Visszajöttek a srácok – Comeback Kid koncertbeszámoló

A nyári szezonban zárt térben tartott koncertekre menni nem túl jó választás, mivel a legtöbb helyszínen a hűtés és/vagy szellőztetés komoly problémát jelent. Azonban ha olyan zenekar érkezik kis hazánkba, akiért érdemes néhány órán át izzadni, akkor simán bevállaljuk a mellékes kellemetlenségeket. Így voltunk ezzel hétfő este is, mikor a már régi ismerősként üdvözölt kanadai kemény csapat a Comeback Kid zúdította ránk az összes energiabombáját.

Az est két hazai bemelegítő zenekara közül a Lightchaser nekem sötét folt volt a repertoáromban, de ez nyilvánvalóan az én szegénységi bizonyítványom. A Wishes csapatához viszont már több alkalommal is volt szerencsém, igaz, akkoriban még a régi frontemberrel járták a klubokat. A pár hónapja történt komoly váltás óta most hallottam őket először élőben, és örömmel nyugtáztam, hogy a lendületből nem vettek visszább. Sőt, pár napja egy vadonat új dalt is kiadtak a srácok, aminek természetesen már Bence a főszereplője:

A Comeback Kid tavaly megjelent Heavy Steps című albumával turnézik, és ennek keretén belül látogatta meg a magyar rajongókat is. A kanadai csapat az irgalmatlan hőség ellenére az elejétől a végéig szinten tartotta a bulit, így egyetlen pillanatra se volt olyan érzésünk, hogy kis pihenőre lenne szükségük. Oké, hogy egy punkzenekar ne legyen puhány, de azért ők sem tartoznak már a tini korosztályhoz, így bocsánatos bűnként értékeltem volna, ha két dal közt kicsit hosszabb szünetet tartottak volna. Ezzel szemben a fáradtság jelei még halványan se mutatkoztak rajtuk, tényleg mindent beleadtak, amit ezen az estén ki tudtak hozni magukból és a helyzetből.

Szerencsére a közönség is vevő volt a szoros tempóra, az első sorokban folyamatosan ment a pogózás, volt némi circle pit, és a biztonsági őrök nagy bánatára sorra másztak fel az emberek a színpadra, hogy aztán egy jól irányzott hasassal érkezzenek a közönség közé. Csak remélni tudom, hogy mindenki megúszta nagyobb sérülés nélkül, bár ahogy elnéztem, igyekeztek vigyázni egymásra az emberek, ami ilyen koncerteken dicséretes dolog.

A dallistában helyet kaptak az új album szerzeményei, aminek én kifejezetten örültem, de annak még inkább, hogy a 2017-es Outsider albumról is előkerült az abszolut kedvencem, a Somewhere, Somehow.

Ez az egész buli felért egy másfél órás kardió-edzéssel, amihez ingyen szauna is párosult, de azt gondolom, hogy az ott megjelent közönség és a fellépő bandák közül egyikük se bánta, hogy így alakult. És amíg mindkét fél kölcsönös elégedettséggel távozik a helyszínről, addig más nem is számít.

Még több kép itt: