagyott némi kívánnivalót maga után, másrészt úgy tűnt, mintha a zenészek néha nem egy ugyanazon zenekarban játszanának ütemileg és a vokál is jó párszor falsot fogott. Felteszem, ez csak a mi paránk, mert a társaságunk fekete öves fesztivál- és koncertjáró hosszú évek óta, és kissé érzékenyebbek vagyunk a hangzásra, mint a nálunk ritkábban, de  – vagy éppen ezért – lelkesebben csápoló koncertlátogatók.

De valami akkor is akadozott. Próbáltuk összeszedni, mi, a körülöttünk állók kicsit segítettek ("Hiányzik Bill..."), és igen, rájöttünk, hogy Billen kívül (Tátrai?), aki nekünk is, csak hiányzik még valami... Lehet, sajáthibás, hogy ez a Vadászat 35 nekünk egy ennél kicsit átgondoltabb ünnepet jelentett, és hiányzott például egy jó pár hangszer és ember. Tessenek csak megnézni a  wikin, hogy kik játszotta a lemezen... Olyan nagy kihívás lett volna fúvósokat vagy más zenészeket hívni, hogy teljesebb legyen a hangzás? Ha nem is Igó Évát, de valaki más hölgyet felkérni az "Ott fogsz majd sírni"-re? Szőrszálhasogatásnak tűnhet, főleg azok számára, akik ott voltak, mert persze a dolog ezek nélkül is működött, csak mi azt hittük, hogy ez nem egy szimpla koncert lesz. Nem tűzijátékra vagy konfettiesőre vágytunk, még csak nem is egy újabb Szikora-rendezésre, télleg, csak ennél valamivel többre. Zeneileg többre.

Földes László többször több helyen kifejtette, hogy ő annyira nem kedveli ezt a lemezt. Biztos megvan rá az oka és a joga is, persze. De mi – és itt nem csak a szűk társaságomra gondolok, akikkel részt vettünk a koncerten, hanem arra a rengeteg emberre is, akik ott baz'megoltak ("baz'meg, ez még most is aktuális, sőt!"), könnyeztek, énekeltek, szorították a párjuk kezét, lapogatták a haver vállát –, szóval a Track teljes pénteki közönsége nagyon is.

Lehet, érdemes lett volna a koncert legelején a küzdőtérre irányítani a fényeket, mert amikor a végén Hobo kérésére megtették, csak annyit mondott: "Atyám..." Vagy anyám, már nem emlékszem pontosan, de érezhetően megdöbbent azon, mennyien vannak. Persze, a jegyeladásokból már lehetett tudni, hányan lesznek kábé, de azért látványban ez mégis jobban üt.

Talán, a 40. szülinapon – ha megszervezik – gyertyák is lesznek a tortán, hogy némi tűz kerüljön az előadásba. De ha nem, úgy is jó, mi ott leszünk, és újra végig mondjuk-énekeljük a Prológustól az egészet.

Mert...

A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez.
Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel.
Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez.
A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását.
Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.

És most meghallgatom újra.

 

Ami meg a Barba Negra Track-et illeti, a hónap további részében jön még a Bikini „ajándék" bulija szeptember 13-án. Aki ezt a pénteket a szerencsére kívánja bízni, jó ha tudja, hogy 18.30-ig a belépés ingyenes, utána viszont már nem biztos, hogy lesz belépőjegy az eseményre. A Barba Negra Track-et az Ossian-lemezbemutató, a Quimby-nyárzáró és végül az Alvin és a Mókusok 26 éves születésnapi koncertje zárja majd szeptemberben.

Hobo, Vadászat, Barba Negra Track

 

 

Szólj hozzá!


A Depeche Mode, a Motörhead,  a Nine Inch Nails és Whitney Houston is bekerülhet a Hírességek Csarnokába

A Depeche Mode, a Motörhead, a Nine Inch Nails és...

Október van, tehát ideje volt összeállítani azt a 16 fős mezőnyt a 2020-as Rock & Roll Hall of Fame szavazáshoz, amelyben olyan előadókkal,...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

A legtitokzatosabb francia világsztár – Mireille Mathieu

Tizenegy nyelven énekel, 150 millió albumot adott el és olyan világsztárokkal állt színpadra mint, Julio Iglesias, Tom Jones, Paul Anka és Elvis Presley. Mireille Mathieu személyében a világ egyik legsikeresebb, mégis legszerényebb és egyben legtitokzatosabb énekesnője látogat el 2020. március 3-án Magyarországra. Íme, néhány...

Ezen a Nine Inch Nails-feldolgozáson a 8. másodperctől sírni fogsz

A Kreatív.hu-n bukkantunk Sick Kids kórházat támogató alapítvány klipjére, amely az mutatja meg, mekkora küzdelem folyik a nap 24 órájában a kis betegek gyógyulásért.

A Budapestre készülő James Arthur Travis Barkerrel készített új dalt

Tegnap új videóval jelentkezett James Arthur, aki harmadszorra látogat el hazánkba 2020. február 9-én – a Barba Negrában ad koncertet, ahol az új albumáról bizonyára felcsendül majd ez a dal is.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek